Kéken dereng valahol,
ki tudja mi hol lakol,
mikor az ég ráncain
esnek szét a táncaim.
Merre-merre sziklák,
szerteszét fricskák,
ma van holnap, tegnap ma,
kergetem az órákat.
Falra tüzöm az időt,
rajzolok rá szebb jövőt,
megrebbent pillanat,
ébredésük illanat.
Kéken dereng valahol,
de jó lenne végre ott;
ahol az ég táncain
felejthetném láncaim!
(a járványhelyzet margójára)
Author: Bende Erika
Bende Erika a nevem, 1968-ban születtem. Csepelen élek családommal. Fiatalon kezdtem verseket írni, a suliban alkalmakra szívesen alkottam. Mindig is vonzott az üres papír, hogy valami széppel kitöltsem. Virágokat rajzoltam rá és verseket, történeteket írtam, ami úgy eszembe jutott. Mindig örömmel tölt el, ha valami szépet alkotok. Ezért az írás számomra az önismeret kifejező formája, közelebb hozva a hasonló gondolkodású emberek közösségét. Irodalmi Műhelybe jártam és verselő weboldalakon regisztráltam. Eddig antológiákban, gyűjteményekben jelentek meg verseim 2003-2007. időszakban. Egy kis szünet után nemrég ismét elkezdtem írni. Fontosnak tartom a nyelv gazdagságát, játékosságát, a stílus kifejező erejét. Jellemző rám, hogy a természet pillanatait kiragadva formázom meg az érzelmeket kifejező sorokat. Addig keresem a szóképeket, amíg meg nem érintenek. Minden felfedezés örömmel tölt el akár írom, akár olvasom.
