Pásztázó percekkel indul a nyár,
az a sok rideg mintha menne már,
porcelán kék az ég vidám arca,
s ígézve néz törékeny mosolya.
Mennyi szépség bújik meg e lázban,
színező keringőzik a vázban,
szerteszét szóródnak a hajnalok,
összekötve mily tétova csokrok.
Mert már itt van e csodaszép kertünk,
benne mosoly s várakozó lelkünk,
csicseregne már boldog madara,
de egymagában nem szól hangtalan.
S kit hagy a sors magányába űzve,
a kertben nehogy eltévelyegjen,
ott van, igen ott, észre kell venni,
egy az életünk, lehet színezni.
Author: Bende Erika
Bende Erika a nevem, 1968-ban születtem. Csepelen élek családommal. Fiatalon kezdtem verseket írni, a suliban alkalmakra szívesen alkottam. Mindig is vonzott az üres papír, hogy valami széppel kitöltsem. Virágokat rajzoltam rá és verseket, történeteket írtam, ami úgy eszembe jutott. Mindig örömmel tölt el, ha valami szépet alkotok. Ezért az írás számomra az önismeret kifejező formája, közelebb hozva a hasonló gondolkodású emberek közösségét. Irodalmi Műhelybe jártam és verselő weboldalakon regisztráltam. Eddig antológiákban, gyűjteményekben jelentek meg verseim 2003-2007. időszakban. Egy kis szünet után nemrég ismét elkezdtem írni. Fontosnak tartom a nyelv gazdagságát, játékosságát, a stílus kifejező erejét. Jellemző rám, hogy a természet pillanatait kiragadva formázom meg az érzelmeket kifejező sorokat. Addig keresem a szóképeket, amíg meg nem érintenek. Minden felfedezés örömmel tölt el akár írom, akár olvasom.
