1975
minden évben másképp, de megünnepeljük.
Visszaemlékezni ezekre az alkalmakra fényképek segítségével könnyebb. Hát akkor lássuk: azon az agusztusi napon a szokásostól eltérően édesanyám nem sütötte, hanem cukrászdában vette a tortám, olyan kedves marcipán figurák díszítették, mint a milyen kedves mosollyal adta át, és igen jött családtag a Klári, anyu másodunokatestvére. Én fehér miniruhában , kiengedett hosszú sötétbarna hajjal ülök boldogan, mint akinek lába előtt hever a világ és elfújom azoknak a gyertyákat melyeknek a számára már nem emlékszem és azt sem tudom, hogy hol a fotó. Megettük, de mivel nem volt ott mindenki akit szeretek, anyukám sütött még egy tortát. És most mikor e sorok írásásba belekezdtem, már betöltöttem a 47 életévet, ez a születésnap csendesebb volt , de a tavaly előttit Tóalmáson töltöttük, kedves pap testvéremnél, akinek kedves ismerőse egy csodálatos tortával a kezésben 80 évesen saját sütéssel vonult be a konyhába öcsém kíséretében, a torta gyümölcsös volt. Mert nálunk ez nem képezi vita tárgyát, nincs ennél finomabb az egész világon. Ez túrós volt zselatinnal és barackkal, amit azért szeretettem nagyon mert a nagymamám őszibarackbefőttje világraszóló is lehettett volna, ha nem fogyott volna el mind villámgyorsan szűk családi körben. Amit édesanyám szokott sütni azon idénygyümölcs volt, szőlőszemek, körte, főzött krémmel. Amit én sütöttem az Győzőnek ízlett, mikor még én tartottam a nőnappal egybeeső nagy eseményét. Piskóta, vanilia réteg, na mi a következő réteg, kérdezném viccesen , ha nem magamban lennék, hát nem várakozatatok senkit tovább , sárga tészta, sárga krém ,sárga barack helyett ananász és meggy volt rajta. És a tavalyi év tesvéremnél a pompázatos, sokat mondó „telis tele ragaszkodással, kedvességgel szeretettel „ nevet is kaphatná az a virágköltemény, amit Zsolti adott át izgatottan, mert bár kaptam szép csokrokat, de ilyen szépet még sosem. Bordó liliomot körbezárták a lágyan omló kellevirágok a szellőzsák, sárgák és rózsaszínűek, középen magasan napraforgók pislogtak. És minen narancsárgaával volt átfedve, hogy idézze a ragyogó napot. Mindig szerettünk étterembe járni, ezért lehet, hogy Szentmártonkátai fogadóra esett a választásunk, ahol sétáltunk a finom ebéd elfogysztása után. Intézzük ezt ele ennyivel, vagy rdekelheti a kedvenc halételem az olvasót, gombás öntettel fogasfilé, valami káprázatos ízvilágot tett a szakács a tányéromra. És a sajttorta, na igen karamellöntettel ,le nem maradhat egy magyar étterem étlapjáról. És Zoli, azon az estén már Szfehérváron magamra hagyott sajnálatomra, miért hozom ezt itt fel ,mert sajtortát ettem, míg vártam a buszra. Honnét jöttünk, kérdezhetné a kedves olvasó és kiaz a a Zoli (ő egy másik Zoli igen a közös bennük a tánc szeretete. Ez Zoli elvitt engem az autóján Siófokra a Paw nemzetközi tánctalálkozóra. Olasz, spanyol, orosz, afró tánctanároktól szoktunk tanulnia magyar tanárok mellett, miért így írom , csak azért mert az emlékek elhalványodtak, de az élmény örök. Siófok, Eger, Balatonlelle adott otthont azoknak a rendezvényeknek, melyeken részt vettem, ott voltam táncórán, zumbaórán, táncbemutatón, de csak egy szép szál legény volt a láthatáron, a Zoli. Barátom nem volt ekkor, és jó éreztem magam vele. Egészúton beszélgettünk Siófok felé, póban volt, rövidnadrágban, nekem pedig nagyon bejött ahogy mellettem magabiztosan nyomta a gázt, váltota a sebességet éreztem hogy karjaiban ugyanez a bizsergető, kellemes érzés várna. Ő a Zoli, mérnök és velem egykorú, fekete hajú, barna szemű, vékony testalkatú és bachatan ismertem meg. Tánctanárom tanácsára kértem meg, hogy vigyen el ,némi rábeszélés után meg is tette.
Facebook
– Miért engem kérsz meg?
– Szimpatikus vagy és nagyon jól táncolsz.
És letárgyaltuk a találkozót. Dilemma türkiz nadrág volt rajatam türkiz polóval , szóval az a szenzációs páros tartott Siófok nyüzsgő, pezsgő éjszakái felé. Na, na , csak lassan még nappal volt mikor odaértünk, és ebben a regényben amúgy sem lesz 18-as karikát megkövetelő bejegyzés.
Mikor odaértünk, kedvesen odakísért , és mindent megmutatott a bejelentkezésnél. És eltünt. Nem ettünk együtt, nem mentünk táncórára együtt. Mit lehetett mit tenni, örültem a szerény szobának, lyukas ágyneművel (de vittem, mert én mindenhova vittem magammal ágyneműt) és a két lányanak. Ő beszélt angolul, akinek a nevére nem emlékszem, de kedves druszám Szilvi mindenhova elkísért, ő 20 évvel is idősebb volt nálam, de ettől volt olyan izgalmas, mert annyira közvetlen volt és kedves, hogy később egy randit is összehozott nekem Tamás nevű ismerősével.
Ebédelni mentünk, trikóban volt, és felvett fölé egy hosszú fekete lyukacsos mellényt, és hozzátette:
– Hűvös időre is gondoltam.
Ekkor már tudtam, hogy barátok leszünk, mert lesz mivel ugratnom
_igen, hűvös időre, jó hogy hoztál valamit hűvös időre.
Egymásre néztünk és nevettünk.
Az étterem kínálata megnyerő volt, mint az összes táncos, nemúgy mint Egerben, ahol a legjobb pasi fogadott ésbeszélgetés közben kiderült , hogy világbajnokságot nyert, kétágyas volt a szobám és jeleztem neki
– 22 óra után fogadóórát tartok
figyeltem, de a kilincset senki sem nyomta le. Na igen itt amilyen jó volt kezdés olyan elkeserítő volt a folytatás a táncpartnerek tekintetében. A szélső sorban áltam
-partnercsere, tánc ,partnercsere,és tánc és partnercsere, öttek sorba a soromba be az utáról, fekete hajúak voltak, széle hossza egy anélkül , hogy bárkit megbántanék, de miért kell a sorsnak rám állandóan fintorogni.
Szóval a herceg elmaradt, akkor még sajnos nem kellett szemüveg így a zsírréteg fölött a széles mosoly megengedte, hogy teljesen a tánclépésekre koncentráljak.
De Siófok! …igen az lehettett a baj, hogy ő a Zoli Egerben nem volt ott.
A legnagyobb élményt az a fekete fiú nyújtotta , aki két órát tartott egymás után. Én megettem a nagy adag tojásrántottámat, és beálltam hozzá közvetlen utána zumbázni. A lépések, mozdulatok követhetőek voltak és csodálatra utánzásra méltóak és az emberek csak jöttek és az afrorumbára megtelt a táncterem.
És ekkor már bekapcsolódótt Zoli, na de a tánctanárom is eljött ő is megér egy misét. De már családos és tényleg nem volt köztünk semmi, csak végtelenül kedvesek voltak mind a ketten.
Este buli, fergeteges, mindenki tudott táncolni, nem is akárhogyan engem kivéve. Bachata alaplépések mentek és a forgások. És ez a kedves fiú tudta ezt. Amikor az egyik folyoson el akart mellettem viharozni, mire én
– még nem is táncoltál velem
rámosolygott, és továbbent
a teremben félhomály volt ültem Szilvi mellett odaállt elém nyújtotta a kezét. Szerettem vele táncolni, sokat forgatott, „de csak tánc volt” énekelhetném a dalt. Sajnos
És láttam őt a strandon és tetszett és
hazahozott Székesfehérvárra és bachatan mindig figyeltem, de nem láttam , hogy néz- e engem. Egyik alkalommal késett a táncóráról, körben párban álltunk és szokás szerint voltak lányok akiknek nem volt táncpartnerük felemelt karral várták a zenét, hogy a latin ritmusra tüzes fiú nélkül járják a táncot de az egyiknek szerencséje volt, mert ő betoppant odasietett és vicces mókás módon bebújt a lány meglepetésére a karjai közé. Én meg magamban megjegyeztem a „mázlista”. Hát a partnercsere nem a legjobb találmány , ezt a helyi társastánc tanfolyamon is éreztem, mikor tánctanárunk megengedte, hogy akkori férjemmel, aki az egytlen férjem is volt egyben többet táncolhassak, mert össze kell szokni ahhoz a táncpartnerrel, hogy szépek legyenek a mozdulatok, mások számára és a táncosok számára is élvezhetőek és eredményket lehessen elérni. Az a jó, ha a férfi vezet, miért mondom ezt, hát nem csak azért mert a koreográfiakt nem tudtam megtanulni a hiányzásim miatt, hanem azért is jó partnerrel táncoltam, igen táncoltam. Egy alkalommal egy középhaladó salsa órára beestem és olyan kedves volt a tánctanár, hogy odajött a kicsit késő ismeretlenhez, azaz hozzám és rábeszélt, hogy álljak be rudeába és báltam, és forgattak jobbra és balra és leléptem a lépéseket, kedvesek befogadóak voltak, pedig nekem bonyolult a salsa , pontosítok a karmozdulatok, és nem is tanultam és mégis eltáncoltam. Ez az alkalmo eszembe juttatta a Budapesti Néptánctalálkozót, ahova Miki barátnője hívott meg minket. A z én párom Zsolti volt , Mikié a barátnője Anna és 0 néptánctudással beálltunk a táncosok közé, és táncoltunk és volt egy kedves pár aki odjött tanítani, ahogy egyszerre dobbantak a cipők ezen az országos tánctalálkozón olyan volt minta egyszerre vert volna mindnekinek a szíve. most jön egy nagy ugrás És most menjünk vissza az időben, 1990-t írunk, nyolcadikos vagyok, szeleburdi vidám és jutalmazott. Igen jutalamzott, mindenévben kaptam könyvjutalmat, a családom jutalmazott azzal a sok szeretettel, amit azért kaptam mert korán felfogtam édesanyám szavait ,tanulj szorgalmasan és lesznek barátaid. Igen kialakult egy kör körülöttem, vagy inkább engem vettek be azok, akik miatt nagyon szívesen emlékezek vissza ezekre az évekre, úgy hívom őket húzóerő. Ez kell, és egykor én is ez voltam, és ez olyan, mint a mérleghinta, fönt vagy let, húzzuk egymást segítjük egymást, és nem nézzük el, hogy akit szeretünk lent van, segítjük és ott lesz velünk és ez fordítva is igaz. És most zenét hallgatok, mint akkor amikor tanultam, hogy hogyan csináltam magam sem értem ,mert máskor csendet követeltem, igen sajnos követeltem. Ez nem olyan szép szó , mint az , hogy szeretném, az orosz azt mondja „ja hacsu”
mi ne mondjuk ezt, kicsit legyünk szerényebbek és érdekeljen minket, hogy lehet-e, szabad-e, sért-e mást. Sok barátom volt, tiszta szívből szerettem őket, emlékszem az arcukról a sztorikra. Akkoriban még kellett ügyelni tanóra alaltt ketten ültünk a folyósón egy padban és ez nagyon jól esett, mert a tanórák nehéz terhét kicsit levette e nemes feladat a vállunkról. És szerettünk dolgozni a tankertben, jó társaságban jó dolgozni, nincs iizadság, olyan volt ez kedves gyerektársaim között, mint saládomban a szüret. Az az emlékezetes, mikor fennt ültünk a lovaszekéren, hideg volt, volt rajtunk több réteg ruha a mit nem sajnáltunk, nevetgéltünk, hátha attól flmelegszünk. Mindenki kapott egy sort és egy kis kést, haladtunk, nekünk gyerekeknek anyukám és a nagypapa besegített, ha lemaradtunk. Nagymama csirkegulyást főzött ami annyira finom volt hogy még most is megkívánom, de apu a közelbe sem ment a lábosnak, nála a szárnyasétel fekete listán van. Mai napig nevetve meséli, mikor az ölébe ültem és a finom csirkecombot kislányként tömtem a szájába és ő szeretettől éhesen nyelte, és lehet tánoltak a szemgolyói , mert inkább kifele jött volna, a szájából az étel,de imádott egy szem lányát meg nem bántotta volna.
Édesapám általános iskolás koromban továbbszolgálatos katonaként nagyon jól kersett, boldogok voltunk édesanyám arca sugárzott a ruházati boltban, ahol munkaruha helyett ágyneműhuzatot, plédeket vettünk, és ez maga volt a csoda egy egy keresetből élő háromgyerekes családnak. Édesapám marós és lérettségizett minkor már apa volt, de ami a legszebb, tudását mindig szinten tartotta. Ebben nekem és Zsoltinak is volt egy pici szerepünk amellett , hogy ő sokat olvasott és szívta magába az információt. Mi ketten megkértük, hogy segítsen a tanulásban és ő neki ez apai szeretettől vezérelve természetes volt. Munka után elfeküdt a szőnyegen hallgatta a törénelmet , nekem felolvasta a tartüfföt, amit én nem értettem meg és nem szerettem ő pedig nagyon jól szórakozott az én kötelező olvasmányomhoz, hát így segített ő engem hozzá az ötös irodalom érettségi jegyhez és ahhoz, hogy az irodalmi alkotók tábrát gyarapítom. Csodák azok voltak, nagymamámék sparheltje befűtötte a konyhát,ettük a fokhagymás pirítós kenyeret. Otthon nekünk olajkályhánk volt, édespám az olajkályhát felügyelte otthon. És mikor télen volt már hó a háromszemélyes szánkón felsorakotunk, apu sszaladva húzta és befordította, mi meg lepotyogtunk róla és annyira vidámak voltunk, hogy mikor kipirosodva hazaértünk édesanyám elénk tete a frissen kisütött meggyes pitét mi annyira kacaráztunk, hogy nem tudták örüljenek, vagy sírjanak a rosszalkodó gyerekeknek. Hát ők örültek, mondta is apukám egy ismerősének, mikor legidősebb kisfiát felültett a kávédaroó mellé a helyi ABC-be
_De jó ez e gyerek!
– ez az én bajom is!
-hogy hogy?
– bárcsak futkározna, beteg , bekapta a lábát a kerékpárküllő.
Igen 16 km-re laktak tőlünk anyai nagyszüleink, sokat voltunk náluk, mikor óvodások, kisiskolások voltunk feltettek minket a kerékpár hátsó csomagtartójára, el kellett tartani a lábunkat a kerékpár küllőitől és egy kb 40 percen keresztül ez nem mindig sikerült, és akoor volt a bukfenc, soesm kaptunk ki, de az esés fájt mindenkinek, felálltunk és mentünk tovább. Hát igen, sokat dolgoztam a terpeszemen, de erről majd később írok.
Ők mindent de mindent megtermeltek maguknak még nyugdíjasan is, szüleim segítettek nekik, ők terményekkel és hálával viszonozták. Anyukám nagy tulipáncsokrokkal szokott hazabuszozni tőlük, volt csomagja a tetején újságpapírba csomagolt tojás. A papám a Népszavát járatta a mamám a kötéstudását a Fürge ujjak magazainból újjította meg. Kötött nekem zoknit okkersárgát lila csíkokkal és kis ujjbábot ,volt fekete fonalból haja sötétzöld kis kalapot kötött a fejére. Bámulatos, csodálatos volt ahogy kézimunkázott és mekkora örömet szerzett vele. Gazdálkodtak. Mikor ott nyaraltam, hajnali négykor kimentek a kertbe dolgozni, hogy elkerüljék a rekkenő hőségben való munkát, rámzártá a za ajtót és még aludtam. A sárgarépát pincében homokban tárolták a szölőt fellógatva tették el télire , zölparadicsom mellé elég volt 2 szem piros és kinyújtották (kitólták) ezzel a hagyományozódott praktikákkal a gyümölcs zöldség szezont.
Édes apám volt a papa jobbkeze –akkor ha a Jó Isten is úgy akarja akkor ide leírom azt, ami 2024.01.29-én belémnyilalt, mint fájdalom az ötven év, ami nem enyém, hanem imádott édesapámé és édesanyámé. ‘972 évében esküdtek meg, édesanyám már nem élte meg az ötvenedi házassági évfordulót, nagyon fáj az elveszett boldogság. Ők ketten annyi örömet, melegséget és biztonságot adtak nekünk, hogy azt csak csodaként tudok a legmélyebb szeretettel és tisztelettel leírni. Szoktam visszaolvasni, és vannak sorok, melyeket már nem találok, pedig ezek a sorok, minden általam és írótársam által leírt sor szeretet kifejezése és tisztelgés.
Édesapám édesanyja olyan szép arcú kedves asszony a régi fotón mindig szembetűnik aza az arcorforma ami az enyém és édesapám szavai fülembecsöngenek
mikor azt mondtam, -a szemem a tiéd
– nem nem, a nagymamádé
és büszkén örömmel nézett engem, aki arra a kedves személyre emlékeztette akitől őt messzire sodorta az élet, mert Sajóvámosról elkerült katonának Sárbogárdra, ahol megismerte és első látásra beleszeretett az én nádszálvékony, vöröshajú kékszemű édesanyámba. Anyukámat egy éves ismerettség után feleségülvette, és hamarosan érkezett az örömhír, amit személyesn vittek el neki. Édesanyám az apai nagymamámról nagyon szépen beszélt, mindenki szerette őt, annyira örült a ritkán látott fiának, hogy a menyének kacsát vágott, mert várandósan azt kívánta, még várni kellett volna, de ha a szeretet mozgat valakit, akkor nincs lehetelen, és tokos volt, és nehéz volt megpuconi, de elkészült az isteni kacsasült.
A mamámat nagyon kicsi lányként láttam , taxival utaztunk Miskolcról és én megmutattam Isten adta ének tehetségemet és improvizáltam, valahogy így
…megyünk a miskolci mamához.. énekeltem, állítólag annyira aranyos voltam a fürtjeimmel, hogy mikor ugráltam a mama ágyán, édesanyám rámszólt:
_nem szabad ne ugrálj
mire mama: -hagyjad jól éri magát
Nagyon jó volt hozzánk, melegszívű aranyos asszony lehetet keveset találkoztam velem, de édesapám annyira türelmes, jámbor , segítőkész, dolgos, hogy hálás szívvel gondolok azokra akiktől ezt az útravalót kapta. Mikor felvettek a Pedagógiai Főiskolára elkísért szállást keresni Szekszárdra. Támaszom ma is. Sajnos csak fél évre vettek fel a főiskolai kollégiumba, aminek kedvezőbb volt a díja, mint amit találtam. Ezen kívül mi volt jó a fősulis koleszban,hát nem voltak szédületes bulik, viszont a szobatársaim és a barátaik kedvesek és intelligensek voltak. Koedukált kollégium volt bejöhettek hozzánk fiúk is. Tamás, helyes, kedves, szociálismunkás szakra járt, Andi szerelme. Nem tudom miért, de mikor kis idő múlva találkoztam és már albérletben laktam annyira örült, hogy a karjaiba felkapott. Barátaiból összeállt egy banda, EDDA dalokat játszottak. Kredit pontokat kellett gyűjteni én Tűzzománcon és Óvodástornán szereztem meg, ez szakkörként is felfogható az érthetőség miatt írom. Szeretem a gyerekeket, ez kis családomra jellemző. Hasznos tudást szereztem a „polihisztor képzőben”, de az óvodai csoportok duzzadtsága miatt lemondtam ezen gyermekek szerető öleléséről. Pályát módosítottam, adminisztráció és pénzügy lett a kenyérkeresetem. Főiskolás koromban a tízemeletes ház nyolcadik emeltén laktunk, ez azért érdekes, mert a 8 szám kísér az utamon. 08.26-án születtem, Berzsenyi u.8. sz. alatt laktunk kis kedves házban férjemmel. 8 évet éltem ebben a házban, sorszerű, nem tudom, de putto szelvényemen meg szoktam játszani. A ház aljában volt az Alisca rádió, mi hárman főiskolás lányok : Gabi, Móni és én jelentkeztünk a felhívásra, reklámszöveg beolvasásra. Mehetetett volna jobban is, csak annyival, hogy fel is vegyenek , de nem ,azzal utasítottak el hogy sziszegnek az sz hangjaim, később tanultam arról, hogy a mikrofonhangokat meg lehet tanulni. A főiskola super, a tanárok mind hivatásukat szerető egyéniségek voltak, voltak humoros előadások, izzasztó vizsgák, úszoda az épületben. Záróvizsgát testnevelésből és Gyermekirodalomból tettem.
A sport a mindenem, 17 évig pilateseztem, aerobikoztam, futottam, táncoltam. Miért van két diplomám, és még két szakmám, mert nem ismertem lehtetlent. Kerestem egy utat, ráléptem és végigjártam, lehet volt 50-60 vizsgám tanulmányaim során és ebből egy volt sikertelen. Ambiciozus voltam. Nem vágytam arra , hogy lessék minden gondolatomat, de most lesik. Miért voltam ex férjemmel felfestve a Vidám Színpad falára, mert Győzőt megbízták ezzel a feladattal és ez a nagyon kedves jópofa ötlete támadt, átdolgozta az esküvői fotónkat, Ő cilinderben én kék kalapban ülünk a képen egy páholyban még néhány pár kíséretében. Akkor Bodrogi Gyula volt a direktor, bemutatta nekem, kezet fogtunk. Jártam a Székesfehérvári színházban, egy előadást hátulról figyeltem, mert öltöztetőnek jelentkeztem.A színésznők hidegegk voltak. Győzővel együtt nőttünk fel. A húga a legjobb barátnőm volt, ezzel magyarázható , hogy 1992 agusztusában Orfűre mentünk velük és még néhány barátunkkal sátorozni. Ketté oszlott a társaság, barkasszal vitték a csomagokat, mi utánuk mentünk vonattal. Olyan sikeres volt az ébresztőm, hogy egy órával indulás előtt már kint voltam a pályaudvaron. Román batyusok körbevetettek magam sem tudtam ,hogy szabadulóművész volt valamelyik ősöm, valamilyen lekoptató szöveget kedves hangon előadtam, „hogy ott vannak a barátaim” és kibújtam a gyűrűből.
4-en vonatoztunk Pécsen keresztül jutottunk el az ékszer Órfűre, szép, táj , dombos, zölden pompázó fákkal és egy kedves tóval. A csomagjaink már ott voltak, és Brigiék letáboroztak mire odértünmk, de nem volt még mobiltelevonja senkinek így Aranka Tamással én Győzővel pásztáztuk át a campinget. Meleg volt, emelkedőkkel, kézen fogva húztuk egymást. Fáaradtan üldögéltünk, Győző minden előzmény nélkül felemelte a lábam és talpmasszázst adott. Nem volt abban semi, csak négy órás kosz lehetett a lábamon, de vidámak voltunk. Nem találtuk meg a barátaimat így bemondattam egy helyes fiúval mikrofonba, hogy megérkeztünk, odfáradhatnak hozzánk.Délután már fürödtünk a tóban és Győző megcsókolt. 7–en voltunk a társaságban két szabad fiú és én voltam szabad lány. Akkor egem váratlanul ért, mert nem terveztem kapcsoaltot, későn érő vagyok, csak bulinak indult és házasság lett belőle. Nappal fürödtünk, éjszaka fürödtünk és aludtunk. Kint ültünk a campingben a sátrak között , csodáltuk a hajnali fényeket, és hallgattuk a madárcsicsergést. Mikor már fogytán volt a pénzünk, Győző elővette üzleti érzékét és összebarátkozott egy étterem tulajdonosával, ki megengedte, hogy a teraszon rajzoljon, jó reklám volt ez mindekettőjüknek. Akkor készítette rólam az első portrét, körénk gyültek a sétálók és egymás után ültek be a székembe a helyemre, mert annyira élethű lett a rajz, hogy mások is szerették volna , ha megörökíti őket. A városnézésre mindig szakíttottunk időt , Pécs, a közeli város gyönyörű, Dzsámi, Minaret, Vasarely múzeum a főbb látványosságok, amiket mi sem hagytunk ki. Nyaraltam már itt korábban Maiska néninél, imádott nagypapám testvérénél. Unokoái elvittek templomba, de ekkor még nem éreztem magam vallásosnak. Emlkékszem gitárzene szólt a templomban.
Bevont engem is a takarításba, edényeket törölgettem.
– Hajtsátok be lányok a szekrénybe a ruhákat modta Mariska nénje
és mi azt mondtuk :-jó, de az ő tekintete rajtunk volt és odszólt
– a famert külön, ne a rendes ruha mellé. Igen, templomba járó, hívő katolikus család volt és szokás szerint a templomba vették fel először az új ruhájukat.
Anyu apai nagymamája Drávafokon lakott és ők ott szoktak naralni, nagyon szerette a mamát és egy kis rövid történtet gyakran hallottam anyukámtól: – vertem a tojást- mondta
-jól verd fel angyalom a tojást! -csendesen, halkan szólt hozzá nagymamája.
Egymás iránti szeretet és a munka szeretete nagyszülőkről szülőkre unokákra szált.
Reggelit az ebédet és vacsorát is együtt fogyasztottuk el. Papa is segített az elkészítéében , tojásrántottát sütött, összeaprította a zöldségféléket és megsózta a paprikát, uborkát , paradicsomaot, mely roskadozott a tányéron. Anyutól pecsenyét is megtanult sütni, büszke volt és anyunak nagyon ízlett a szaftos hús, melyben volt fokhagyma , paprika és paradicsom.
Emlékezets ebéd volt, mikor ketten ültünk nagypapámmal az asztalnál, paradicsomlevest főztek és én még nem voltam beavatva a főzés rejtelmeibe. Papa megsózta a paradicsomlevest, hát én is. Megkostóltam, de nem volt olyan, mint amilyenhez szoktam, nem tudtam, hogy hiányzik belőle cukor.
– nem jó – mondtam és mosolyogtam rá, ő felnézett
-tegyél még bele – mutatta
megkóstóltam: – még mindig nem jó. és elnevettük magunkat, tréfás kedvében volt, még jó ,hogy nem sózatta velem, addig , míg ehetetlenné nem válik. Papa minden esti híradót megnézett és lefekütt a szőnyegre közben tornázott, van két hátizom lazító gyakorlatom, amit ő tanított. Esténkként miután becsukták a tyúkokat az ólba beültünk a konyhába, nyáron kilenc óráig is világos volt, de őket mint ahogy engem sem zavart, bealkonyodott és ültünk és folytatták a történetüket a sötét konyhában. Télen kevesebb volt a kinti munka és korán besötétedett, olyankor már villanyt is kapcsoltak és amíg a papa a Népsportot és a Népszabadságot olvasta a mama megtanította nekem a sima és fordított kötésmintát. Én gyakoroltam , mama kötött bonyolultabbnál bonyolultabb mintákat (pulóvereket) és számolt én azt gondoltam eljött az én időm és megmutatom a papának a kötéstudásomat, ő a hátam mött üllt és én a kötőtű két hegyét kocogtatva egymáshoz gyors szárnyapásokat tettem , hogy lássa, milyen jól megy már, hát hogy ő látta-e azt nem tudom, de a mama kikerekedett szemmel kukucskált a szemüvege fölött és letette kötését ámulatában
-ne úgy
és erre nem mondtam semmit, mert a mama előtt lebuktam, hamar helyreállt a lelkibékém, mert nem szidott meg. Én vettem a fáradságot és ezután komótosan , de lekötöttem a szemeket.
Szerettünk együtt tévézni a kis szobában ahol az ő franciaágyukba befekhettem, még a pap mellé is pizsamába a kétszemélyes dunna alá, amit saját nevelésű kacsa tollából ők készítettek. Megvásárolták az angin nevű textilt és a mama a jó öreg színes, virágokkal díszíttt fekete színű Zinger varrógépén megvarrt, papa segített neki. Tévét kikapcsoltuk és barkóbáztunk
– mit visz a kis b-vel kérdezte mama
és mi soroltuk: – babánt, babát, békát, beteget, benzint (na jó , a felsorolás nem pontos ennyi idő távlatából, csak szemléltetést szolgál. Focimeccs vagy krimi volt az 1-es illetve 2-es csatorna műsorán esténként és a papámnak élete volt a futbal, több, mint 25 évig volt futbalbíró , sokat utazott a meccsekre , vasútas kedvezménnyel és bizony sokszor elaludt a vonaton, így aztán tényleg sokat utazott mire hazaért. Én szerettem a meccset nézni, miattam sokszor engedte is a mama , de őt idegesítette a szúrkolás, a morajló tömeg, így át kellet a kapcsolni a készüléket – amilyent már csak múzeumban látni, 3 lábú kémcsöves, fa keretben- a Derik felügyelőre.
Nagypapámnál szoktam tölteni a nyarat, sokat beszélgettünk, napközben a konyhában voltunk, este tévét nézni mentünk csak be. Kérdeztem papát
– mi hova megyünk nyaralni
– maradra (mondta tréfásan, ami annyit tesz, hogy nem tudunk elutazni, de ő sportember volt és nagyon szeretett minket és a testvéreit akik négyen voltak minden Pécsett és környékén éltek, így elintézte nekem ezt is.
És megkérdeztem mivel megyünk?
Mire ő
-láb busszal
Ezt most csak ide beszúrom, mert
Sokat nyaraltunk náluk, de mindig hallgattuk a megszokott buszjáratokat megállnak-e a vasútállomáson, mert bár nagyon jól éreztem magam amyunak annyira szoktunk örülni, ahogy közeledett a kutya is jelezte, mert ilyenkor volt bőséges finom étel neki. Anyu és mama is sokat mesélt régi időkről ,mikor még ők voltak gyerekek. A nagymamám nagyon tisztelte és szerette a szüleit, akiket magázott. Járt táncolni, templomba lánykorában , később szobalányként szolgált egy tiszteletes házaspárnál. Gyönyörűen kötött, nekem és anyunak főleg pulóvereket, sálakat, de még zoknit is szép színes fonalakból. Horgolt sok terítőt, a családban minednkinek jutott és nagy csipkefüggönyt. Érdekes módon nem féltünk a tanyajellegű helyen, de a buszmegállóba még anyut is kikísérte a papa, aki amíg tudott biciklivel eljárt bevásárolni és mindig , felnőtt koromban is gondolt rám és vett nekem csokit. Mindnet megtermeltek: paprikát,paradicsomot, répát, krumplit, kukoricát, retket , káposztát, salátát, mákot, mogyorót egrest, ribizlit.
A mákot megmosták miután kiszedték a gumóból és kint szárították meg a nagy lépcsőn. Voltak állataik, gyerekként összeszedtük a tojást, mert a tyukok jelezték kotkodálácsolással, mikor tojtak meg. Segítettünk kukoricát morzsolni,és darálni. A kert végében volt egy egyszerű kézzel hajtós gép , állványra volt rögzítve egy tölcsér amibe beletettük a cső kukoricát és a kart hatva lemorzsolta és szétválasztotta a csutkát és a kukorica szemeket. Állatok etetésében is résztevettük. Az udvaron kívüli kútból vödrökben hordtuk be a vizet, de öntözéshez hordóban felfogták az esővizet. Mindenben szívesen segítettünk, mama rendszeresen megkért, hogy mossam le az asztal lábát, székekét és az ajtókat. Szorgalmasak voltak. Nagyon sok értékkel gazdagítottak minket. Anyu meszelt, takarított, de még a mosást is hazahozta annyira szerette őket. Apu hordta fel a kukoricát a padlásra, a fát a pincébe. Emlékezetes volt az a megyszedés mikor eleredt az eső és a papa fürgén kapkodta a fáról a meggyet,
– na még, mindjárt megyünk
és ezt én nyugtáztam és áztunk és szedtük tovább
és újra elhangzott a mondat
-mindjárt megyünk
és leszedtük, mert az ilyen emberekre szokták azt monani, hogy „ég keze alatt a muka”, gyors és szorgalmas és alapos is volt. Volt kertjük is a szőlőn és az udvaron kívül a vasút mellett. Édesapám és édesanyám szívesen dolgoztak a kertben és a szőlőben, de a munkahely mellett ez sokszor erőn felüli volt mégis sokat mosolyogtak és nevettek. Apu lehordta a fát, a szenet a pincébe, felhordta a kukoricát a padlásra, meszelt, vizethordott, nagyon jó fizikai erőben volt. A szőlőből hazakerékpároztunk és apu éjféilg kötötte be a könyveninket másnap ment dolgozni. Vidám, kedves eszes, érdelklődő Isten félő , emberszerető , becsületes ember. Már nagyobbak voltunk , mikor kapát adtak a kezünkbe. A növény sorát is kapáltuk de a lépcsőt a homokfalból mindig nekünk gyerekeknek kellett kialakítani kapával, ami levezetett a kertbe. 3-4-5 lépcsőfok lehette.
Ennek a tudásnak bátyámmal később nagy hasznát vettük, mikor a középiskolában nyári építőtábort szervezett a filigrám, kedves, gyerekszerető kollégiumi nevelőtanár Marika néni. Fekete rövid hajú, vékony, gyorsmozgású, jól öltözött, szigorú, de mosolygós tanár volt. Szobra verbuvált össze egy 10 fős csapatot gyümölcsöt válogatni. Mikor odaértünk kiderült, hogy nincs gyümölcs, helytte kis fák vannak, melyek környékét gaztalanítás céljából meg kellett kapálni. A szállásról busszal vittek ki bennünket, azzal még nem is volt gond , de hazafelé a szállásra annyira fárdtan roskadoztunk a buszon lábaink felraktuk magasba, de oda pakoltuk magunkat és nevettünk, mert kikészültünk a 8 óra alatt a 40 fokos hőségben a tűző napon. Ekkor születte meg egy szállóige, mikor a pici fa alatt előtt megállt a barátnőm, és púposítva fenekét, térdét behajlítva megpróbálta hátsó felét betuszkolni a fa alá és azt mondta izzadtan, koszosan: -de jó árnyék van.
Ettől a naptól fogva nem volt nyugta, mert a bátyám összeszedte mindne színészi képességét és megismételte ezt a kedves , megmosolyogtató mondatot és a kecses mozdulatot az ő nyolcvanöt kilójával: de jó árnyék van. Igen ott minden volt napsütés por és végtelen vidék, csak épp árnyék nem. És így teltek mindaddig a napot, míg mi hullafáradtan végignéztük, ahogy órákkal előttünk befejezték az ugyanakkora a területet, mint amit mi 8 óra alatt nem tudtunk teljesíteni. Így idő előtt befejeztük az építőtábort, de nem csüggedtünk, mert Marika néni kotlóstyukként kiállt csibéiért és kiharcolt jó zseppénzt nekünk, megkaptuk a bérünket és mind a tizünket meghívott a Velencei- tó partján lévő tágas nyaralójába. Álta az ételt és szabadon mozogtunk, fürödtünk a tóban, tömegjelenetet rendeztünk a franciaágyon , mert mindenki fel akart férni és kártyáztunk és este gyalog elsétáltunk a Nádas nevű discóba, mi heten, mert nm engedtek el mindenkit a szülei. Ő egy haladó szellemű, nagy bizalommal és szeretettel bíró nevelőnő volt, akit nagy szeretet és tisztelet övezett. A kapcsolatom a kollégiumi nevelőtanárral honnét máshonnét, mint a kollégiumból eredt., ugyanis voltam kollégista kb. fél évet, Ez a vidám társaság ment Szobra is néhány fiúval kiegészülve. A kollégistáknak nem voltak túl jó jegyeik ,de volt amiben jeleskedtek és országos 1.helyezést értek el, ez volt a Magyarország vetélkedő. Pótjátékosnak egyik éven engem is bevettek a csapatba és Szobathelyen a közös felkészülés után én is ott voltam ezen a diákoknak megrendezett versenyen. Behívtak a tanáriba és onnét tévén figyeltük a vetélkedőt, nem hoztam a csapatnak szerencsét, akkor ha jól emlékszem voltak náluk jobbak, de a tanárok úgy emlegették előttem őket, hogy „Favorit csapat”. Izabella egy csinos osztálytársam és, Lonci néni gyakorlati oktató betanításával elindult az iskolai divatbemutató sorozat, amelybe meghívtak engem is. Nagyon élveztük a koreográfiák betanulását és a fellépéseket is. Saját munkáinkat , az iskolában megvarrt ruhadarabokat vonoltattuk fel ezzel hagyományt teremtve iskolánkban és hírnevet szerezve oktatási intézményünknek. Másik fontos mindnen éveben megismétlődő iskolai rendezvény volt a fordított nap, amikor a diákok irányították az egész nap eseményeit , vezették a programokat. Erre az alkalomra táncot tanultunk be, ezekből csak a parti-szambára emlékszem de ennek osztatlan siker volt, testvér iskolában is elő kellett adnunk. Az iskolai oktatás színvonalas volt, flkészítettek minket az érettségire és a főiskolai felvételire.
———————————–
terített asztal
paradicsomleves
papa születésnapján kimaradt a busz, anyu gyalog vitte el az ajándékot, mert annyira szerette és akkora örömmel fogadták, amilyen rájuk volt jellemző.
apu hordta fel a kukoricát a padlásra, a fát a pincébe.
Első külföldi élménymet bátyámnak köszönhetem, aki rábeszélt minket egy csodás nyaralásra. Munkatársaival találtak rá a Jorgos Travel ajánlatára és szerették volna barátnőjével, ha én és akkori férjem is velük tartunk. Nászútunk nem volt ez két évvel házasságkötésünk után eljutottunk Görögországnak egy homokos tengerpartjára Paraliara. A busz Budapestről indult és egy fiatal lány volt az idegenvezető, és görög zene szólt a hoszú , fárasztó úton, de az első látvány, ami elénk tárult mikor megérkeztünk az a tengerpart volt és mindenért kárpótólt. bennünket A rossz higéniáért, a balkáni vécékért, buszon alvásért. Szóval ez egy csodás szervezés volt, hogy rötön oda vittek ki minket, én még nem jártam ezelött külföldön és így a tengert sem láttam, pedig az mindenkinek látni kell. A szállásunk balkonjára ki szoktunk ülni és a híres Olymposz hegyére lehetett rálátni, ami az Istenek „lakhelye” és Görögország legmagasabb hegye. Augusztusi utat választottunk, vettünk egy csíkos napernyőt, ami nagyon hasznos volt. amit hazautazáskor elajándékoztunk. A víz csodás volt, úsztunk, napoztunk, esténként a tengerpaton sétáltunk. Egyszer betértünk egy parti vendéglőbe az ételek drágák voltak ezért csa italt kértünk. Megkostoltuk a nemzeti italt az UZO-t és roséval kísértük le, nevettünk annyit, hogy a pincér vidám társaságunk láttán majdnem táncraperdül, ott szaladgált körülüttünk és készítettünk vele egy fotót. Annyira vendégszerető volt, hogy az egész társaságot levette a lábáról.
Béreltünk (Miki, Győző és én) kajakot és beeveztünk az Égei-tengeren ekkor már rajzottak elöntöttek mindent a medúzák, míg a part közelben a kicsik csípkedtek, addig bent a kajakból csodálatos színes lámpaernyőre hasónlító példányokat lehetett látni. Kéken lián zölde átlátszóak voltak, szépk és nagyok. Arra már nem emlékszem, hogy mi lányok aznap este mivel töltöttük az időt, amikor Győző és Miki elmentek kosarazni, mert a bátyámanak ez örök szerelme. Minden évben megrendezett Szilveszterkúpán is részt vesz, hazautazik Sárbogárdra. Na de térjünk vissza Görög országba, ők valamikor séta közben felfedeztek egy kosárpályát , ahova el is mentek és este fél nyolkor pecsenye pirosra sültek, de nem panaszkodtak, bátyám sosem panaszkoik, sport okzta örömtől feltöltődve jöttek haza. Győzőnél a mai napig mindig nála van a festőkészlete, akkor is így volt, mikor a strandon napozókat lefestte, egy lány a közelben felismerte magát a képen és meg is vette a festményt. Két képet adott el Görögországban így már volt elég pénzünk , hogy részt vegyünk a kiránduláson a Meteorákhoz. A kolostor látogatói kapnak a hely szelleméhez méltó hosszú ruhát, így voltam én is a rövid nadrágom fölé felvettem egy kék bő szoknyát, a fúk tudván az öltözködési elvárásokról hosszú nadrágban érkeztek.
„A Meteorák a legnevezetesebb látnivalók egyike Görögországban. A vidék és a hegység elnevezése: sajátságos környék tele gigantikus torony- és csipke alakú sziklákkal. Maguk a sziklák egyenként 100–150 m magasak.
A Meteora (görög szó) „levegőben lebegőt” jelent. A sziklák elnevezése nem véletlen, valóban az égbolt közelében keresendők a csúcsok.
A keresztény vallás meghatározó eleme Isten dicsőítése, ennek gyakorlása céljából sok hívőt vezetett a mindennapok világától félreeső helyre, távol a világi hívságok csábításától: a Pindosz-hegység barlangjaiban, meredek kaptatóin már a 12. századtól megjelentek az aszkézis hívei.
A Nagy Kolostor, a Megalo Meteóron megalapítója, az Athosz-hegységből származó Meteórai Szent Athanaiosz barát (Neopatrasz, 1305 körül – Meteóra, 1383. ápr. 20.[1]) csak 1350 körül telepedett le itt – a legenda szerint a mai kolostor helyére angyal, illetve sas emelte fel magával.
Tanítványa, Joaszaph, a szerb király fia, 30-40 évvel később tovább bővítette a kolostort. A 15-16. században, amikor a török meghódította Thesszáliát, sok új közösség alakult. A 17-18. században a Meteora közösségei lassan hanyatlásnak indultak, több közülük feloszlott.
Csak a 19. században figyelt fel rájuk néhány utazó, akiket egyre több látogató követett.”
Forrás: Wikipédia
Uti élményeimet nem történési sorben fogom említeni ,mert özönlenek rám a szebbnél szebb emlékek és rámkiaáblnak: -most én jövök
-most rólam írj!
és most Róma volt a leghangosabb. Oda muszáj volt eljutnunk, bár az ötlet nem tőlem származott, hanem Feri és Michael szeretett volna velünk közös kirándulást szervezni. Disney land is szóba került úgy emlékszem , mivel Michael és Feri az USA-ban szerettek egyetemistaként egymásba.
Rómáról testvéremtől sokat hallottam, évente elutazott oda Zsolti és Olaszországban élt a volt osztálytársam hosszú évekig, tőle kértem uti tippet és felsorolta azokat a helyeket, amelyeket a három nap alatt meg kell és meg lehet nézni.
Jártunk a Trevi kútnál, még nem sötédett be. Ők tudták mi a szokás, ha valaki vissza akar térni Rómába hátal pénzérmét kell dobni a kútba, ők ezt meg is tették , de én, nem hittem ebben a kedves hagyományben , vagy csak elvarázsolt a túristáktól hemzsegő romantikus hely, és átsétáltunk a szoborcsodákkal diszített Angelo hídon, ami mesés látványt nyújt. A Szent péter -téren nagy tömeg volt, motozás is volt ,mint régen a diszkóban. A Szent Péter Bazilika kupolájába szűk csigalépcsőn vezet fel az út és a kilátás a Vatikánra nyílik. A Colosseumot is megnéztük, és ittunk finom kávét és megismertük az Olaszok híres vendégszeretetét, mosolygós, vidám emberekkel találkoztunk. Kétszer voltam síelni eddig, Mariatzelben néhány esés és sikertelen felállás után átmentünk a szánkópályára, lifttel mentünk fel és fönt kaptuk meg a szánkót. Esett a hó és nem voltak jók a látási viszonok, de nagy élmény volt lecsúszni, Győzővel külön szánkón egyszerre indultunk, de felborultunk és el is veszítettük egymást rövid időe., felhívtam a pálya közepéről telefonon, jól volt és pálya végén találkoztunk. A Sisy Parkban volt a szállásunk második alkalommal, ekkor már felfejlődtem és a gyerekpálya rendjét bontam meg azzal, hogy a leállító gomba kapaszkodtam folytón, tehetséges akkori párom Győző már fekete pályán is lecsúszott. Hát én nem , de azt mondtam és állítom most is, hogy a táj gyönyörű, lélegzetellálító és a mozgás olyan koncentrációt követelt tőlem, hogy a friss levegőn a hegyekben síelés közben minden gondomat elfelejtettem.
Róma, alkotótábor Mariaczel
anyu gyerekkorunk mindenkinek sütött, étellel kínálta barátainkat, ágyon buszost játszottunk, pinpongozás, tigrisbukfenc
Középiskola
fősuli
integetés papa mama a kapuban
hajnali négy kapálás pap mama
játék szántóföldön
30-dik születésnapom
Anyu 60-ik születésnapja, trófea, 60 szál rózsa, csokis máj ,
anyéknapja Timi szervezésében, Horvátország Miki szervezésében, papagály, brékesek, motorcsónakozás, templom volt a szállánál óránként harang, Zsolti nélkül ismét, d eő felfedezte külön az egész világot
születésnapon ,melyre trehányságból Zsoltit elmulasztottam meghívni és emiatt örökké rosszul fogom magam érezni, Lévai főzött Ariék is ott voltak,
Síelés Első alkalommal
Szánkozás
bobozás
néptánctalálkozó
falunapok
———————————-
Élményeim, helyek ahol jártam , melyeket csak megemlítek felsorolásomban
, Vásárhelyi Győző múzeum, Hollóházi porcelángyár, manufaktúra, Közlekedési múzeum, Terror háza, Gödöllői és Fertődi kastély
az ált iskolait nem írom, az kötelező ) ez fakultatív barátokkal családdal
üveggyártó manufaktura, Taródi vár, Munkácsy kiállítás, Inpresszioniták kiállítás, Egyiptom állandó kiállítás
Zsolnai, néztünk szobrokat, Nude kiállítás és Templomok, Róma Szent Péter bazilika, kareoke buliban, bowling, squass
Plitvicei tavak, krka vízesés, Baja halászléfesztivál, Tihany
Szalajka völgy , Iszkaszentgyörgy, Alcsut arborétum, Sopron, Pécs, Hévíz,Bikal, Velencei tó, Balaton, Sopron, Szombathely, Debrecen, Veszprém állatkert, Bodajk, Csókakői vár, Vodice, Krk sziget, Ausztria, Szlovákia, Paralia (Greece) , Roma, Kecskemét, építőtábor kapálás Szob
Pilates,,, jassbalett ,atletika ,futóverseny, háromtusa ,örsvezetőképző tábor, sakkverseny,, aerobic ,verses mese szalagavatóra divatbemutató, elsőre felvétel a főiskolára, tűzzománc origamiszakkör, óvodás torna,patchwork, Vértes és Csákvár (szanatóriumnak én is adtam 1 festményt) alkotótábor, rajzszakkör, hastánc, esszé írás veszprémi egyetemre, pénzügyi diploma, bachata, sala, tánctábor, thai masször tanfolyam, versírás, megjelentetések antológiákban, pastellkép készítés, regények Robin cook, Agatha Cristie, Vass Albert, kiállítások, múzeumok, városnézések, külföldi utak, és még néhány . Győzővel cégtábla festés, épületek felmérésében részvétel (tervrajzhoz), Győző betett fényképet rólam Rétimajor katalógusba,
20-30 színházi előadás megtekintése, mozi, kirándulás, 27 konccerten részvétel, családi összejövetelek, angol magáóra, angoltanfolyam, gyerekeknek arcfestés, wellness
regényírás.
Szereztem tapasztalatokat, ismereteimet bővítettem.
Magyar híressségek akikkel beszéltem is: Faisz Károly, Gergely Róbert, Nováák Péter… (munka) Straub Dezső feleségével Lévai Ferenc születésnapján a siófoki partyn, Alexos pedig bejárt teázni a kedvenc helyemre, miközben én gofriztam ő elmélkedett egy tea mellett. És igen sétáltak is el mellettem Jakubcsek Gabriella , Padödő, stb,
ismétlés:(Anyu apai nagymamája Drávafokon lakott és ők ott szoktak naralni, nagyon szerette a mamát és egy kis rövid történtet gyakran hallottam anyukámtól: – vertem a tojást- mondta
-jól verd fel angyalom a tojást! -csendesen, halkan szólt hozzá nagymamája.
Egymás iránti szeretet és a munka szeretete nagyszülőkről szülőkre unokákra szált.
Reggelit az ebédet és vacsorát is együtt fogyasztottuk el. Papa is segített az elkészítéében , tojásrántottát sütött, összeaprította a zöldségféléket és megsózta a paprikát, uborkát , paradicsomaot, mely roskadozott a tányéron. Anyutól pecsenyét is megtanult sütni, büszke volt és anyunak nagyon ízlett a szaftos hús, melyben volt fokhagyma , paprika és paradicsom.
Emlékezets ebéd volt, mikor ketten ültünk nagypapámmal az asztalnál, paradicsomlevest főztek és én még nem voltam beavatva a főzés rejtelmeibe. Papa megsózta a paradicsomlevest, hát én is. Megkostóltam, de nem volt olyan, mint amilyenhez szoktam, nem tudtam, hogy hiányzik belőle cukor.
– nem jó – mondtam és mosolyogtam rá, ő felnézett
-tegyél még bele – mutatta
megkóstóltam: – még mindig nem jó. és elnevettük magunkat, tréfás kedvében volt, még jó ,hogy nem sózatta velem, addig , míg ehetetlenné nem válik. Papa minden esti híradót megnézett és lefekütt a szőnyegre közben tornázott, van két hátizom lazító gyakorlatom, amit ő tanított. Esténkként miután becsukták a tyúkokat az ólba beültünk a konyhába, nyáron kilenc óráig is világos volt, de őket mint ahogy engem sem zavart, bealkonyodott és ültünk és folytatták a történetüket a sötét konyhában. Télen kevesebb volt a kinti munka és korán besötétedett, olyankor már villanyt is kapcsoltak és amíg a papa a Népsportot és a Népszabadságot olvasta a mama megtanította nekem a sima és fordított kötésmintát. Én gyakoroltam , mama kötött bonyolultabbnál bonyolultabb mintákat (pulóvereket) és számolt én azt gondoltam eljött az én időm és megmutatom a papának a kötéstudásomat, ő a hátam mött üllt és én a kötőtű két hegyét kocogtatva egymáshoz gyors szárnyapásokat tettem , hogy lássa, milyen jól megy már, hát hogy ő látta-e azt nem tudom, de a mama kikerekedett szemmel kukucskált a szemüvege fölött és letette kötését ámulatában
-ne úgy
és erre nem mondtam semmit, mert a mama előtt lebuktam, hamar helyreállt a lelkibékém, mert nem szidott meg. Én vettem a fáradságot és ezután komótosan , de lekötöttem a szemeket.
Szerettünk együtt tévézni a kis szobában ahol az ő franciaágyukba befekhettem, még a pap mellé is pizsamába a kétszemélyes dunna alá, amit saját nevelésű kacsa tollából ők készítettek. Megvásárolták az angin nevű textilt és a mama a jó öreg színes, virágokkal díszíttt fekete színű Zinger varrógépén megvarrt, papa segített neki. Tévét kikapcsoltuk és barkóbáztunk
– mit visz a kis b-vel kérdezte mama
és mi soroltuk: – babánt, babát, békát, beteget, benzint (na jó , a felsorolás nem pontos ennyi idő távlatából, csak szemléltetést szolgál. Focimeccs vagy krimi volt az 1-es illetve 2-es csatorna műsorán esténként és a papámnak élete volt a futbal, több, mint 25 évig volt futbalbíró , sokat utazott a meccsekre , vasútas kedvezménnyel és bizony sokszor elaludt a vonaton, így aztán tényleg sokat utazott mire hazaért. Én szerettem a meccset nézni, miattam sokszor engedte is a mama , de őt idegesítette a szúrkolás, a morajló tömeg, így át kellet a kapcsolni a készüléket – amilyent már csak múzeumban látni, 3 lábú kémcsöves, fa keretben- a Derik felügyelőre.
A filmek izgalmasak voltak, amit fokozott a vasút közvetlen közelsége, valahányszor elhaladt a vonat a a ház mellett elhallgattunk abbahagytuk a beszélgetést, mert nem értettük egymás szavát, így volt ez a filmekkel is, sajnos sokszor nem derült ki ki volt a tettes, mert a vonat a végére futott be. Amikor főiskolára jártam nagyszüleim tudták melyik vonattal megyek haza a sikeres vizsgáról (mert ez nem volt kérdés, hogy sikerül a vizsga számukra) kiállt nagymamám és nagypapám a kapu elé és integettek fel a száguldó vonatra én lehuztam az ablakot vagy sem nem tudom, de integettünk egymásnak és ez még harminc év elmúltával is csodálatos érzés. Nagypapáméknál mindig volt hal ez a tehervonatoknak volt köszönhető. Édesanyám így gyerekkorában rengeteg pontyot evett és mikor volt férjem Győző elhelyezkedett Rétimajorban 7-8 pontyot is megpucolt apukám , szétosztották és nekünk is maradt, mindneki boldog volt.
Rétimajor csodálatos hely, otthont adott számos rendezvénynek, így például a Szt Péter napi halászbúcsúnak. Sátrak vásárosokkal (árusokkal), kézműves tevékenységek, arcfestés, fellépő vendégek a színpadon és horgászverseny, wellness lehetőség ez volt egy esménydús ünnepnap. Finom halételt árultak halpénzért. Ránott halat, halászlevet. Gyakran kilátogattam oda, vendégszeretetükről híresek a tulajdonosok. Magyar színészek rendszeres látogató voltak ennek a csodás természetvédelmi területnek, ahol létrehozták az első halászati múzeumot.
Élményeim, helyek ahol jártam , melyeket csak megemlítek felsorolásomban
, Vásárhelyi Győző múzeum, Hollóházi porcelángyár, manufaktúra, Közlekedési múzeum, Terror háza, Gödöllői és Fertődi kastély
az ált iskolait nem írom, az kötelező ) ez fakultatív barátokkal családdal
üveggyártó manufaktura, Taródi vár, Munkácsy kiállítás, Inpresszioniták kiállítás, Egyiptom állandó kiállítás
Zsolnai, néztünk szobrokat, Nude kiállítás és Templomok, Róma Szent Péter bazilika, kareoke buliban, bowling, squass
Plitvicei tavak, krka vízesés, Baja halászléfesztivál, Tihany
Szalajka völgy , Iszkaszentgyörgy, Alcsut arborétum, Sopron, Pécs, Hévíz,Bikal, Velencei tó, Balaton, Sopron, Szombathely, Debrecen, Veszprém állatkert, Bodajk, Csókakői vár, Vodice, Krk sziget, Ausztria, Szlovákia, Paralia (Greece) , Roma, Kecskemét, építőtábor kapálás Szob
Pilates,,, jassbalett ,atletika ,futóverseny, háromtusa ,örsvezetőképző tábor, sakkverseny,, aerobic ,verses mese szalagavatóra divatbemutató, elsőre felvétel a főiskolára, tűzzománc origamiszakkör, óvodás torna, patchwork, Vértes és Csákvár (szanatóriumnak én is adtam 1 festményt) alkotótábor, rajzszakkör, hastánc, esszé írás veszprémi egyetemre, pénzügyi diploma, bachata, salsa, tánctábor, thai masszŐr tanfolyam, versírás, megjelentetések antológiákban, pasztellkép készítés, regények Robin Cook, Agatha Cristie, Vass Albert, kiállítások, múzeumok, városnézések, külföldi utak, és még néhány . Győzővel cégtábla festés, épületek felmérésében részvétel (tervrajzhoz), Győző betett fényképet rólam Rétimajor katalógusba,
20-30 színházi előadás megtekintése, mozi, kirándulás, 27 konccerten részvétel, családi összejövetelek, angol magánóra, angoltanfolyam, gyerekeknek arcfestés, wellness
Magyar híressségek akikkel beszéltem is: Faisz Károly, Gergely Róbert, Nováák Péter… (munka) Straub Dezső feleségével Lévai Ferenc születésnapján a siófoki partyn, Alexos pedig bejárt teázni a kedvenc helyemre, miközben én gofriztam ő elmélkedett egy tea mellett. Magyar közéleti személyiségek, akik sétáltak is el mellettem Jakubcsek Gabriella, Pa Dö Dő, Starub Dezső, Trokán Péter stb,
Koncertek
Peter Gabriel
Sting
Carlos Santana,
Jan Micheal Jar
LGT, EDDA, Hooligans, Wellhelo, Ocho Macho, Gryllus Vilmos, Kovács Kati, Nagy Fero, Irigy Hónalj Mirigy, Gerendás Péter, 2-3 komolyzenei, Republic, Női zenekar amikor látlak félek, hogy megkívánlak Arival,
Ganxta Zolee, Unique, Pataki Attila, Beatriche
Szerzői jogvédelem alatt áll minden író műve
Author: Lengyel Szilvia Szilvióne
Nevem Lengyel Szilvia Művésznevem: Szilvione 1975-ben születtem, és testvéreimhez hasonlóan engem is nagyon várt az egész család. Sárbogárdon éltem mindig is, bár voltam kollégista Székesfehérváron rövid ideig és a főiskolai évek alatt éltem Szekszárdon is. Legvonzóbb lakóhelyemben a családom közelsége volt. A szomszéd fiú vett el feleségül 1998. május 16-án, erős családi kötődésünk révén hamar elvetettük a szülőföldről elköltözés gondolatát. Májusban házasodtunk és május hónapban váltunk is el 16 év után. Nagyon nagy öröm volt számomra, hogy több versem is bekerült az Irodalmi Rádió antológiáiba (Álombefőtt, Így születik a vers 2020, Van itt válasz elég, Így dalolunk mi nyomdokaidban Balassi Bálint, Szerelmemnek Bálint napra 2022, A bundáskenyéren innen című antológiákba). Az elismerések nagy lendületet adtak és megírtam emlékversemet – Drága aranyos anyukám címmel -édesanyámra emlékezve, melyet Seres Ildikó színművész csodálatos módon örökített meg az utókor számára. Középiskolás koromban sok verset írtam. Huszics Vendelnének és Tobak László irodalom tanáraimnak is köszönhető, hogy nagyon megszerettem az irodalmat. A szalagavatónkra írtam egy verses mesét, melynek szereplői egy-egy tanáromat testesítették meg, az akkoriban írt verseim elvesztek. 1994-ben érettségiztem Székesfehérváron az Árpád Szakképző Intézetben ruhaipari szakon. 1997-ben az IGYPF-án Óvodapedagógusi, majd 2003-ban pénzügyi diplomát szereztem a BGF Pénzügyi Főiskolai Karán. Kb. 20 éves koromtól már...
