A lövés

A lövés

Írta: Egyed-Husti Boglárka

A gyilkos arca

Kényszeresen próbálom a fülemmel tompítani a lövés hangjának becsapódást, de az agyammal és más érzékszerveimmel tudom, hogy az elkerülhetetlen. Pont szívem fog találni. Nincs menekvés és elkerülő hadművelet. A golyó pont el fog találni. Se tompítani se lassítani nem tudom. Még azt is fel fogom, hogy a lövés és a becsapódás között pár másodperc fog eltelni, mégis ezeket a másodpercek a töredék időből szinte egésznek tűnnek. Ilyenkor azt mondják lepereg az egész életed. Valóban így lenne? Én semmi mást nem látok csak a golyót és azt, aki kilőtte rám. A gyilkosomat. Próbálom az arcát a memóriámba vésni, hiszen látom azt, de nem tudom vajon túl fogom-e élni a lövést. Vajon a golyó teljesen átmegy a szívemen, vagy csak megsebzi azt. Ilyen és ehhez hasonló gondolatok futkosnak át az agyamon. Aztán elterülök. Hangtalanul. A földre. A golyó a szívembe ér, a szívemből gyorsan csordul ki a vér. Most a legfontosabb az ösztön. Túl kell élni. Az állatvilágban is az ösztön diktál. Megpróbálom a ruhámról kiszakítani egy darabot, hogy aztán azzal állítsam el a vérzés, de rájövök, hogy ez szinte lehetetlen kísérlet lenne, mert az agyam már pánikul és a testem is kétségbe esik a sok vér látványától. Mégis úgy érzem egy próbát megér, ha nem cselekszem gyorsan és megfontoltan a szívem le fog állni és a gyilkosom elérte a célját. Próbálok kapálózni, erre érzem, hogy pont ott áll felettem. Látom, amit rám szegezi a csövet.

„Egy golyó van még a tartályban” -mondja. Aztán el dördül a lövés egyenesen a homlokomat éri és azonnal összeesem.

Azt utolsó emlékképem e földi világból a gyilkosom arca.

A telefonáló

Katja már a harmadik telefont teszi arrébb, kezdi ez az egész felörülni. Reggel óta megállás nélkül próbálja a menedzserét elérni, miközben a sajtó pedig őt próbálná meg elérni. Véletlenül kikerült Katjáról egy kompromitáló fotó. Ezt szeretné most eltüntetni. Nem szégyenkezik miatt, nem is bánja, hogy megtette, amit a felvételen is látszik, hogy megtett, de úgy érzi, ez az ő dolga. Fiatal és sikeres énekesnő, épp a legújabb lemezén dolgozik. Most nincs ideje kapcsolatra, főleg nem egy komolyra ezért vad bulikba jár. Sose csinált belőle titkot, a sajtó imádta is érte. Ő volt a fiatalok szabadságának hírnőke, most pedig várhatóan a legnagyobb szexbotrány kellős közepén találta magát. Sok fiatal rajongója van és a szülők felháborodtak, mikor látták Katja és annak barátnője milyen helyzetben voltak egymással. Katja sosem tagadta nőkkel is volt már viszonya, ez nála nem számított tabunak, de azért ő is érezte, hogy a felvétel kikerülése sok csalódott rajongót fog neki okozni. A menedzsere továbbra sem elérhető, Katja egyre idegesebb mikor váratlanul egy olyan szám jelenik meg a kijelzőjén, amit sosem látott. Nem is tudta, hogy ilyen szám létezik. Külföldi szám az biztos. A hívószám alapján is. Katja felvette.

A hang ennyit mondott:

„198-111-134”.

Majd megszakadt a vonal.

A kód

„198-111-134”. Katja hirtelen nem is értette ezt az egészet, amikor a telefonjában az sms alatt ugyanez a számsor majd a laptopján ugyanez volt egy ismeretlen eredetű email alatt. Mi lehet ez? Koordináták? Vagy valami más? Katja tiniként földrajzból érettségizett így rögtön felírta ezt a számsort magának, de bárhogy nézte a térképet semmi ilyen jellegű utalást nem látott rajta. Előbb a szélességi, majd a hosszúsági fokokra gondolt, de aztán matematikai számsor rémlett fel előtte. Ez biztosan valamilyen matek rejtvény. Vagy egy terminálban elhelyezett kód lehet. Volt egy régi ismerőse Anders aki nagy matek zseni volt anno abban az iskolában, ahová Katja is járt. Katja egyszer poénból randizott vele. Anders fülig szerelmes volt a lányba, Katja csak úgy el volt vele, mindig is csodabogárként tekintett a férfira.

Aztán nézte a mobilját, úgy rémlett neki, hogy megvan Anders száma. Szerencsére gyorsan felvette Anders és kiderült, hogy ez bizony egy kód, csak azt nem tudják mit takar.

Abban maradtak Katjával, hogy utánanéz pár dolognak és keresni fogja őt. Végre Katja menedzsere is visszahívta őt így megbeszélték, hogy a sajtó felé kimegy egy nyilatkozat és Katja megpróbál szent szűz lányként a médiában bocsánatot kérni. Katjka elfogadta ezt, bár nem tetszett neki, de tudta a hírnévnek vannak árnyoldalai és ez még egy jó lehetőség is, hogy esetleg egy új dalban megmutassa az új arcát. Már egy ideje készültek az arculatváltásra, mert úgy érezték erre van szükség. Igen ez így jó lesz, Katja visszaült a székében és elkezdett pár új dalszövegen dolgozni.

Rendőrségi felhívás.

A TV épp egy rendőrségi felhívás ment, szinte az összes csatorna ugyanezt adta le, kis késéssel ugyan, de a lényeg, minden csatornán ez volt, megszakítjuk adásunkat, a rendőrség nyomoz, nagy erőkkel keresik az ismeretlen gyilkost, vér befagyva találtak rá, két lövés érte. A rendőrség kéri, hogy akinek bármilyen információja van…és a többi. A gyilkos nézi és fogja a hideg sört és mosolyog. Életében ebben a szakászában úgy érzi, most végre rá figyel a világ. Terve kezd napvilágot látni és tudja ez még csak a kezdett. Évek óta gyilkol. Nem tartozik sehová, ő a csendes, megfontolt gyilkos véli magát. Nem hajtja bosszúvágy, sem pedig megbízásra öl. Őt más erők vezetik. Már gyerekkora óta gyilkol. Tulajdonképpen élvezi a gyilkolást. Élvezettel teszi ezt. Van valami szépség a halálban. Hol késsel, hol golyóval, hol folytatgatva ölte meg áldozatait. Volt aki sírt, olyan is volt aki könyörgött, de a halál mindenkiért ugyanabban az alakban jött el. A szőrük felált, a testük megmerevedett, a pupillájuk kitágul, a lélek elhagyta a hüvelyt. Ezt a látványt szerette a legjobban. Több orvos is kezelte, olyan sokan voltak. Megszállott, örült, deviáns, különböző módon írták le, ő mégsem érezte, hogy bármi baja lenne. Neki ez volt a normális. Anno gyerekként is, mikor látta, hogy az apja hogyan folytja meg az anyját és a húgát olyan örömmel nézte, hogy utána ő folytotta meg az apját. Aztán mindenki mást, csak úgy gyakorlásképpen. Tökélyre fejlesztette ezt. Az áldozatait mindig valami nemes cél érdekében ölte meg.

Komoly edzés terve volt. Sose hagyta ki. Reggel hajnali háromkor kelt, ilyenkor futott, nagyjából egy órát. Aztán mosakodás. Majd reggeli, utána úszott, később újságot és internetet nézett, utána ebédelt majd zenét hallgatott és végül este vacsorázott. Most az újság olvasás és tv nézés ideje volt. Ezután jött a net és meglátta Katja felvételét, mely a neten keringett. Borzongást érzett a hasában. Ő lesz a következő áldozata.  A dark neten sikerült kideríteni Katja telefonszámát és bemondta neki azt a számsort. És tudta, hogy a gép működésbe kezdett, mosolygott és itta a sört. Közben arra gondolt, hogyan fogja a nőt megölni.

A széf.

Andersnek két hétbe került mire rájött, hogy a Katja által megadott számsor egy széf kombinációját nyitja egy banki széfét. Felhívta Katját. Katjának sosem volt pénze a bankban, se széfe. A pénzt a menedzsere kezelte és Katja amikor kellett neki pénz csak felhívta és napközben már ott is volt annyi összeg, amennyi Katjának szüksége volt.

Andres megbeszélték, hogy elmennek a bakba és kikérik a széfet a legnagyobb megdöbbenésükre Katja nevén volt a szét. Ez már Katjának is furcsa volt. Lementek egy kis alagsori helységben és az egyik banki alkalmazott kinyitatta a kóddal a széfet majd Katját és Anderst egyedül hagyta.

Katja remegett a kezet félt belenézni a széfbe, Anders nézett bele. A széfben régi fényképek voltak és egy kis ékszeres doboz. Katja mikor meglátta, szinte a szája elé akarta tenni a kezét és Andresre nézett. Andres rögtön tudta, mikor a képeket meglátta. Katja egyszer mesélt a gyerekkoráról Andresnek, de amikor elmesélte azt Anders emlékezett, hogy Katja akkor egész sebezhetőnek tűnt. A széffel együtt most a múlt fájdalmai is felszínre kerültek. Katja kicsi volt még, amikor a szülei és a testvére egy kiránduláson vettek részt, Katja beteg volt így a nagyszüleinél kellett maradni. Emlékezett rá, hogy mennyire haragudott mamira és papira, hogy velük kell maradnia, miközben anyu, apu és Greta jól érzik magukat azon a hajón. Mami és papi hiába próbálták őt vigasztalni és mondták neki, hogy a szülei szerették volna lemondani az utazást, hogy négyesben menjenek, de az utazási iroda nem tudott felajánlani semmilyen opciót így kénytelenek voltak Katja nélkül menni. Aztán egyik este csörgött a telefon, Katja épp duzzogott a szobájában, mikor hallotta, hogy mami és papi sír. Aztán megtudta, hogy a szülei és Greta vízbe fulladtak a hajón. Olyan volt, mint egy álomkép. Katja még most is nehezen néz rá a régi életének képeire. Ahogy ő és Greta mosolyognak. Aztán az ékszeres dobozra.

Az ékszeres doboz.

Az ékszeres doboz volt az egyetlen öröksége, abban voltak a családi ékszerek, mely generációkon át őriztek. Egyszer még mami mesélte neki, hogy ezek az ékszerek a háborút is túléltek. Akkor Katja nem igazán értette, hogyan élhet túl egy ékszer a háborút, aztán mama elmesélte neki az ékszerek egyben már kalandregényben illő történetét. Anders látta Katja arcát, mikor az ékszerdobozt felemelte a képek közül próbált valamit mondani, de úgy érezte ebben a szituációban csak a csend segít így hallgatott emiatt Katja roppant hálás volt neki. Hirtelen ráébred, hogy Andersen kívül nincs kire számítson. A szülei nem élnek, mama és pap is már halott. Barátai, csak áll barátok. A csillogó felszín alatt csak képmutatás és hazugság lakol. Ezt Katja rögtön még karrierje kezdetén megtanulta.

Az újabb telefon.

Mikor már kezdett volna felülni és magához térni Katja a telefon ismét egy ismeretlen számot jelzett ki neki, Andres látta, hogy Katja remeg, mert ez jelent meg a telefon kijelzőjén: „te leszel a következő, már alig várom, hogy lássam, ahogy szenvedsz”.

Anders azonnal tudta, hogy ezt jelenteni kell a rendőrségen. Bár akkor még ő sem tudta, hogy a gyilkos küldte az üzenetet, de a zsigereiben érezte, hogy baj van. Katjat és Andrest is kihallgatták az őrsön, majdnem két óráig tartott a kihallgatás. Katja a végén már olyan fáradt volt, hogy abban reménykedett itt alhat egy picit. Andres felajánlotta neki, hogy ha vége van a kihallgatásnak alhat nála. Katja vonakodva, de megköszönte. Nem tudta, hogy mit érez Andres iránt. Össze volt zavarodva. A férfi láthatóan még mindig gyengéd érzéseket táplál iránta azok után is, ahogy bánt vele.

Mikor felértek a férfihoz szinte azonnal elaludt. Régi halovány emlékképekkel álmodott. Mamával és papával, hallotta Gréta hangját és édesanyja lágy éneketét. Apuka olvasását, amikor tanultak olvasni az iskolában. Álmában sírt.

Az újabb halott.

A patakparton a hölgy épp a kutyáját sétáltatta, mikor meglátott egy furcsa alak szerű valamit a parton. Ezen a részen nem valami jók a fényviszonyok így először azt hitte valami drogos hajléktalan. Aztán közelebb merészkedett az árny szerű alakhoz.

„Uram jól van?” -kérdezte, de nem jött válasz. Majd ismét megkérdezte és hirtelen a kutyája is elkezdte piszkálni az alak szerű izét. Nagyjából 5 perc múlva a patakrészen hangos női sikolyt lepte el a telepet. Az alak szerű valami ugyanis egy holttest volt. A rendőrség gyorsan kijött a helyszínre. Egy középkorú férfi holteste volt, az elkövetési mód nagyjából hasonlított a korábbi esetre így a gyilkosságot vezető rendőr rögtön kijelentette sorozat gyilkossal van dolgok. A helyszínt lezárták és az őrsön az összes régi gyilkossággal kapcsolatos ügyet elővették.

A hajótörés

A nyomozásban az igazi áttörést két nap múlva érte el Franc nyomozó. Franz amolyan régi vágású igazi zsaru ösztönökkel megáldott nyomozó volt, a testület legjobbja. Azt suttogták rendőrségi körökben, hogy hadnagy vagy parancsnok lesz belőle. Fiatal volt és tehetséges, gyorsan lépkedett előre. Mivel komoly kapcsolata nem volt így sokat éjszakázott bent. Az egyik ilyen bent töltött éjszakázás eredménye az volt, Franz rájött, hogy évekkel ezelőtt volt egy hajóbaleset, melyről nem derült ki egyértelműen, hogy valóban balesett volt. Azt is megtudta, hogy a hajótörésben három ember tünt el majd nyilvánították őket halottnak, egy férfi, egy nő és egy gyermek. Aztán az akták közül azt is megtudta, hogy a férfi a feleségével és gyermekükkel utaztak a hajót. A nagy gyermekük viszont nem tartott velük. Régi újságcikkekből kiderült, hogy a nagy gyermek neve Katja.

„Te Dittrick”-szólt Franz a kollegájához.

„Igen”?

„Nem tegnap hallgattátok ki véletlenül Katját?”

„De, miért kérdezed?”

Franz tudta, hogy Katja lesz a kapocs az esetek között.

„Nem tudod most hol van?”

Dittrick leírta a házszámot és franz már indult is.

A kihallgatás

„Azonnal beszélnem kell Katjával”-kezdte bemutatkozás helyett Franz amikor Andres még fel se fogta, hogy egy rendőr áll a háza előtt.

Franz nem nagyon zavartatta magát és bement, Katja épp a fotelben ült és kávét ivott.

Franz gyorsan a tárgyra tért, kertelés nélkül őszinte volt. Mindent elmondott Katjának, aki hol zavartan-hol meglepődötten-hol nem érthetően nézett rá. Érezte, hogy megint össze van zavarodva. Mi köze a szülei halálának ezekhez a gyilkosságokhoz?

Azt még Franz se tudta, de úgy érezte Katját 24 órás megfigyelés alá kell tenni.

Katja bár örökre szerette volna elfelejteni, de amióta hallotta a gyilkos szavait, azóta ez a mondat volt a fejében: „te leszel a következő, már alig várom, hogy lássam, ahogy szenvedsz”.

Elsírta magát, félt. Anders ekkor átölelte őt.

A gyilkos agya

Imádom a félelem szagát, ez a legjobb ebben az egészben. A lövés becsapódása is szép illetve, hogy próbálnak kitérni előle. Amikor rájönnek, hogy az életük már csak másodpercek töredéke. A félelem és a végén a halál szaga.

Sokat próbáltam megfejteni melyik része a legszebb a gyilkolásban, de végül rájöttem, hogy mindegyik része.

Most a macska egér játszást választottam fő fegyveremül. Katjával és az érzéseivel úgy fogok játszani, ahogy az éhes egérrel szoktak. Elé teszem a sajtot és várom, hogy harapjon rá. Türelmes vagyok. Ez a legfőbb erényem. Az idő úgyis meghozza a várakozás eredményét. Már csak azt kell eldönteni hogyan fogom megkínozni Katját.

Végül a lövés mellett maradok. Az a legbiztosabb halál. A lövés mindig tiszta.

Félelem és reszketés

Az elkövetkező napokban Katja ki sem mert menni Andres lakásából. Andres megkérte, hogy cserélje le a kilincseket, az összes fellépését lemondta. Persze a sajtó előbb betegségről majd Katja terhességéről kezdett el cikkezni. A menedzserét tájékoztatta csak az üggyel kapcsolatos fejleményekről. A menedzsere hírzárlatot rendelt el. Katja hálás volt, hogy legalább a sajtót lerázta magáról. A széfben talált képeket és az ékszereket nézte és csak gondolkozott, próbált vissza emlékezni. Eddig felejteni akart és sikerült is neki szinte mindent kitörölnie a múltjából, most a meglévő halovány képekből, mint a puzzle darab próbálta kitalálni, hogy mit akarhat tőle a gyilkos.

Aztán csak az ékszerekre tudott gondolni. Minden gondolata oda vezette vissza őt. A családi ékszerekre. Andersel együtt és Franz rendőrrel elvitték az ékszereket egy becsüshöz. A becsüs órákig nézte azt. Nem akart hinni a szemének. Kiderült ugyanis, hogy a családi ékszerek egy királyi házasság hozadéka, amolyan nászajándék féle. Az eszmei és történelmi értékük felbecsülhetetlen, Azt hitték sokáig, hogy az ékszereknek nyom veszett a II. világháborúban. Erre most itt vannak. Katja nem akart hinni a fülének. Hol Andresre hol Franz rendőrre, hol a becsüsre nézett.

„Én, én….nem is tudtam…én…”ennyit bírt kipréselni magából, mert elájult.

A gazdaság ára

Franz rendőr jobban belemélyedt az ékszerek történetébe, eredetébe és a nyomozó csapata is eredményeket ért el. Kiderült, hogy Katja nagyszülei rejtegették az ékszert. Az ékszerek ugyanis egy zsidó páré volt, őket menekítette, vagyis bújtatta Katja nagyszülei, a házaspár cserébe az ékszerekkel fizették ki őket. Aztán valahogy a házaspár meghalt, örökös nélkül pedig az ékszerek Katja nagyszüleihez majd szüleihez kerültek. Sem Katja, sem Gréta nem tudott arról, hogy a szüleik egyik napról a másikra gazdagok lettek. Franz rájött arra is, hogy a gyilkos valamilyen úton módon megtudta, hogy Katja szüleinél van az ékszerek és ezért akarta őket megölni. Ez volt az indíték.

Mikor a hajón voltak a gyilkos azt hitte, hogy az ékszerek náluk vannak. Aztán kiderült, hogy tévedett. Azok ugyanis Katja nagyszüleinél voltak. Hogy kerültek utána széfbe az már se Franznak, se a többi rendőrnek nem volt egyértelmű.

Az órák

Az órák telnek múlnak én pedig figyelemmel követem az eseményeket. Elég jól haladnak a nyomozással így tudom, hogy nincs sok időm hátra. Megnézem a listát és az utolsó helyre is pipát rakok. Elmegyek veszek pár töltényt. Aztán gyakorlok párat. Utána úszom egyet. Végül pedig vacsorázom. Halk zene szól, pattog a tűz, elő van készítve minden. Boros poharak, az asztal, Katja is mindjárt besétál a csapdámba. A képe gondolom meglep lesz, ha megismeri a gyilkosát. mindenki ilyen képet vág, mikor megismeri a gyilkosa arcképét. Nem is feltételezik rólam, hogy én vagyok az. Ezt is szerettem. A meglepődést az arcukon. A kifejést, hogy te? Az nem lehet? Én mindig ott voltam mellettük, sose érezték, hogy félniük kéne tőlem. Imádom ezt. Látom, ahogy remegnek, ahogy a szőrszállak felállnak karjukon. Majd, azt érzést, mikor rájöttek, hogy kelepcébe lettek csalva és, hogy a kelepcéből nincs menekvés. Meg fognak halni. Ők is tudják, de nem merik beismerni.

A vacsora

Halk zene szól, pattog a tűz, Anders vacsorát készített nekem. meg is lepődőm hirtelen ezen a kedves gesztuson. Boros poharak vannak asz asztalon és szebbnél szebb tányérok és poharak, a tányérokban finoman gőzölög mindenféle finomság. Nem is tudtam, hogy Anders tud főzni, Mikor leülünk és elkezdünk enni rájövök, hogy az étel finom, mi több nagyon finom. Nemcsak, hogy tud főzni. Mesteri a kaja. Aztán rájövök, hogy semmit se tudok Andersről csak pár halvány emlékkép ugrik be.

Aztán érzek egy erős szorítást a homlokomon majd hallom azt az ismerős hangot, de eltorzítva: „mondtam, hogy te leszel a következő” majd minden kérdezés nélkül lő.

A lövés

Kényszeresen próbálom a fülemmel tompítani a lövés hangjának becsapódást, de az agyammal és más érzékszerveimmel tudom, hogy az elkerülhetetlen. Pont szívem fog találni. Nincs menekvés és elkerülő hadművelet. A golyó pont el fog találni. Se tompítani se lassítani nem tudom. Még azt is fel fogom, hogy a lövés és a becsapódás között pár másodperc fog eltelni, mégis ezeket a másodpercek a töredék időből szinte egésznek tűnnek. Ilyenkor azt mondják lepereg az egész életed. Valóban így lenne? Én semmi mást nem látok csak a golyót és azt, aki kilőtte rám. A gyilkosomat. Anderst. A kérdések csak úgy cikáznak a fejembe. Aztán az ékszerekre gondolok. A mamára, papára, a szüleimre és Grétára.

Meg fog ölni, tudom, ő is tudja.

Elterülök. Hangtalanul. A földre. A golyó a szívembe ér, a szívemből gyorsan csordul ki a vér. Próbálok kapálózni, erre érzem, hogy pont ott áll felettem. Látom, amit rám szegezi a csövet.

„Ezt a golyó neked tartogattam Katja, az utolsó, ami a tartályban van” -mondja.

Aztán el dördül a lövés egyenesen a homlokomat éri és azonnal összeesem.

Azt utolsó emlékképem e földi világból Andres arca.

Vége

 

Egyed-Husti Boglárka
Author: Egyed-Husti Boglárka

Egyed-Husti Boglárka az Irodalmi Rádió szerzője. Amit tudni kell rólam: Már kisgyerekként fogékony voltam az alkotásra, nagyon szerettem olvasni, a könyvek szeretete a mai napig elkísér. A gimnáziumban eléggé zárkózott voltam, kevés barátom volt, kerestem a vigaszt, a kiutat a magányosságból. Az akkori irodalom tanárnő mutatta meg nekem, hogy milyen pályázati lehetőségek vannak, és hogy próbálkozzak a verseimmel. Akkoriban antológiákba és más folyóiratokban küldtem el alkotásaimat, mellyel szép eredményeket értem el. Kaptam oklevelet és mindig biztatak arra, hogy folytassam ezt az utat. Eléggé kishitű ember vagyok, így abba hagytam nagyon sok időre az írást. Aztán idén márciusban a magánéletemben történt olyan dolog, ami bár negatív könyveltem el azóta, viszont olyan szelepek/csatornák nyitódtak meg a lelkemben, amiért hálás lehetek. Hiszen azóta foglalkozom komolyabban az írással és már nem csak verseket, hanem novellákat/regényeket is írok. Azt hiszem megtaláltam a hangomat, azt a műfajt, amiben talán otthonosan mozgok, és azok az emberek, akik megtiszteltek bizalmukkal, hogy ezeket a műveket elolvasták, mind ledöbbentek, hogy úristen te ilyet tudsz írni? Úgy gondolom ennél jobb dolog nem kell.

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Kant emlékére

Bár mire képes az emberi faj ezt bizonyítja a múlt öröke Visszatekintve, távoli évek még felidéznek rémes képeket Kant tanítása: „az ész kritikája” Új filozófia,

Teljes bejegyzés »

Aquincum

Tűzött a déli nap, fénye rátelepült a lombra Fáradtan érkező csapat tikkadtan ért fel a dombra Vén Duna ballagott csendben, nézte a vízparti fákat Táborba

Teljes bejegyzés »

Stavros

Apollónnal utazhattunk, Stavroszon nem unatkoztunk minden jónak vége szakad búcsúzni csak szépen szabad   Megterítve már az abrosz elbúcsúzunk tőled Stavrosz. Jönnénk ide télen, nyáron

Teljes bejegyzés »

Lehullott virágfejek

Lehullott virágfejek Még maradjatok velem Azáleák, kicsi rózsafejek Erdőszélről ibolyák Színes apró bóbiták.   Csodakék, narancs, fehér Pici virágok fején Sok emlékem visszatér. Ringatóznak, lebegnek

Teljes bejegyzés »

Curves (Körvsz)

Alig hagyjuk el az ágyunk Úgy érezzük „Körvszre” vágyunk Várnak ránk a kondi gépek Ettől leszünk, fittek szépek   Nem is kell, hogy sokat tegyünk

Teljes bejegyzés »

A téli szél

Fehér a táj, ma is fagyott az ősz, amit még itt hagyott maradt a fákon pár levél letépi azt is majd a szél   Bokor

Teljes bejegyzés »