Renczes Attila – Meg akarom mérgezni a világot…

Meg akarom mérgezni a világot

Vérem a vízben
megduzzadt mérgező tasak,
nő, tágul, de már
nem bírja tovább, s elfakad.
Szennyez, mint olaj
a léket kapott tankerből,
tengert és partot,
életet fertőz, csendesen öl.
Mosoly az arcon,
nesztelenül pusztít a vér.
Igazán csak most
élek, mert holt lesz a világ,
általam hal meg.
Félek, hogy nem jut el vérem
minden emberhez,
félek, hogy sokan maradnak,
kik palackozott
vizet emelnek szájukhoz.
Akkor mit ér majd
világra szóló járványom?
Mit ér a mocsok,
a tiltott anyag távolság
marad örökre?
Meg akarom mérgezni a
világot, tudja
meg, létezik még jóság és
igaz szeretet.

Renczes Attila

Renczes Attila
Author: Renczes Attila

Andropov elvtárs sem gondolta, hogy az ő temetése napján fogom először ökölbe szorított kézzel az égbe kiáltani a felnőttek számára értehetetlen nyelven, megérkeztem. Apám örömét csak a bevezetett szesztilalom tépázhatta volna meg, de pult alatt a jó emberek mindig egymásra találnak. Felvidék magyar ajkú fellegvárában, Dunaszerdahelyen koptattam az iskolapadok első sorait, köszönhetően az osztálytársaim magasabb növésének. Az első rímpárokat korán fecnikre biggyesztettem, ám meg nem értett hülyeként ezeket sokáig rejtegettem, s elvesztettem. Középiskolai tanáraim elhitték, hogy én leszek az új Alessandro Volta, viszont nekem annak az időszaknak minden egyes perce gyötrelmes volt. Végül elektroműszerész lett a mesterségem, papíron a legjobb, de minek. A család bennem látta a következő egyenruhás karhatalmi személyt, de az én sorsfonalamat másként kezdték el sodorni. A germán nyelv szerelmese lettem, ami megalapozta a lehetőséget arra, hogy egy folyami hajón kezdhessek el dolgozni. Végig jártam a ranglétrát a tányérok tisztításától a hotelrészleg menedzseléséig, és a több mint tíz évnyi tapasztalatomat Szállodahajók titkos világa címmel magánkiadásban megjelentettem. A versírás áll hozzám közelebb, mégis a Magyar Íróképző tanfolyamain tanultakból merítve több regényötletem született. Jelenleg is egy drámai regényen dolgozom. Bemutatkozásom utolsó sorai hűen tükrözik belső harcaimat: Égő karámba zárt lelkem egy zabos kanca, s ha nem engedem szabadjára a...

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Az Óperenciás tengeren túl

Az Óperenciás tengeren is túl Az Óperenciás tengeren is túl Ahol a kurta farkú malac túr Tüntizők és alkohol abúzusban élők A társadalom peremén szendergők

Teljes bejegyzés »

Még hiszek benned

Még hiszek benned   Még hiszek benned, Hiába ül szívemen fájdalom; Te vagy nékem a boldogság, Te vagy minden bánatom.   Hallottam felőled jót, S,

Teljes bejegyzés »

A kopottas és viseltes utas

Mikor felszálltam a villamosra, ő akkor már ült. Onnan, ahol még volt szabad hely, éppen rá láttam. Kissé viseltes és kopottas volt. Talán egy kicsit

Teljes bejegyzés »

Elgurult évek

Mint a gyöngyök, amikor leperegnek, szakadt láncról, úgy gurultak éveim szerteszét. Lám, talán el is enyésznek, és nem lesznek maradásra érveim. Szerettem őket, egyenként mindahányt,

Teljes bejegyzés »

Rossz ébredés

Ma reggel úgy ébredtem, Hogy nem voltál mellettem, Pedig csak korábban keltél, Hogy anyósodnak segítsêl. Mégis eszembe jutottak A magányos éjjelek, Mikor nem voltál még

Teljes bejegyzés »