Tengerparton állva…

Tengerparton állva elmerengtem messzi partokon.

Hol vagy, és mit csinálsz azt nem tudhatom,

De az arcomon valami könny-gyöngyöt hagyott.

Ha felolvad majd, és ízét érzem az ajkamon.

Tudom, ha édes, a köd csókolta kedvesen oda.

Tudom, ha sós, a tenger hulláma arcul csaphatott.

Tudom, ha keserű, a bánatos szívem, mi nyomot hagyott.

Árvai János
Author: Árvai János

Árvai János vagyok. Az írói álnevem csak a fantasy műfajokban használom elválasztva azt az egyéb műfajoktól, hiszen mint mindennek ennek is megvan a maga története. Á.M. Jánosként találkozhatnak velem a kedves olvasók. De vajon miért? Ezt máshol megírták már… Ebben a világban Miskolcon születtem, és jelenleg vidéken élek, de a Város a mai napig az életem része. Az érettségimet és később a diplomámat is itt szereztem meg. Az alkotás, ez nem csak az írást jelenti, mindig az életem része volt. Segített az önkifejezésben, feldolgozni azokat a kérdéseket, amelyekre sokszor nincs egyszerű válasz. a történeteim, verseim sokáig a fiókban pihentek, mígnem olvasók bukkantak rá, és a lelkesedésük adta azt pluszt, ami miatt egyre több és több született. „Amíg még van..” című kötetem a legkedvesebb nekem, hiszen ez az első. Egy novellás kötet, melyben a múltból a jövőbe utazhatunk, ami még nem történt meg ugyan, de talán jobb is, ha nem úgy történik meg, mint ahogy az a papírra lett megálmodva. Hiszen: „Amíg még megvan Hiánya nem szúr szemet Csak ha már nincsen”

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Ellovagolni

Ellovagolni a naplementében, még hátra sem nézni, mint szerencsétlen, és nem vinni múltat, ott hagyni helyben, hogy visszajönni már soha ne kelljen.   Hadakozásban a

Teljes bejegyzés »

Királyság

Ha király vagy, királyságod van, várkastélyodban nyüzsög a sok alattvaló, kirendelheted a hintód magadnak, mert Te vagy az uralkodó.   Emberek életéről dönthetsz, Te döntöd

Teljes bejegyzés »

Boldogok a tiszta szívűek…

Boldogok a tiszta szívűek, mert meglátják az Isten Bár a szem gyakran vibrál, pillantása dermedten csapong A kiterebélyesedett emberi vágy értetlemül tülekedik egyre jobban A

Teljes bejegyzés »
Prózák
Barna Benedek

A gödör

Hűvös tavaszi reggel volt. Szél fütyült a felhőkarcolók között, és befújta a szemetet az aprócska parkba, amely a hatalmas épületek sűrűjében bújt meg. A parkőr

Teljes bejegyzés »

Az utolsó szó

A férfi az asztal fölé hajolt, kezében reszketett a toll. A tinta sercegett a papíron, ahogy a betűk lassan egymásba fonódtak. A gyertya imbolygó fénye

Teljes bejegyzés »