Az idén is nagy sikert aratott az évente megrendezésre kerülő Nagy Fesztivál. Most is, mint mindig több százezer döntős közül választották ki a bírák az Estkék Királyát és Királynőjét.
A Nagy Fesztivál az, az ősi ünnep, amelyen a világ bármely részén élő Esk részt vehet nézőként, vagy ha van benne elég bátorság, akár versenyzőként is megmérettetheti magát.
A rendezvény eredetét tekintve sok találgatás akad, de biztos egy sem. A tökéletesen mesei eredettől lásd Íris anyó esetét, a tudományos értekezésekig lásd Esk folklór, a regék és mesék, a szokások és hagyományok tükrében Erwin Eiris tollából. Egyszóval széles a paletta e témát tekintve, habár valószínűleg nem az ősi eredete az, ami még napjainkban is megmozgatja a tömegek fantáziáját.
A szervezők idén sem maradtak adósak a látvánnyal kapcsolatban. Szentjánosbogarak ezrei világítottak éjszaka, az andalgó Eskek fölött. Szöcskék és tücskök szolgáltatták a zenét, míg fő attrakcióként a bámészkodók az Esk mesterek legjobb munkáit csodálhatták meg a központi téren.
Éjfélkor kezdődött meg végül az a műsorszám, amire mindenki az előző fesztivál befejezése óta várt: Az uralkodók megválasztása.
A nézőtéren halk zsibongás lett úrrá, mindenki halkan sugdolózott a szomszédjával, miközben izgatottan tekintgettek a színpad felé. Mikor a hangulat a tetőfokára hágott, hirtelen megvilágosodott a színpad, ugyanekkor elsötétült a nézőtér s megkezdődött a felvonulás.
A legnagyobb sikert a Floseskek tagjai aratták, akik köztudottan a legszebbek az Eskek népei között. Egyes Floseskek hófehérek s gömbölydedek, mások kecsesebbek s lilásak, avagy azúr kékek voltak, voltak szagtalanok, szagosak, illatosak, sőt egyenesen mámorítóan illatosak is. Habár csupán néhány színt említettem, de ha most el akarnám sorolni e tengernyi változatosságot, belefáradna a kedves olvasó.
Ámde, hogy ne csak a Floseskek szépségét dicsérjem, szólnom kell néhány szót az Arbeskek népéről is, most is elbűvölték a Floseskeket erős, nemes s határozott megjelenésükkel.
A harmadik nép sem maradhat ki a sorból a Herbeskek népe a már-már művészi visszafogottságukkal, harmonikus zöld színükkel, bölcsességükkel és hatalmas szívükkel, mellyel más népeknek is a javát szolgálják. (Nem csoda hát, hogy egyes Floseskek értük rajonganak.)
A végeredmény ellenben a többi évhez képest nagy meglepetés volt. Az Eskek Ergje (Eskek Királya) ugyanis a Madárberkenye Arbeskje lett, míg az Ergina a Hóvirág Floseskje lett.
Úgy tűnik tehát a Nagy Fesztivált is eléri lassan a változás, s szakít a hagyományokkal. Elutasítja a felcicomázott s eltúlzott szépséget, nemességet a könnyed s visszafogott eleganciáért. Vagyis elmondhatjuk, hogy az Orchideák Floseskjeinek és a Tölgy Arbeskjeinek kora lejárt az Eskek között, amit az idei év jelmondata is erősen sugallt, annak ellenére, hogy nem vették komolyan, vagyis:
„Sallangmentesen élj!”
Reméljük e törekvés más népeknél is megfigyelhető lesz, nem csak az Eskek között, s megtanulják tisztelni egymást s nem függenek majd annyira a meghamisítható külsőtől.
Author: Árvai János
Árvai János vagyok. Az írói álnevem csak a fantasy műfajokban használom elválasztva azt az egyéb műfajoktól, hiszen mint mindennek ennek is megvan a maga története. Á.M. Jánosként találkozhatnak velem a kedves olvasók. De vajon miért? Ezt máshol megírták már… Ebben a világban Miskolcon születtem, és jelenleg vidéken élek, de a Város a mai napig az életem része. Az érettségimet és később a diplomámat is itt szereztem meg. Az alkotás, ez nem csak az írást jelenti, mindig az életem része volt. Segített az önkifejezésben, feldolgozni azokat a kérdéseket, amelyekre sokszor nincs egyszerű válasz. a történeteim, verseim sokáig a fiókban pihentek, mígnem olvasók bukkantak rá, és a lelkesedésük adta azt pluszt, ami miatt egyre több és több született. „Amíg még van..” című kötetem a legkedvesebb nekem, hiszen ez az első. Egy novellás kötet, melyben a múltból a jövőbe utazhatunk, ami még nem történt meg ugyan, de talán jobb is, ha nem úgy történik meg, mint ahogy az a papírra lett megálmodva. Hiszen: „Amíg még megvan Hiánya nem szúr szemet Csak ha már nincsen”