Kivégzés

Kivégzés.

Írta: Egyed-Husti Boglárka

Éreztem, ahogy a hóhér a nyakam köré akasztotta a finom kötelet. Puha és nyirkos érzés suhant át a testemen. Valamiért mégsem féltem. Amikor kis gyerek voltam emlékszem, hogy az egyik rokon átjött hozzánk és minden este mesélt nekünk. Anyám bár a meséit nem szerette, de megtűrte, mert foglalkozott velük így neki addig se volt nyűgje és mehetett vedelni a kocsmába.

Az egyik ilyen mese épp egy halálra ítélt utolsó óráiról szólt. Emlékszem, hogy akkor éjjel nem tudtam aludni. Nem a félelemtől. Sose féltem a haláltól. Teljesen természetes dolog volt akkoriban. Elég sok temetést látunk, nem laktunk messze a temetőtől sem így a halál korán az életem részévé vált. Sokféle formában köszöntött be az ember életébe, de a vége egy volt mindig. Nem volt más csak az üres tekintett.

Emlékszem, hogy azért voltam ébren, mert nem hagyott nyugodni egy gondolat. A mesében ugyanis a halálra ítélt utolsó óráiban miután bevallotta a bűneit megbocsájtást kért és a halála után állítólag a lelke megbocsájtást nyert. Ezen gondolkoztam azon az éjszakán. Gyerekfejjel nem értettem ugyanis ez hogyan és miképp lehetséges.

Aztán valahogy itt mikor én vártam az utolsó perceimet talán kezdtem megérteni, felfogni. A bűnt, amit elkövettem tulajdonképpen nem is magam ellen követtem el, hanem a társadalom ellen. Én csak ennek estem áldozatul. Járulékos veszteség voltam.

Amikor kimondták az ítéletet, hogy kötél általi halál tudtam a kínpadon, ha nem folyt meg a kötél akkor a hóhér bárdja fog kivégezni.

A fejem le fog esni a testéről és behullik egy láda szerű tartályba.

Nem tudtam eldönteni, hogy melyik a jobb halál számomra.

Aztán mikor ott voltam és meggyóntam a bűneimet és most rajtam van a kötél és még veszem a levegőt szinte már könyörgők azért a bardért. A hóhér ezt látja rajtam és az esküdtszék is.

Talán az emberek is, akik kijöttek a térre megnézni ezt az egészet.

Végül a bárd győzőt. A fejem hatalmas puffanással esett le a testemről, hangtalanul suhant ki rajta a lelkem és végre életembe először szabadnak éreztem magam.

Vége

 

Egyed-Husti Boglárka
Author: Egyed-Husti Boglárka

Egyed-Husti Boglárka az Irodalmi Rádió szerzője. Amit tudni kell rólam: Már kisgyerekként fogékony voltam az alkotásra, nagyon szerettem olvasni, a könyvek szeretete a mai napig elkísér. A gimnáziumban eléggé zárkózott voltam, kevés barátom volt, kerestem a vigaszt, a kiutat a magányosságból. Az akkori irodalom tanárnő mutatta meg nekem, hogy milyen pályázati lehetőségek vannak, és hogy próbálkozzak a verseimmel. Akkoriban antológiákba és más folyóiratokban küldtem el alkotásaimat, mellyel szép eredményeket értem el. Kaptam oklevelet és mindig biztatak arra, hogy folytassam ezt az utat. Eléggé kishitű ember vagyok, így abba hagytam nagyon sok időre az írást. Aztán idén márciusban a magánéletemben történt olyan dolog, ami bár negatív könyveltem el azóta, viszont olyan szelepek/csatornák nyitódtak meg a lelkemben, amiért hálás lehetek. Hiszen azóta foglalkozom komolyabban az írással és már nem csak verseket, hanem novellákat/regényeket is írok. Azt hiszem megtaláltam a hangomat, azt a műfajt, amiben talán otthonosan mozgok, és azok az emberek, akik megtiszteltek bizalmukkal, hogy ezeket a műveket elolvasták, mind ledöbbentek, hogy úristen te ilyet tudsz írni? Úgy gondolom ennél jobb dolog nem kell.

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

45 − = 36

Uncategorized
Halászné Magyar Márta

Gyümölcsöt érlel a nyár

Nyár ízletes gyümölcsöt érlel, aszal, fény a víz tükrében fürgén táncol, nem állíthatja meg más, csak zivatar, lepke libbenve virágokat számol. Falevél alig mozdul, szellő

Teljes bejegyzés »

Hidegrázás

Amióta megismertelek (még csak neten, nem személyesen), Nem tudlak kiverni a fejemből S máris ráz engem a hideg ettől. Eszembe jutnak emlékek, Rossz tettek, de

Teljes bejegyzés »
Versek
Tarrósi Éva

csak hagyom

csak hagyom fájjon a szívembe marjon a porba taszítson   csak hagyom fáradjon ereje elfogyjon a fájdalom meghaljon   csak hagyom felrázzon egészen elnyeljen új

Teljes bejegyzés »

Szerelmes akrosztichon

Gyermeki kacajod tölti meg szívbéli Űrömet. Lehet, hogy ez a versem csak kósza Ötletek sorhalmaza. Lehet, hogy ez a versem üres, Ötlettelen. Mit ér ez

Teljes bejegyzés »

A tavasz illata

Ölel a csönded, simogat, Míg a szívedben keresed önmagad, Öröklétem e pillanat. Tavasz illatban fürdőzik a hajad. Szemeid tüzét szívembe elrejtem, Akár napfényt a rengeteg,

Teljes bejegyzés »