Szerelem

Tegnap utaztam a 28A villamoson. Időutazásnak is beillik, ahogy a Vörösmarty tér nagyvárosi csillogásától kijutottam az Orczy térig, ahol alkalmas közlekedési eszközre vártam, ami kivisz Kőbánya Városközpontba. Tíz perc várakozás után begördült a szerelvény a Népszínház utcai végállomás irányából, hogy utasait eljuttassa a köztemető végállomásig. Szerencsére más is volt, aki erre a járatra akart felszállni, így megfigyeltem, a gombot meg kell nyomni, hogy kinyíljék az ajtó, kitüremkedjék egy lépcső, amin fel lehet hágni a szerelvénybe.

Kívülről úgy tűnt, minta csak egy tömbből öntött műanyag blokkok lennének az ülések. Felszállva láttam, hogy műbőr burkolat hivatott kényelmesebb tenni az utazást. Mint egy detoxikáló, gondoltam, ahol egy magasnyomású slaggal el lehet végezni a nagyja takarítást. Tömény hagymaszag. Eszembe ötlött, hogy ugyanilyen szag volt a kiskőrösi tüzér laktanya körleteiben, ahol a hagyma volt az egyetlen zöldség, amivel mardosó vitamin hiányunkat orvosolni tudtuk. A vonat is onnan indult Petőfi szülővárosába, ahol most a villamosra felszálltam, talán azért volt ez az emléktolulás.

A mellettem lévő üléssorban egy lány ült, fülébe a fülhallgató annyira be volt tolva, amennyire csak lehetett, az ablakon keresztül bámulta sötét semmit, próbált észrevétlen maradni. Már a kínai piac fényei sem ragyogták be a józsefvárosi utat, csak magát láthatta a tükörként működő ablakban.  Belém nyilallt a felismerés, ez a lány fél, fél minden férfitól, fél tőlem is. Hogyan jelezzem, bennem bízhat, ha kéri, akár haza is kérem biztonságban.

Klisé lenne leírnom, hogy borízű hang, de meghatározhatatlan alkoholok formálták annak a férfinak a hangját, aki végig ugatta az utat.

– Mer’ a főnökség is csak a saját zsebét tömi! – artikulálta bele csak úgy az utastérbe – Te is bolond vagy, hogy ennyiért bejársz dolgozni.

Asszonya csak ült vele szemben, míg férje osztotta az észt, szidott mindenkit, kétségbe vonta az asszony épelméjét, erkölcsét.

– Kivel szűrted össze mán’ megint levet? – hangzott az újabb összefüggéstelen vád.

Eszembe jutott, ilyenkor milyen sokan kapcsolják be a mobiltelefon kameráját. Engem nem vitt volna rá a lélek, inkább élőben figyeltem az eseményeket.

A nő, csak egyszer szólt, – keménytarhonya jó lesz, lecsókolbásszal?

– Sör van?

– Pilseni

– Akkor mégis csak szeretsz – enyhült meg a férfi.

Együtt szálltunk le kőbánya városközpontban. Az esti órában nem sokan igyekeztek a temetőbe. A férfi felkapta a rengeteg, csoda tudja mit rejtő szatyrot, leugrott a villamosról, lesegítette feleségét, aki, mint valami grófnő várta, hogy a férfi a karját nyújtsa.

Hajdú László
Author: Hajdú László

Talán már büszkén mondhatom: író, költő és szerkesztő. A Dél-Alföldön és a Káli-medencében élek. Ihletet e két távoli környék mindennapi történéseiből merítek. Műveim már jelentek meg olyan antológiákban és peridokikákban is, ahol nem kellett fizetni

Megosztás
Megosztás

2 Responses

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Az Óperenciás tengeren túl

Az Óperenciás tengeren is túl Az Óperenciás tengeren is túl Ahol a kurta farkú malac túr Tüntizők és alkohol abúzusban élők A társadalom peremén szendergők

Teljes bejegyzés »

Még hiszek benned

Még hiszek benned   Még hiszek benned, Hiába ül szívemen fájdalom; Te vagy nékem a boldogság, Te vagy minden bánatom.   Hallottam felőled jót, S,

Teljes bejegyzés »

A kopottas és viseltes utas

Mikor felszálltam a villamosra, ő akkor már ült. Onnan, ahol még volt szabad hely, éppen rá láttam. Kissé viseltes és kopottas volt. Talán egy kicsit

Teljes bejegyzés »

Elgurult évek

Mint a gyöngyök, amikor leperegnek, szakadt láncról, úgy gurultak éveim szerteszét. Lám, talán el is enyésznek, és nem lesznek maradásra érveim. Szerettem őket, egyenként mindahányt,

Teljes bejegyzés »

Rossz ébredés

Ma reggel úgy ébredtem, Hogy nem voltál mellettem, Pedig csak korábban keltél, Hogy anyósodnak segítsêl. Mégis eszembe jutottak A magányos éjjelek, Mikor nem voltál még

Teljes bejegyzés »