Egyszer, kétszer, majd utoljára.
Kezem-lábam didergett, de nem lankadtam,
Szentül hittem, hogy most majd megtalállak.
Nem szerelmes vallomás volt a célom, nem is óda,
Ahogy egykor szerintem megérdemelted volna…
De kicsípte a szél a szemem, mert ráfagytak
A kicsordulni vágyó, fekete könnyek.
Azt reméltem, nem vagy egymagad.
Azt reméltem, találsz valaki mást,
De nem hogy ez nem volt jutalmam:
Csak láng maradt, nyűg és látomás.
Láttam, hogy milyen magasra jutsz,
Láttam, hogy nélkülem tetted,
És hogy nem tudod -mert talán el is felejtetted,
Mire vezetett álnok tetted.
Author: B. Penyling Braveheart
"Mindegyik történet egy láng a szívemben, és az a szív fekete lángban ég."
Megtekintés: 112