Csendháborítás

– Ki fizeti a következő kört? – kérdezte Peti a bárpultra támaszkodva.

– Azt hiszem, most én vagyok soron – elmélkedett Jani, aki még az előző italát sem itta meg, de már alig állt a lábán.

Krisztián pedig már azt sem tudta, hogy melyik lányt kísérje haza, mert többen is körberajongták.

– Fiúk, én nem tudom, mi van ma este – dőlt neki a pultnak ő is. – Minden csaj engem akar?

– Most panaszkodsz vagy dicsekszel? – nevetett fel Jani. – Inkább azt mondd, hogy mit iszol!

Nehezen, de megszületett a rendelés, amit a bárpultban lévő rövid, vörös hajú lány gyorsan kitöltött a poharakba, és a pultra rakta. A fiúk hamar el is vették onnan, hogy más is odaférjen.

– Igyunk arra, hogy sikeresen levizsgáztunk, és már csak egy év van hátra az egyetemből – ragadta magához a szót Peti. – Most pedig hivatalosan is megnyitom a nyarat – tartotta fel koccintásra a mohitóval teli poharát.

– Meg igyunk arra is, hogy szétbulizzuk a következő két hónapot – folytatta Krisztián.

Jani csak bólogatott, és a hangos üvegcsörrenés után pár másodperc alatt felhajtotta jéghideg koktélját.

– Szerintem, menjünk táncolni, mert ha még egyet iszok, akkor lehet, hogy itt esek össze – javasolta Jani, és elindult a tánctér közepe felé.

A fiúk belevetették magukat a szombat éjszakába és a lányok karjaiba is.

Korán reggel indultak vonattal Siófokra, hogy egy hetet a Balaton mellett töltsenek. Lefoglaltak egy három ágyas, erkélyes szobát, kilátással a tóra. Szerették volna magukat kipihenni, mert a harmadik év végét nagyon megnehezítették a tanárok, és másfél hónapon keresztül csak tanultak és vizsgáztak. Alig aludtak, és csajozni sem volt idejük. A leendő közgazdászok pedig szeretik élvezni az életet, de azzal is tisztában voltak, ahhoz, hogy a jövőben jól fizető állást találjanak, és felvegyék őket menő cégekhez, még egy évet ki kell bírniuk az egyetem padjaiban. Aztán tényleg jöhet a nagybetűs élet.

Barátságuk a középiskolában kezdődött, és mivel hasonló volt az érdeklődési körük, ezért ugyanazt az egyetemet adták meg a jelentkezési lapon, amire szerencsére mindhármukat fel is vették.

– Nagyon jó ez a hely – állapította meg Peti. – Szerintem a holnap estét is itt fogjuk tölteni. Benne vagytok?

– Naná! – harsogta túl a zenét Jani, és összepacsiztak a levegőben.

Krisztián közben eltávolodott tőlük, és pár méterre egy szőke hajú lánnyal táncolt. Lenge nyári ruha és magas sarkú szandál volt a lábán. Látszott rajta, hogy már nem kell leitatni, hogy felszabadultan élvezze a partit.

Hajnali ötkor a DJ az utolsó számot indította el, amivel véget is ért a buli, és a fiúk majdhogynem négykézláb sétáltak vissza a szállodába.

– Hányadikon is van a szobánk? – kérdezte Jani a lifttel szemben állva mielőtt megnyomta volna a hívógombot.

– Kinél van a kulcs? – tette fel az e pillanatban nagyon is fontos kérdést Krisztián.

– Azt hiszem, nálam – nyúlt be farmere hátsó zsebébe Peti, hogy előkotorja az ajtónyitó mágneskártyát, és megnézze rajta az emeletet, mert az neki sem jutott eszébe ezután a fergeteges este után.

– Ötszáztizenöt – olvasta fel a számot Jani hangosan, mikor Peti felé mutatta a kártyát. – Nagyszerű! Legalább már tudjuk, hogy az ötödikre kell mennünk.

– Ha ilyen lassan jön a lift, akkor oda is négykézláb fogok bekúszni – vigyorgott Jani eltorzult arccal, és szinte csukott szemmel, miközben két kézzel támaszkodott a falnak és erősen koncentrált, hogy állva tudjon maradni.

Beszálltak a felvonóba, és alig várták, hogy végre megpillantsák a szobájuk ajtaját és megszabaduljanak a cipőjüktől. Már ahhoz sem volt erejük, hogy levetkőzzenek, csak bezuhantak az ágyukba.

Reggel, amíg a bulizó fiatalok még vígan húzták a lóbőrt, összetéveszthetetlen hangján megszólalt egy fűnyíró a szálloda kertjében.

– Hány óra van? – kérdezte Peti csukott szemmel, miközben félig a fülére húzta a párnát.

– Hét – dörmögte Jani, aki fél szemmel ránézett a mobilja kijelzőjén lévő órára.

– De ma nem vasárnap van?

A. M. Summer
Author: A. M. Summer

Hajdúnánáson születtem 1980-ban. 1999-ben, az érettségi vizsga után Budapestre költöztem, és az ELTE Tanítóképző Főiskolai Karán szereztem diplomát. Az írás folyton jelen volt az életemben, hol olvasói levelekre válaszoltam egy ifjúsági magazinnál, hol pedig cikkeket írtam egy internetes magazinnak. 2010-ben vetettem papírra első verses próbálkozásaimat, de az igazi áttörést a 2019 őszén megkezdett novelláskötetem jelentette számomra. Több kötet kiadását is tervezem, de addig az irodalmi pályázatokat is figyelem, és küldöm verseimet, novelláimat, meséimet különböző antológiákba és folyóiratokba, melyekből már elég szép kis gyűjteményem van. A Mostoha sors című versemet 2022-ben ATK-díjra is jelölték, és 2. helyezést ért el. A civil életemet/a munkámat szerettem volna teljesen különválasztani az írói pályámtól, ezért találtam ki magamnak egy írói nevet. A. M. Summer néven tevékenykedem. 3 önálló kötetem jelent már meg a Helma Kiadó gondozásban: A padlás titka, 2023 A remény vándora, 2024 Jeges szilánkok, 2024 Az Irodalmi Rádiónál az alábbi kötetekben olvashatók írásaim: Szerelmemnek Bálint-napra 2022. – Vágy (vers) A bundáskenyéren innen – Óda az álmodozóhoz (vers) Nézőpont kérdése – Patak partján (vers) Lakótelepi hófehér – A láthatatlan lány (novella) Meleg szívek – Téli hangulat (vers) A tavaszi szél titkai – Rendhagyó anyák napja (novella) Hívatlanok - Vérfürdő (horrornovella)

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

65 + = 70

Versek
Halászné Magyar Márta

Pünkösdi Rózsa

Pünkösdi rózsa szára hajolva,  görbe a háta,  lába már sánta.    Életre hívták,  szülője nincs már.  Sima volt arca,  gond ránccal varrta.   Sápadt az

Teljes bejegyzés »
Názáreti templom kupolája, fotó: Mecséri Éva
Versek
Mecséri Éva

Ne feledd

Ne feledd, hogy nem vagy egyedül, Jóistennel minden kiderül. Kint a rétnek sok virága, nyílik néked vidámságra, míg vidámságod nem hagy egyedül. Ne feledd, hogy

Teljes bejegyzés »
Fényszívek, Fotó: Mecséri Éva
Versek
Mecséri Éva

Gazdag szegények

Gazdagok a szegények, kik az Úrban serények. Az életed drága kincs, e világon párja nincs. Gazdagok a szegények, kik az Úrban remélnek. Szeretetből megélnek, csak

Teljes bejegyzés »

Bántó szavaid

Szavaid marnak, mint tüdőt dohánypor, fájnak az igazságtalan jelek, a jókedv elillan, mint a kámfor, kár, ha szád bántó szavakat fecseg. Ne gondold azt, hogy

Teljes bejegyzés »
Közösségi kenyér, Mecséri Ildikó olajfestménye
Versek
Mecséri Éva

Az élet kenyere

Nagyon éget a kemence, igen erős annak füstje. Nem szeretem dolgokban, nehézségben, poklokban. Az élet mégis varázslat, kenyeret süt parázsban. Van ereje, melege, benne sül

Teljes bejegyzés »
Egy csepp eső, Mecséri Ildikó olajfestménye
Versek
Mecséri Ildikó

Egy csepp eső

Csak egy csepp volt, parány, jelentéktelen, mégis belefért a végtelen. Egy kis bogár véle szomjat olt, majd a fákon röptében gyümölcsöt olt. A te szíved

Teljes bejegyzés »