Az úgy volt, hogy már megint rossz voltam az óvodában. Mert amikor a Joli néni a Piroska és a farkast mesélte, én nem a nagymamát meg a Piroskát sajnáltam, hanem a farkast. Még meg is sirattam, amikor a vadász bácsi felvágta a hasát és köveket rakott bele és akkor a szegény farkas belefulladt a patakba. A Joli néni teljesen kiakadt, hogy ez nem normális dolog, és el kell vinni engem a piszológushoz, meg hogy piszkosul unja, hogy mindig velem van baj, majd beszél az anyukámmal.
Na, aztán otthon nagy balhé lett, anyu meg apu veszekedtek, az apukám még csúnyákat is mondott. Az anyu teljesen ki volt borulva, de apu azt mondta, hogy a Joli néni egy hülye pé, és őt kellene elvinni a piszológushoz. És azt is mondta az apu, hogy majd jól feljelenti a Joli nénit, hogy minek mesél ilyen rémisztő dolgokat a gyerekeknek. És amikor megkérdeztem, hogy mi az a hülye pé, az apu egy barackot nyomott a fejem búbjára és azt mondta, hogy nem kell mindent tudni, Bálintka. De én nagyon utálom, hogy a felnőttek mindig olyanokat mondanak, amit nem értek, és mindenki csak nevet rajtam, én meg ilyenkor azt gondolom, hogy mindenki tud mindent, csak én vagyok ilyen buta. Pedig igazából nem is vagyok buta, mert én már tudok két ujjal fütyülni, pedig az nagyon-nagyon nehéz. Ezt a Maros Bence tanította meg nekem, ő a legeslegjobb barátom az óvodában. És én már kórházban is voltam, mert amikor leestem a fáról és nagyon fájt a lábam, a doktor bácsi azt mondta, hogy meg kell engem rögtönözni. Az anyu elmagyarázta, hogy van egy olyan gép, ami átvilágítja a testemet és meg lehet látni, hogy mi van bennem. Én akkor nagyon megijedtem, de az anyu megvigasztalt, hogy ne féljek, mert egyáltalán nem fáj a rögtönözés. De én nem is attól féltem, hanem azért izgultam, mert a múltkor az oviban a farsangi bulin titokban megettem a Fanni sütijét, a Joli néni nagyon mérges volt, de én nem vallottam be, hogy én ettem meg, és ha most megrögtönöznek, meglátják, hogy ott van a hasamban a Fanni süteménye, és ebből megint nagy balhé lesz. De szerencsére csak a lábamat rögtönözték.
Hát most igazán nagy baj van. A Joli néni haragszik rám, mert a farkast sajnáltam a mesében. De én nagyon szeretem a farkasokat, otthon van egy szép, színes könyv, tele van mindenféle állatokkal és nekem a farkasok tetszenek a legeslegjobban. És most otthon sem jó, az anyu minden reggel veszekszik velem, mert nem akarok óvodába menni. Attól félek, hogy a Joli néni egyszer csak tényleg elvisz a piszológushoz, mert a Bence mondta, hogy a rossz gyerekeket szokták oda elvinni, úgy, mint a rossz autót a szerelőhöz, és aztán a piszológusnál megjavítják a gyereket, és amikor készen van, szólnak, hogy lehet érte menni. Ez biztosan igaz, mert a Bence mindent tud és ő a legeslegerősebb az egész óvodában, olyan erős, hogy még a nagy dagadt Kelement is földhöz tudja vágni.
De én nem akarok a piszológushoz menni, mert egyszer az apu elvitte az autót a szerelőhöz és olyan sok alkatrészt kicseréltek benne, hogy az apu azt mondta, ez már nem is ugyanaz az autó. És a piszológusnál majd valamit biztosan kicserélnek énbennem is és akkor jó gyerek leszek és utálni fogom a farkasokat, de akkor én már nem is leszek ugyanaz a gyerek. És lehet, hogy akkor az anyu meg az apu már nem is fognak szeretni engem.
Már igazán nem is tudom, hogy mit csináljak. Azt hiszem, az lesz a legeslegjobb, ha világgá megyek, mint a Tádé a mesében. Az anyu régi hátizsákját már el is dugtam a szobámban, abba gyűjtöm azokat a dolgokat, amik a legeslegjobban kellenek a világgá menéshez. A farkasos könyvet is elviszem, meg azt a szép, fényes pénzt is, ami a malacos perselyemben van, veszek rajta dinós rágót. Na meg sajtos pogit, jó sokat. Mert én azt nagyon-nagyon szeretem. A Joli néni meg majd menjen a piszológushoz, egyedül…
V
Author: Kovács P. Zoltán
Pályakezdő tollkoptató vagyok. Eltekintve a rendszerváltás utáni, néhányéves újságírói tevékenységemtől, mindeddig sikeresen ellenálltam az erős kísértésnek, hogy bármiféle, irodalminak nevezhető megnyilvánulásommal inzultáljam embertársaimat. Ám idősebb korára az ember szószátyár lesz és meggondolatlanná válik. Könnyebben enged a fehér papírlap és a betű csábításának. A könyvek iránti vonzódás és az irodalom szeretete végigkísérte életemet. Számomra az írás nemes és érdekes intellektuális játék, kaland. Ám meggyőződésem, hogy az írói tevékenység sohasem lehet öncélú szórakozás: remélem, hogy nyugtalanító világunkban néhány percnyi kellemes és tartalmas kikapcsolódást tudok nyújtani mindazoknak, akik megtisztelnek novelláim olvasásával.
