-Kettő
-Három
-Négy
-Állj , állj! Ötre fogd meg a kezem és beleugrunk együtt a tóba.
-Készenállok
-Öt
És egy nagy csobbanásra a két mackó testvér beleugrott a tóba, felfrissülve köszöntek a virágok: -De jó, ez nagyon kellemes, köszönjük ezt a kis vizet annyira vártuk már az esőt.
-Ha nincs eső, majd jövünk mi és meglocsolunk titeket. -mondta nevetve a fiu medve, de ebben a percben ellepte a feje búbját is a víz mert valaki kirántotta a lábát, de ő nem látott semmit a víz alatt, amikor feljött a víz alól kapkodta a levegőt, mellette állt csodálkozva a lány bocs, meg is kérdezte gyorsan :- Te voltál, te miattad nyeltem be ezt a sok vizet.
A választ meg sem várta mert Viziló Kamil a füleit kidugta a vízből és barátja a béka ráugrott.
Így aztán kiemelkedett a vízből gyönyörű szürke bőrén a víz csordogált, mint valami gyors folyású patak.
-Ugye milyen jó, ha van játszó pajtásod, elfogadsz engem barátodnak, ilyen szép szőrös lábat nem láttam még, ugye megérted, csak játszani kartam.
-jó, jó lehetünk barátok. Szeretünk ám mi is mókázni, tudod mi lenne jó mulatság, ha felülnénk a nyakadra és a hátadon belecsúsznánk a vízbe.
– Csoda jó móka lesz! -kiáltotta Viziló Kamil.
A partól nevetett nyúl anyó. -Vannak potya utasok is!
Az öt béka mit sem törődött ezzel a megjegyzéssel, csúsztak, aztán meg fölmásztak a fára és az ágáról ugrottak a vízbe.
Medve anyó a partról mosolygott és elővette az uzsonnáskosarat. Sok sok málna szem volt benne, gondolta jut mindenkinek.
– Gyertek! – intettek a bocsok a két nyúlnak, nyúl anyó mosolygott, hogy mehetnek, de tegyék fel a karúszót, volt négy kis kígyó a kosárban azok, segítenek nekik, ha mélyülne a víz. Amíg a vízben játszott a kis sereg a mókusok kosárlabda csapatot alakítottak, a közeli fán tátongó oduba kellett betalálni, a hat kis mókus olyan ügyesen dobott az a almával, de mikor mellé esett akkor volt ám csak nagy öröm, Miért? Mert három pici éhes sünike állt a fa tövében és a szét hullott almát megeszegették.
Számolták a pontokat, és a játék végén kivették az összes almát odavitték a piknikezőknek és együtt elfogyasztották. Volt aki folytatta a fürdőzést békáék és Kamil, de a többiek vidáman keresgélték a bárányfelhőket az égen, volt aki el is aludt. Szép álmokat gyerekek!
Author: Lengyel Szilvia Szilvióne
Nevem Lengyel Szilvia Művésznevem: Szilvione 1975-ben születtem, és testvéreimhez hasonlóan engem is nagyon várt az egész család. Sárbogárdon éltem mindig is, bár voltam kollégista Székesfehérváron rövid ideig és a főiskolai évek alatt éltem Szekszárdon is. Legvonzóbb lakóhelyemben a családom közelsége volt. A szomszéd fiú vett el feleségül 1998. május 16-án, erős családi kötődésünk révén hamar elvetettük a szülőföldről elköltözés gondolatát. Májusban házasodtunk és május hónapban váltunk is el 16 év után. Nagyon nagy öröm volt számomra, hogy több versem is bekerült az Irodalmi Rádió antológiáiba (Álombefőtt, Így születik a vers 2020, Van itt válasz elég, Így dalolunk mi nyomdokaidban Balassi Bálint, Szerelmemnek Bálint napra 2022, A bundáskenyéren innen című antológiákba). Az elismerések nagy lendületet adtak és megírtam emlékversemet – Drága aranyos anyukám címmel -édesanyámra emlékezve, melyet Seres Ildikó színművész csodálatos módon örökített meg az utókor számára. Középiskolás koromban sok verset írtam. Huszics Vendelnének és Tobak László irodalom tanáraimnak is köszönhető, hogy nagyon megszerettem az irodalmat. A szalagavatónkra írtam egy verses mesét, melynek szereplői egy-egy tanáromat testesítették meg, az akkoriban írt verseim elvesztek. 1994-ben érettségiztem Székesfehérváron az Árpád Szakképző Intézetben ruhaipari szakon. 1997-ben az IGYPF-án Óvodapedagógusi, majd 2003-ban pénzügyi diplomát szereztem a BGF Pénzügyi Főiskolai Karán. Kb. 20 éves koromtól már...