Zuhanás

Zuhanás.

Írta: Egyed-Husti Boglárka

 

A szalag korlátnak csapódok. Érzem, hogy a testem és a szívem mintha elválna egymástól. A kezem elválik a biciklitől és mintha bukfencezve elrugaszkodna. Másodperc töredéke alatt felfogom, hogy bele fogok esni teljes testtel a Dunába. Azt is fel fogom, hogy meg fogok halni.

Ezt a zuhanást ugyanis nem lehet túlélni. A teljes testtel fogok bele esni a Dunába. Az alattam lévő víz nyugodt arcát mutatja.  A szőrszállak megmerevednek a karomon.  A szívem olyan hevesen ver, hogy hiába próbálom lenyugtatni nem megy. Pedig meg kell nyugodnom. Elfogadtam a tényt, de ettől még valahogy meg kell nyugodnom.

Rájövök, hogy az elmém és a testem nem hajlandó együtt működni. A biológia át vette az irányítást, az ösztönök bekapcsolódtak. Elindult a pánik félelem és a túlélési vágy.

Azt is felfogom, hogy a balesetet nem én okoztam én annak csak elszenvedője vagyok. Hirtelen azon veszem észre magam, hogy elkezdek gondolkodni, vajon a híradóban be fogják mondani.

Aztán rájöttem még, ha bemondják nem lesz hírértéke, sajnos manapság jobban érdekli a nézőket az, hogy egy sztár mit visel az egyik fesztiválon, mint az, hogy egy biciklis bele esett az Árpád Híd felüljárójánál a Dunán.

Este volt, mindig az Árpád Hídnál szoktam haza tekerni a biciklimmel. A két kocsi épp gyorsasági versenyt rendezett. Aztán az egyik, amikor előzni akart a biciklimet vágta el én meg fejjel lefelé estem bele a Dunába. Ennyi a hír.

A sodrás mindjárt erősödik. A fejem most esett bele a vízbe és a csobbanás kihat egy kis területre.

Olyan erős a sodrás, hiába próbálok meg utolsó erőmmel úszni és hideg a víz is, hogy fél óra múlva meg fulladok.

Vége

Egyed-Husti Boglárka
Author: Egyed-Husti Boglárka

Egyed-Husti Boglárka az Irodalmi Rádió szerzője. Amit tudni kell rólam: Már kisgyerekként fogékony voltam az alkotásra, nagyon szerettem olvasni, a könyvek szeretete a mai napig elkísér. A gimnáziumban eléggé zárkózott voltam, kevés barátom volt, kerestem a vigaszt, a kiutat a magányosságból. Az akkori irodalom tanárnő mutatta meg nekem, hogy milyen pályázati lehetőségek vannak, és hogy próbálkozzak a verseimmel. Akkoriban antológiákba és más folyóiratokban küldtem el alkotásaimat, mellyel szép eredményeket értem el. Kaptam oklevelet és mindig biztatak arra, hogy folytassam ezt az utat. Eléggé kishitű ember vagyok, így abba hagytam nagyon sok időre az írást. Aztán idén márciusban a magánéletemben történt olyan dolog, ami bár negatív könyveltem el azóta, viszont olyan szelepek/csatornák nyitódtak meg a lelkemben, amiért hálás lehetek. Hiszen azóta foglalkozom komolyabban az írással és már nem csak verseket, hanem novellákat/regényeket is írok. Azt hiszem megtaláltam a hangomat, azt a műfajt, amiben talán otthonosan mozgok, és azok az emberek, akik megtiszteltek bizalmukkal, hogy ezeket a műveket elolvasták, mind ledöbbentek, hogy úristen te ilyet tudsz írni? Úgy gondolom ennél jobb dolog nem kell.

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Az Óperenciás tengeren túl

Az Óperenciás tengeren is túl Az Óperenciás tengeren is túl Ahol a kurta farkú malac túr Tüntizők és alkohol abúzusban élők A társadalom peremén szendergők

Teljes bejegyzés »

Még hiszek benned

Még hiszek benned   Még hiszek benned, Hiába ül szívemen fájdalom; Te vagy nékem a boldogság, Te vagy minden bánatom.   Hallottam felőled jót, S,

Teljes bejegyzés »

A kopottas és viseltes utas

Mikor felszálltam a villamosra, ő akkor már ült. Onnan, ahol még volt szabad hely, éppen rá láttam. Kissé viseltes és kopottas volt. Talán egy kicsit

Teljes bejegyzés »

Elgurult évek

Mint a gyöngyök, amikor leperegnek, szakadt láncról, úgy gurultak éveim szerteszét. Lám, talán el is enyésznek, és nem lesznek maradásra érveim. Szerettem őket, egyenként mindahányt,

Teljes bejegyzés »

Rossz ébredés

Ma reggel úgy ébredtem, Hogy nem voltál mellettem, Pedig csak korábban keltél, Hogy anyósodnak segítsêl. Mégis eszembe jutottak A magányos éjjelek, Mikor nem voltál még

Teljes bejegyzés »