Mint sárkányt a ki nem okádott tűz.
Muzsikust fel nem oldott, le nem játszott hang.
El nem hajított lándzsa bősz harcos kezében.
Gyermek, mi néma könnyeit visszanyeli.
Mint ha megsebeznek, de ajkad nem téphet üvöltéssel.
Csók, mi nem csattan el, pedig félisten az, ki kapná.
Virág, mi vízre vár, de kóró lesz belőle.
Asszony, ki vajúdik, s nem jön meg gyermeke.
Hernyó, mi burkában várja a tavaszt,
Gumója a szemétben, nem nő, bár pár araszt…
Ki nem mondott vágy a gyönyörűség után,
Látni nap mint nap élő, telt alakját,
Hallani légzését, hidegrázós kacaját,
Kibírni, mert nem és nem!
Ne vágyj még ez után!
Felforral az ősi harag,
Ki kell ereszd hát mérgedet,
Vagy a szó, beteg szerelem
Halálra égeti lelkedet,
És ő, a földhajú csak annyit lát,
A nagy szemű, a drága kincsem;
Görbe orra előtt elhull egy idegen.
Így szól: „Nincs az az isten!”
Author: B. Penyling Braveheart
"Mindegyik történet egy láng a szívemben, és az a szív fekete lángban ég."
