Rohan az ég alatt, mint egyszemélyes vadlóménes,
Dobbanó léptei alatt villámlik a föld.
Szívében alabástromfehér vadrózsa virul,
Ujjain vér buggyan ki, ahogy indái felkúsznak az ég felé.
Vérmes erőlködéssé fárad a vad zsivaj fejében,
És egyszerű szóvá formálódik sok száz gondolat.
Kört formál törzsek vágyálmaiból,
És kastélyt emel egy éjjel a gonosz királyok rémálmaiból.
Könnyeid gyöngyök lesznek, s ha ő nyakláncot fűz,
Isteneknek áldozati ajándékul adja.
Tíz kart növeszt emelkedett állapotában,
Haja már ősz, de örökifjú lángként lobog.
Aranyszögeket ver a Világfa bronzkérgébe,
Úgy kapaszkodik fel a magas egekig.
S ha le is zuhan, nem retteg; szárnyakat kapott.
Uránosz hasát csiklandozva siklik a szélben,
Ujjai közt fehér madártollak.
Author: B. Penyling Braveheart
"Mindegyik történet egy láng a szívemben, és az a szív fekete lángban ég."
