Ha megérintesz,
Ébredő álma a jónak,
Boldogságnak tartozónak,
S mosolyognak az elmúltak.
Ha reám nézel,
Létem tebenned végtelen,
Újjászülető értelem,
Ragyog az egykor fénytelen.
Vörös ajkaid
Szegletén üzen a holnap,
Talán egy sárgult kottalap,
Dallama már nekünk maradt.
Tűrő kezeid
Formálnak csitítva értünk,
Karomban mánkba belépünk,
Őrizve őszinteségünk.
Alakod ívén
Hajnal csendje bontja csókját,
Űzve bánat birodalmát,
Álmok kudarcát nevetve.
2023.07.02.
Author: Miskolczi Ferenc
Szeretettel köszöntök minden verskedvelő olvasót! Bemutatkozásként magamról: Miskolczi Ferenc vagyok, az Irodalmi Rádió szerzője. Jelenleg Tatabányán lakom. A munka és az irodalom mellett a sport szintén életem meghatározója. Gimnazista korom óta írok, főként verseket, hol hosszabb, hol rövidebb kihagyásokkal. Sokáig csak az asztalfióknak írtam. Majd 2021 októberétől publikáltam az Amatőr művészek fórumán és nem sokkal később a Poet.hu oldalon, amelynek jelenleg is aktív tagja vagyok. Többnyire romantikus verseket írok, de emellett jelen vannak más témában írtak is. Az online média több platformján és két kiadott antológiában is megjelentek verseim. Egy verseskötetem jelent meg 2022 decemberében Titkok – kertjében címmel.
