Mennyiben hasonlít és mennyiben különbözik a hétköznapi és a tudományos, a humán és a reál megismerés?
Világunk csodálatos. Minden nap új dolgokat tár elénk. Változik az időjárás, vonulnak a felhők, követik egymást az évszakok, nyílnak a virágok. Változunk mi magunk is. Megszületünk, felnövünk, gyerekeink leszek, sokat dolgozunk, majd megöregszünk és örülünk az unokáknak. Világunkról már sok ismerettel rendelkezünk. Azt gondoljuk, hogy ismerjük magunkat és embertárainkat. De hogyan is teszünk szert ismeretekre? Milyen az emberi gondolkodás? A megismerési folyamat más lenne a humán és a reál tudományokban? Napjainkban nagy mértékeben szétvált ez a két terület. Vannak olyan elképzelések, mintha két különböző kultúra lenne. Jelen írásban arra mutatok rá példákkal alátámasztva, hogy nagyon sok közös pont van.
Először a hétköznapi megismerést veszem célba, majd abból kiindulva térek rá az irodalmi karakterekre, majd a tudományos módszerre.
A pszichológia szerint az emberi gondolkodást a történetmesélés jellemzi, a világ dolgairól narratív magyarázatokat alkot. Ezek a narratív magyarázatok leegyszerűsítettek és nélkülözhetetlen szerepük van önmagunk, mások és a társadalmi valóság megértésében. Az egyszerűsítést nevezhetjük úgy is, hogy modellezi az adott jelenséget. Képtelenek vagyunk mindig mindent észre venni, majd cselekvéseink során figyelembe venni. A narratív magyarázatok olyan, a népi pszichológiában gyökerező leegyszerűsített, típusukat, kategóriákat alkotó, tipizáló magyarázatok, amelyek révén saját magunk, mások és a „világ” viselkedését megmagyarázhatjuk, illetve előre jelezhetjük. Ezek határozzák meg cselekvéseinket, vagyis lehetővé teszik számunkra, hogy alkalmazkodni tudjunk társadalmi-, technikai- és természeti környezetünkhöz.
Leendő cselekvéseinket előre elképzeljük, többet is, mint amennyit ténylegesen végrehajtunk. Ez az álmodozás. Elgondoljuk azt is, hogy környezetünk arra miként fog reagálni. Gondoljunk például arra, amikor új tanár jön egy csoportot tanítani. A csoporttagok rögtön elkezdik tesztelni, hogy mit lehet nála megtenni és mit nem? Figyelik, mire hogyan reagál, majd annak függvényében tesztelik tovább. Végül behelyezik valamilyen kategóriába, például szigorú, szeret sokat beszélni, stb.. Vagy új munkahelyre kerülünk. Egyrészt minket is elkezdenek tesztelni az új kollegák. De mi is teszteljük őket, majd belekerülnek valamilyen kategóriába. Amikor üdülni, kirándulni megyünk vannak elvárásaink a szállással, étkezéssel, a tájjal kapcsolatban.
Újonnan szerzett tapasztalásainkból nyomban szelektálunk is minden esetben. Mi volt fontos számunkra és mi nem. Egy adott eseményt mindannyian másképp írunk le. Másképp élünk meg. Ezért nehéz a nyomozók feladata, hogy eldöntsék a sok tanúvallomás alapján, hogy ténylegesen mi is történt. Azért szerencsére vannak objektívnek nevezhető tények, mint például fénykép/videó felvételek, melyeken rajta van az idő, stb.
Az irodalmi művek szereplői különböző karaktereket jelenítenek meg. Például idős ember, karizmatikus vezető, nyomozó, áldozat, férj, feleség. Ezeket a szerző felruházza különböző jellemzőnek vélt tulajdonságokkal, mintegy modellt alkot. Majd különböző elképzelt élethelyzetekben helyezi őket, melyek a való élet egy-egy részét modellezik. Mind a karakterek, mind az elképzelt élethelyzetek általában sarkítottan, túlzóan jelennek meg az alkotásokban, hogy a szerző ezáltal még jobban kidomboríthassa az általa épp fontosnak tartott mondanivalót. Ez éppúgy igaz a népmesékre, mint a már nevesített szerzők műveire. A színpadi művek, a filmek különösen sokszor élnek ezzel az eszközzel, mely a dramatizálás. Olyan túlzó jeleneteket, párbeszédeket iktatnak be, melyek nem valószínű, hogy a való életben úgy, egy az egyben előfordulnak. Ezzel a dramaturgiai hatást kívánják elérni. Különben unalmas lenne a jelent. De regényekben is fellelhetők ilyen elemek.
Napjaink képzőművészetében az ősi alkotásokhoz hasonlóan ismét találkozunk leegyszerűsítésekkel.
A leírtak alapján már nem is tűnnek nagy újdonságnak a természettudományos megismerési módszer jellemzői. Röviden áttekintve a történetét azt mondhatjuk, hogy az ókoriakra elsősorban a szemlélődés volt a jellemző, melyek mentén kialakultak különböző kategóriák, melyben a görögök jártak elöl. A középkorban az iszlám tudósok vették át a stafétát, akik bevezették a tudományba a módszeres kísérletezést, melyet hasonlíthatunk az irodalmi művekben modellezett jelenetekhez, élethelyzetekhez. A kiválasztott jelenségekkel kapcsolatban előrejelzéseket (hipotézis) alkottak, melyeket kísérleti ellenőrzésnek vetettek alá. Kísérleti eredményeiket leírták, hogy azokat más is megismételhesse. És bevezették a görögök által tudománnyá tett matematikát a természettudományos jelenségek leírásának segédeszközeként.
A jelenségek egyszerűsítésének tudatos bevezetését már az újkor hajnalán Galilei fektette le amikor a szabadesés vizsgálata során eltekintett a légellenállástól. Modelljében az esés vákuumban történik.
Galilei módszere, megismerési lépései összehasonlítva egy irodalmi mű építkezésével:
- A fogalmak tisztázása
Az út, idő, sebesség és a gyorsulás fogalmának “megsejtése” – a karakterek megformálása.
- Hipotézisalkotás a jelenség várható lefolyására vonatkozóan
Az idő függvényében egyenletesen változik a sebesség – élethelyzetek kitalálása.
- Hipotéziséből matematikai úton olyan összefüggéseket vezet le, amelyek kísérletileg ellenőrizhetők
s/t2 = állandó – a szereplők cselekednek, kibontakozik a történet.
- Végül kísérleti úton ellenőrzi az elméleti következtetéseket. – A mű fő mondanivalója.
Mind az utat, mind pedig az időt mérni lehet és így vizsgálni, hogy fennáll-e a kettő között az előbb matematikailag megfogalmazott arányosság. Tehát a mennyiségek mérése, számszerűsítése is fontos lett a jelenség matematikai módszerrel történő kezelhetősége miatt.
A fentiekből látható, hogy a megismerési módszer alapvetései azonosak mind a humán, mind a reál gondolkodás esetében. Mindkettő egyszerűsít, tipizál, modellt alkot és előre jelez, majd végül következtetést von le. A különbség a matematikában és a szigorúbb következetességben van a tudományos módszer esetében.
Author: Radnóti Katalin
Budapesten születtem, itt tanultam, kémia-fizika szakos diplomát szereztem, dolgoztam tanárként, lett családom és unokám. Régóta dédelgetett álmom volt, hogy novellákat írjak életem érdekes eseményeinek felhasználásával a sok szakmai jellegű publikáció után. Elterveztem, hogy amint nyugdíjba megyek és lemennek a vállamról a munkából adódó terhek, feladatok, írni fogok. Már évekkel ezelőtt elkezdtem a témák gyűjtését, és amint tehettem, máris elkezdtem az írást. Emellett sokat olvasok szépirodalmat, történelmi regényeket, minegy olvasási lázban égek, hiszen a hosszú munkás évek alatt erre jóval kevesebb időm volt. Tudom, hogy még tanulnom kell a novellaírást. Ezért szívesen olvasom a társszerzők írásait is. Napjaimat családom, nemrég született kisunokám édesíti meg. További fontos tevékenységem még a rendszeres uszodalátogatás, ahol nemcsak a sport a fontos, hanem a közösség is. Mindig van kivel beszélgetni, megosztani az örömöket, bánatokat, reflektálni az aktuális eseményekre. Szakmai honlap: https://rad8012.members.iif.hu/
