Vallomás

Vallomás

Írta: Egyed-Husti Boglárka

Nagyjából egy fél órája ülök már a kihallgató szobába, amikor végre két rendőr ül le velem szembe. Tudom, hogy a falon kívül üveg ablakon keresztül mások is nézik a kihallgatást, illetve azt is tudom, hogy video kamara rögzíti, hiszen a video velem szembe van és a két rendőr is elmondja miután felsorolták a jogaimat.

Én még várnék az ügyvédemre, nem akarok mondani semmit. Láthatólag ők viszont sietnek. Meleg van és szeretnének túl lenni ezen. Mennének haza, a hűvös otthonukba és inkább innék a hideg sörüket és néznék a meccset a tévében. Legalább is ezt láttom rajtuk. Aztán hol az egyikre hol a másikra nézek. Nagyjából egyidősek lehetnek. Mind a kettő férfi. Az egyik kicsit alanynyibbnak tűnik, de izmosabbnak, a társánál. Viszont nem tudom eldönteni melyik lehet a dörzsöltibbe. Ki lehet a jó zsaru? És melyik a rossz zsaru? Ismerem ezt a tükröt már. Az egyik próbál megpuhítani, míg a másik sarokba szorítani és utána kész is van az általuk hőn várt vallomás. De nem tudom eldönteni, hogy melyik az, aki gennyesre fog kínozni a kérdéseivel így a kijátszásra várok.

Aztán az egyik, gondolom a rangidősebb elkezd beszélni. Beszéde kellemes, amolyan nyugodt, nem látszik ideges fajtának. Gondolom ő lehet a jó zsaru. A társa közben hol engem hol a társára néz, hogy vajon mindent elmondott-e a társa és próbálja kifürkészni a tekintettemből bármit.

Én nyugodtan hallgatom végig a szavát. Közben kérek magamnak egy vizet, melegem van, de szerencsére a víz kellemes és jól hűti a torkomat.

Közben amíg mondja, hogy mit műveltem nézek rá és magamat is meglepve őszintén megvallom neki, hogy valóban így volt.

A rendőrön látszik, hogy meglepődik ezen, Azt hitte nehezebb lesz a dolga, de már mosolyog is. Gondolja magába, na ez gyorsabban, mint vártam volna. Ha ez így megy 4-re már otthon is lehet.

Aztán mikor végeztem és mindent elmondta, mintha szél suhant volna be a kihallgató szobába olyan fagyos lett a hangulat.

A két rendőr hol egymásra, hol a kamerára, hol rám néztek. Már nem volt jó zsaru-rossz zsaru felállás csak két ember ült ott velem szembe.

A vallomás részleteit most nem közlöm legyen annyi elég, hogy én tettem, amit tettem. Nem volt benne semmi más csak egy tett. Nem gondoltam át, nem volt megtervezve, egyszerűen csak megtörtént. Évekig éltem félelembe és reszketésbe és mióta megtettem azóta érzem úgy, hogy szabad vagyok. Hogy van levegő. Ezt a kihallgatáson is elmondtam.

Miután aláírtam a papírokat visszakísértek a cellámba. Két hét múlva egy újságcikkben olvastam, hogy az egyik rendőr, aki kihallgatott felakasztotta magát, mert nem bírta elviselni, hogy hazugságban él és színlelni kell azt, amit nem tud. A másik rendőr is önkezűleg végzett magával egy másik titok miatt.

Amíg ott ültem és olvastam ezt a cikket arra jöttem rá, hogy igaz lehet a mondás a félelem megeszi a lelket és csak egy igaz vallomás tudja a bűnök súlyától felszabadítani.

Vége

Egyed-Husti Boglárka
Author: Egyed-Husti Boglárka

Egyed-Husti Boglárka az Irodalmi Rádió szerzője. Amit tudni kell rólam: Már kisgyerekként fogékony voltam az alkotásra, nagyon szerettem olvasni, a könyvek szeretete a mai napig elkísér. A gimnáziumban eléggé zárkózott voltam, kevés barátom volt, kerestem a vigaszt, a kiutat a magányosságból. Az akkori irodalom tanárnő mutatta meg nekem, hogy milyen pályázati lehetőségek vannak, és hogy próbálkozzak a verseimmel. Akkoriban antológiákba és más folyóiratokban küldtem el alkotásaimat, mellyel szép eredményeket értem el. Kaptam oklevelet és mindig biztatak arra, hogy folytassam ezt az utat. Eléggé kishitű ember vagyok, így abba hagytam nagyon sok időre az írást. Aztán idén márciusban a magánéletemben történt olyan dolog, ami bár negatív könyveltem el azóta, viszont olyan szelepek/csatornák nyitódtak meg a lelkemben, amiért hálás lehetek. Hiszen azóta foglalkozom komolyabban az írással és már nem csak verseket, hanem novellákat/regényeket is írok. Azt hiszem megtaláltam a hangomat, azt a műfajt, amiben talán otthonosan mozgok, és azok az emberek, akik megtiszteltek bizalmukkal, hogy ezeket a műveket elolvasták, mind ledöbbentek, hogy úristen te ilyet tudsz írni? Úgy gondolom ennél jobb dolog nem kell.

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Az Óperenciás tengeren túl

Az Óperenciás tengeren is túl Az Óperenciás tengeren is túl Ahol a kurta farkú malac túr Tüntizők és alkohol abúzusban élők A társadalom peremén szendergők

Teljes bejegyzés »

Még hiszek benned

Még hiszek benned   Még hiszek benned, Hiába ül szívemen fájdalom; Te vagy nékem a boldogság, Te vagy minden bánatom.   Hallottam felőled jót, S,

Teljes bejegyzés »

A kopottas és viseltes utas

Mikor felszálltam a villamosra, ő akkor már ült. Onnan, ahol még volt szabad hely, éppen rá láttam. Kissé viseltes és kopottas volt. Talán egy kicsit

Teljes bejegyzés »

Elgurult évek

Mint a gyöngyök, amikor leperegnek, szakadt láncról, úgy gurultak éveim szerteszét. Lám, talán el is enyésznek, és nem lesznek maradásra érveim. Szerettem őket, egyenként mindahányt,

Teljes bejegyzés »

Rossz ébredés

Ma reggel úgy ébredtem, Hogy nem voltál mellettem, Pedig csak korábban keltél, Hogy anyósodnak segítsêl. Mégis eszembe jutottak A magányos éjjelek, Mikor nem voltál még

Teljes bejegyzés »