Midőn Virgonc Kisasszony táncra perdül
Bimbók s madárdalok hangja csendül.
Színes dalra kél a méhek éhes raja
S már várja őket a fényes lakoma.
Messzi tájakról jönnek a madarak,
Hogy ők is élvezzék a szelíd tavaszt.
Szerelemtől zsong az erdő s a nagyvilág,
Száll az illat- dal, s tánc mindenki oly vidám.
Mikor elnyugszik a szív mézes szava
Közbelép a kedves Zöldellő Atya.
Szavára a Jóságos Éltető arany sugara
Hullik minden növényre s vadra.
Míg el nem jő a Bőség Nagyasszonya
Növekszik, érik a vackor s az alma,
Serényen dolgozik a szorgos hangya
S a sarokban kis pók a hálóját fonja.
Midőn aztán zörögve tör elő rejtekéből
A rettegett Nagyasszony. Jeges kebelétől
Lesz a vöröslő erdőben vad karnevál
Mely után nincs más csupán a pusztulás.
Hófehér ágyat vet a Nagyszakállú Álom,
Hogy betakarja, s óvja a fáradt világot
Míg el nem jő az áldott pillanat
Mikor az élet végre újra indulhat.
Author: Árvai János
Árvai János vagyok. Az írói álnevem csak a fantasy műfajokban használom elválasztva azt az egyéb műfajoktól, hiszen mint mindennek ennek is megvan a maga története. Á.M. Jánosként találkozhatnak velem a kedves olvasók. De vajon miért? Ezt máshol megírták már… Ebben a világban Miskolcon születtem, és jelenleg vidéken élek, de a Város a mai napig az életem része. Az érettségimet és később a diplomámat is itt szereztem meg. Az alkotás, ez nem csak az írást jelenti, mindig az életem része volt. Segített az önkifejezésben, feldolgozni azokat a kérdéseket, amelyekre sokszor nincs egyszerű válasz. a történeteim, verseim sokáig a fiókban pihentek, mígnem olvasók bukkantak rá, és a lelkesedésük adta azt pluszt, ami miatt egyre több és több született. „Amíg még van..” című kötetem a legkedvesebb nekem, hiszen ez az első. Egy novellás kötet, melyben a múltból a jövőbe utazhatunk, ami még nem történt meg ugyan, de talán jobb is, ha nem úgy történik meg, mint ahogy az a papírra lett megálmodva. Hiszen: „Amíg még megvan Hiánya nem szúr szemet Csak ha már nincsen”
