A jól szervezett napból káosz, a káoszból igazi gyereknap lett

Felébredtem. Hirtelen nem tudtam, hol vagyok, milyen nap van. Ilyen ritkán fordul elő. Talán már előre éreztem valamit… Aztán meghallottam a kisebbik lányom hangját a másik szobában. Elmosolyodtam. Rájöttem, hogy szombat reggel van, talán úgy 7 óra körül. Az első napom, az első hétvégém azután, hogy otthagytam a munkahelyemet. Újra szabad vagyok.

Vártam is ezt a szombatot, hetek óta meg volt tervezve a program. A nagyobbik lányom péntek este már Nagyiéknál aludt. A kicsit még vittük fejlesztésre, de utána ő is csatlakozni szokott. Ilyenkor vasárnap este hozza őket haza Papa. Úgy terveztük, rendbe rakjuk végre a teraszt és mire a lányok hazajönnek, minden délután ki tudunk majd menni. A barátaink délutánra ígérték magukat, hogy jönnek, segítenek és hoznak minden földi jót is: palántákat, virágokat. Közösen fogunk ültetni, barkácsolni, aztán pedig együtt is vacsorázunk.

Már a kanapén ültem virágos köntösömben, a reggeli kávémat kortyolgattam épp nagy nyugalomban. Ekkor megszólalt a férjem telefonja. Kiderült, hogy Nagyi elkapott valami vírust. Hazahozzák a nagylányt. Ebédre rakott karfiol készült volna az unokáknak. Elhozzák az alapanyagokat. Majd itthon elkészítjük. Így teljesül a gyerekek kívánsága legalább. Ezzel egyidőben én is kaptam egy SMS-t, hogy a fejlesztés elmarad. Egy perc alatt alakult át fenekestül a jól megszervezett hétvége.

De nem bántam. Régen még nehezemre esett volna elfogadni, de ma már könnyen alkalmazkodok. Ha most így, akkor így. Így is jó. Mindenhogy jó. Gyors átöltözés, reggeli, felületes rendrakás, aztán már kint is voltunk gyerekestül a teraszon. Neki is láttunk a munkának. Hamarabb jött a barátunk is, elhozott néhány dolgot, egy asztalt, leszabott bútorlapokat, hogy délután gyorsabban tudjunk haladni. Hirtelen nagyobb rendetlenséget csináltunk, mint ami eddig volt.

A nap már melegen sütött, pedig nem lehetett több 9 óránál. Valamiért elkapott egy érzés. Hogy nem is alakulhattak volna jobban a dolgok. A nagy rendetlenségből előszedtük a játékokat. A trambulin, egy piros roller, megannyi homokozó játék, szóval mindenféle dolog. A medencét sem raktuk el télre, a kerítésre terítve maradt. Az aljából egy darab lehajlott a földre. Abban összegyűlt némi víz. Az utóbbi napokban sok eső esett. A kislányom hamar feltalálta magát. Szinte bármivel, bármiből képes játékot csinálni. Leültem egy felfordított, rózsaszín játéktárolóra és csak figyeltem a gyermekemet.

Közben a férjem jött-ment, ő is nagyon élvezte, hogy ilyen nagy lett a nyüzsgés. Néhány dolgot elvitt, aztán megjelent, hozott valamit, majd újra elment és megint visszajött. Hamarosan csatlakozott hozzánk a nagylányom. Kiszaladt hozzánk és máris együtt játszott a két gyerek. Papától kapott egy doboz bonbont, hogy majd együtt megesszük.

Szóval, ott voltunk hárman. A nagy, a kicsi és én. Egy doboz bonbonnal. A káosz kellős közepén. Bár még május volt, idő közben igazi nyári meleg lett. A medence kis tócsájának minden cseppjét kihasználták a gyerekek. Kacagtak, nevettek, virágos jó kedvük volt. Egy szál pólóban, cuki kis kalappal a fejükön pancsoltak a talpalatnyi vízben.

A rózsaszín dobozon ülve majszoltam az olvadozó bonbont. Felnéztem a kék égre. Gyönyörű tiszta volt. Aztán ismét a gyerekekre. Felhőtlen örömüket és játékukat látva olyan boldogság öntötte el a szívemet, hogy a könnyem is kicsordult. Igazi gyereknap ez nekik, gondoltam magamban. Ünnepeltek is, és ünnep volt az egész nap.

Megsült a rakott karfiol, megszépült a terasz, elkészült a medence. Családi körben, barátokkal, jó hangulatban. És legfőképpen szeretetben. Egy kellemes zuhany után fáradtan dőltek az ágyba a lányok. Hamar elaludtak. De álmukban is boldogok voltak. Éreztem. Tudtam. Én is az voltam.

Hát így esett, hogy ebből a bizonyos szombati napból igazi gyereknap kerekedett.
Amikor a barátaink elmentek, még leszedtük a vacsoraasztalt. Ránéztem a férjemre. Ő is tudta, én is tudtam, hogy  jó döntést hoztam. Mostantól újra minden nap gyereknap lesz. A lányoknak. Nekünk. Nekem. Helyreállt a világ rendje. Újabb csoda történt velünk.

Gyenge-Rusz Anett
Author: Gyenge-Rusz Anett

Gyenge-Rusz Anett vagyok, 1991-ben születtem Törökszentmiklóson. Jelenleg Debrecenben élek a férjemmel és két kislányommal. Gyermekkorom óta nagyon spirituális beállítottságú vagyok. Akkor még nem tudtam, de később rájöttem, hogy ez a szenzitivitás igazi áldás. Megértettem, hogy a megérzéseimre hallgatva, folyamatosan új gondolatok, felismerések fogalmazódnak meg bennem, amelyek érdemesek arra, hogy ne csak én birtokoljam, hanem papírra is vessem őket. Benyomásaimból, tapasztalásaimból, meghatározó emlékeimből inspirálódom. Nagyon közel áll hozzám a természet, ott érzem magam igazán teljesnek, felszabadultnak. Érzéseimet leginkább rövid próza, novella és festmény formájában jelenítem meg. Szeretnék velük másoknak is örömet okozni, élményt nyújtani.

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

6 + 2 =

Keress másik bűnbakot

  Keress másik bűnbakot (Gengszterecske nagy dobása, vagyis: egy tévedésből megesett eset.) Ma reggel elhatároztam, ezennel megkomolyodom! Oly könnyű vagyok, szép lett minden, új élet

Teljes bejegyzés »

Szerzőtök története

Rege a minőségi agyvízért pohárba fulladt muslicáról Van a mi szobánkban Mindig egy nagy pohár víz, Mi nem csak dísz Azon az éjjeliszekrényen. Mert, ha

Teljes bejegyzés »

Ajkamra írtad/Requiem

Két új versonline darab érkezik tőlem. Egybetartoznak – Egy fájó korszak végső lezárásának✨🥰 #HullámokÚjVizeken #Ezmáramúlt #boldogvagyok 🙏🏻😇 Fogadjátok szeretettel őket: Ajkamra írtad, Requiem Alkotásaim 2024

Teljes bejegyzés »

Az idő nyomai

Lábad nyomát a homokból elfújja a szél, a hóból felissza a napsugár, sarak lábnyomát elmossa a víz, csak az idő nyomát nem mossa el semmi.

Teljes bejegyzés »

Míg belefér…

  Kint a kertben vagyok, Ott, hol a nap ragyog. Igaz, hogy az árnyékban lapulok, De így legalább napszúrást nem kapok. Kijöttem a levegőre, Hoztam

Teljes bejegyzés »

Mammográfia

Már késő este volt, amikor kiment a nő az udvarra, hogy kivegye a küldeményeket a postaládából. Aznap csak egy levelet talált, a feladót a félhomályban

Teljes bejegyzés »