Apukám a Mikulás.

Apukám a Mikulás.

Írta: Egyed-Husti Boglárka

 

Izgatottan álltam ki a padsorok elé, hiszen minden szem pár rám szegeződött. A tanító néni is elhalkult, mikor elkezdtem mesélni, hogy mivel foglalkozik édesapám. Előbb hihetetlenkedve majd nevetésbe tört ki az osztály. A tanítónéin is épp mondani akart valamit mikor megjelent az ajtóba, bekopogott majd belépett az osztályterembe. Az én 180 cm magas, 30 méter fehér hosszú szakállú, kis fémkeretes szemüveget viselő, pocakos és állandóan piros pozsgás arcú apukám.

A szokásos ruháját viselte, mint mindig. Mintha azonban a ruhán is és a szakállán is hó pelyhek lettek volna. Nagyon gyorsan ért ide a szánon az Északi sarkról, kezdte, mivel épp ott volt dolga.

Az osztálytársaim és a tanárnéni is állukat leeresztve, bámultak a csodálkozástól. Minden kisgyereket név szerint szólított, kihívott magához, megsimogatta a kis fejüket és mindig mosolygott gyomor tájt, amikor egy nagyon jó gyerekhez érkezett. Néha még mondta is, hogy ho-ho-ho.

Modern Mikulás volt ő, mobil telefonnal, nagy dzsipes szánnal. A dzsipet tele rakta égő sorral. Nyáron strandolni és horgászni szokott. Télen mindenki tudja mit csinál.

Néha az arcán kis könnycsepp jött le, mikor a különböző jótékonysági munkájáról és arról mesélt, hogy minden ember és gyermek alapvetően jó.

Elhozott egy kis zuzmót is az Északi Sarkról, hogy megmutassa mivel eteti rénszarvasait.

Az osztálytársaim az óra végén ajándékot is kaptak tőle.

Én meg büszkén álltam mögötte, hiszen az én Apukám a Mikulás.

Vége

 

 

Egyed-Husti Boglárka
Author: Egyed-Husti Boglárka

Egyed-Husti Boglárka az Irodalmi Rádió szerzője. Amit tudni kell rólam: Már kisgyerekként fogékony voltam az alkotásra, nagyon szerettem olvasni, a könyvek szeretete a mai napig elkísér. A gimnáziumban eléggé zárkózott voltam, kevés barátom volt, kerestem a vigaszt, a kiutat a magányosságból. Az akkori irodalom tanárnő mutatta meg nekem, hogy milyen pályázati lehetőségek vannak, és hogy próbálkozzak a verseimmel. Akkoriban antológiákba és más folyóiratokban küldtem el alkotásaimat, mellyel szép eredményeket értem el. Kaptam oklevelet és mindig biztatak arra, hogy folytassam ezt az utat. Eléggé kishitű ember vagyok, így abba hagytam nagyon sok időre az írást. Aztán idén márciusban a magánéletemben történt olyan dolog, ami bár negatív könyveltem el azóta, viszont olyan szelepek/csatornák nyitódtak meg a lelkemben, amiért hálás lehetek. Hiszen azóta foglalkozom komolyabban az írással és már nem csak verseket, hanem novellákat/regényeket is írok. Azt hiszem megtaláltam a hangomat, azt a műfajt, amiben talán otthonosan mozgok, és azok az emberek, akik megtiszteltek bizalmukkal, hogy ezeket a műveket elolvasták, mind ledöbbentek, hogy úristen te ilyet tudsz írni? Úgy gondolom ennél jobb dolog nem kell.

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Az Óperenciás tengeren túl

Az Óperenciás tengeren is túl Az Óperenciás tengeren is túl Ahol a kurta farkú malac túr Tüntizők és alkohol abúzusban élők A társadalom peremén szendergők

Teljes bejegyzés »

Még hiszek benned

Még hiszek benned   Még hiszek benned, Hiába ül szívemen fájdalom; Te vagy nékem a boldogság, Te vagy minden bánatom.   Hallottam felőled jót, S,

Teljes bejegyzés »

A kopottas és viseltes utas

Mikor felszálltam a villamosra, ő akkor már ült. Onnan, ahol még volt szabad hely, éppen rá láttam. Kissé viseltes és kopottas volt. Talán egy kicsit

Teljes bejegyzés »

Elgurult évek

Mint a gyöngyök, amikor leperegnek, szakadt láncról, úgy gurultak éveim szerteszét. Lám, talán el is enyésznek, és nem lesznek maradásra érveim. Szerettem őket, egyenként mindahányt,

Teljes bejegyzés »

Rossz ébredés

Ma reggel úgy ébredtem, Hogy nem voltál mellettem, Pedig csak korábban keltél, Hogy anyósodnak segítsêl. Mégis eszembe jutottak A magányos éjjelek, Mikor nem voltál még

Teljes bejegyzés »