Szalag cím.

Szalag cím.

Írta: Egyed-Husti Boglárka

Végre elfogták a kegyetlen gyilkost, ált az összes hírportál szalagcímén. Részleteket közlünk.

Vérbe fagyva találtak rá, brutálisan megkéselte, szerelemféltés, féltékenység állhatott a háttérbe ehhez és hasonló kattintás mentek rá az elmúlt napokban az emberek és most végre megvan.

Vajon, hogy bukott le? Feladta megát vagy feladták? Elfogyott a pénze? Miért nem menekült külföldre? A börtönbe tudjuk mi vár rá. Az alvilág is kereste. Közben a szalagcímek alatt sehol sem említették a veszteséget. Egy fiatal lány meghalt. Nincs többé. Még élhetet volna. Nyilván voltak még vágyai, tervei.

Nem beszélnek arról a fájdalmas vesztességről, amit a szülei átélhettek. Egyetlen gyermeküket nekik kell eltemetni és nem fordítva. Ennél nagyobb kegyetlenséget senki sem kérhet a sorstól.

De az élet már csak ilyen: kegyetlen és gonosz. Lényeg a like vadászat, a brutalitás a vér. Az áldozat hibáztatás.

A szalagcím pedig továbbra is ott van a kijelzőn és csak arra vár, hogy a következő olvasó rá klikkeljen.

A Bűn és Bűnhődés pedig még várat magára.

Vége

Egyed-Husti Boglárka
Author: Egyed-Husti Boglárka

Egyed-Husti Boglárka az Irodalmi Rádió szerzője. Amit tudni kell rólam: Már kisgyerekként fogékony voltam az alkotásra, nagyon szerettem olvasni, a könyvek szeretete a mai napig elkísér. A gimnáziumban eléggé zárkózott voltam, kevés barátom volt, kerestem a vigaszt, a kiutat a magányosságból. Az akkori irodalom tanárnő mutatta meg nekem, hogy milyen pályázati lehetőségek vannak, és hogy próbálkozzak a verseimmel. Akkoriban antológiákba és más folyóiratokban küldtem el alkotásaimat, mellyel szép eredményeket értem el. Kaptam oklevelet és mindig biztatak arra, hogy folytassam ezt az utat. Eléggé kishitű ember vagyok, így abba hagytam nagyon sok időre az írást. Aztán idén márciusban a magánéletemben történt olyan dolog, ami bár negatív könyveltem el azóta, viszont olyan szelepek/csatornák nyitódtak meg a lelkemben, amiért hálás lehetek. Hiszen azóta foglalkozom komolyabban az írással és már nem csak verseket, hanem novellákat/regényeket is írok. Azt hiszem megtaláltam a hangomat, azt a műfajt, amiben talán otthonosan mozgok, és azok az emberek, akik megtiszteltek bizalmukkal, hogy ezeket a műveket elolvasták, mind ledöbbentek, hogy úristen te ilyet tudsz írni? Úgy gondolom ennél jobb dolog nem kell.

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Az Óperenciás tengeren túl

Az Óperenciás tengeren is túl Az Óperenciás tengeren is túl Ahol a kurta farkú malac túr Tüntizők és alkohol abúzusban élők A társadalom peremén szendergők

Teljes bejegyzés »

Még hiszek benned

Még hiszek benned   Még hiszek benned, Hiába ül szívemen fájdalom; Te vagy nékem a boldogság, Te vagy minden bánatom.   Hallottam felőled jót, S,

Teljes bejegyzés »

A kopottas és viseltes utas

Mikor felszálltam a villamosra, ő akkor már ült. Onnan, ahol még volt szabad hely, éppen rá láttam. Kissé viseltes és kopottas volt. Talán egy kicsit

Teljes bejegyzés »

Elgurult évek

Mint a gyöngyök, amikor leperegnek, szakadt láncról, úgy gurultak éveim szerteszét. Lám, talán el is enyésznek, és nem lesznek maradásra érveim. Szerettem őket, egyenként mindahányt,

Teljes bejegyzés »

Rossz ébredés

Ma reggel úgy ébredtem, Hogy nem voltál mellettem, Pedig csak korábban keltél, Hogy anyósodnak segítsêl. Mégis eszembe jutottak A magányos éjjelek, Mikor nem voltál még

Teljes bejegyzés »