Tevje és a flow

Vagy inkább, Borovics Tamás és a flow? Láttam már ezt a darabot, de nem emlékszem, hol és mikor. A mai előadásról nem fogok elfeledkezni! Ma valamiért Tevje fogott meg nagyon, az ő személye, személyisége, a színész, aki játszotta. Borovics Tamás ma nem játszott! Átlényegült, átváltozott.

Vártam egy laza darabot, isteni zenével, dalokkal és mély emberi mondanivalókkal. Kaptam egy drámai történetet egy férfi életéből. A végén állva tapsoltunk és szinte érezhető volt a lelkekből feltörő zokogás. Az előadás közben is nagyon tapintható volt a teljes érzelmi megérintés. Sokszor tapsoltunk, és voltak alkalmak, mikor egyes emberek tapsoltak. Elértek a színészek a szívünkig!

Tevje, a közösség tagja, aki részese egy pogromnak. A népét ért támadásnak. Ő nem hangadó, nem vezető, ő csak egy ember. Csak. Egy ember, aki része egy történelmi cselekedetnek. Elszenvedi, megéli, túléli. Megérintett ennek a helyzetnek az abszurditása, hogy a történelem jelen ideje milyen valószerűtlenül normális. Teszik a dolgukat, amit kell, és a drámai valóság majd száz év múlva lesz múlt.

Tevje, a férfi, a férj. A hagyományok támogatásában élő ember. Van kapaszkodó, amit az ősök hagytak neki örökül. Amikor azonban kimondja, „szeretsz engem?”, akkor mintha az ő bizodalma is megrendült volna. A hagyományban, a szokásjog szerinti elrendeltetésben, mert hát mégis számít neki is a szerelem. Annak ellenére, hogy a lányait a hagyományok tiszteletére tanítja.

Tevje, az apa. Ő hatott rám katartikusan. A közösség tagja és hite szerint rendezi a lányai sorsát. Amikor azonban gond adódik, minden mögött ott az ő érző apai szíve. Nem taszít el senkit magától a hite miatt. Voltak pillanatok, amikor szívem szerint megöleltem volna Tevje, Borovics Tamást, hogy engedjen a szívének! Helyes a vér szava, helyesebb, mint bármi hitbeli meggyőződés. Ott, a színpadon a színész és a szerep összeolvadt egy valósággá, egy nagyon életszerű, emberi valósággá.

A darab ennél sokkal több, de nekem, most, az előadás után, ez. Friss és átütő élmény egy színházi előadásról. Meg egy színészről, aki most, először, több lett nekem, hatalmas és kiemelkedő, valami igazán megrendítően emberi.

Farkas Etelka
Author: Farkas Etelka

(Gyarmati Zoltánné) Farkas Etelka vagyok, 65 éves, anya, nagymama és nyugdíjas tanító. A barátom ötlete volt, hogy a keletkezett szabadidő miatt írjak személyes blogot. Hamar megtetszett, és ráéreztem az írás ízére. Az elmúlt egy évben sok bejegyzést töltöttem fel a blogomba és felfedeztem, hogy novellák írása is kedvemre való. A következő években szeretném az életem, élettapasztalataim írott formában megosztani másokkal. https://fetelka.hu/

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Árvák

                                                                Árvák   A városnak ezen a részén mindig sokan járnak. Itt a buszmegálló, csillogó-villogó áruház, helyijárat-megálló; bank, iskola, pláza, szerkesztőség, ügyészség, illatozó látványpékség, börtön.

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Scherzo

Rózsa Iván: Scherzo Kövérek és soványak A kövér emberek mind joviálisak! A soványak viszont gyomorbetegek… Valami hasonlót mondott tréfásan megboldogult Popper Péter tanár úr annak

Teljes bejegyzés »

Az Óperenciás tengeren túl

Az Óperenciás tengeren is túl Az Óperenciás tengeren is túl Ahol a kurta farkú malac túr Tüntizők és alkohol abúzusban élők A társadalom peremén szendergők

Teljes bejegyzés »

Még hiszek benned

Még hiszek benned   Még hiszek benned, Hiába ül szívemen fájdalom; Te vagy nékem a boldogság, Te vagy minden bánatom.   Hallottam felőled jót, S,

Teljes bejegyzés »