Vagy inkább, Borovics Tamás és a flow? Láttam már ezt a darabot, de nem emlékszem, hol és mikor. A mai előadásról nem fogok elfeledkezni! Ma valamiért Tevje fogott meg nagyon, az ő személye, személyisége, a színész, aki játszotta. Borovics Tamás ma nem játszott! Átlényegült, átváltozott.
Vártam egy laza darabot, isteni zenével, dalokkal és mély emberi mondanivalókkal. Kaptam egy drámai történetet egy férfi életéből. A végén állva tapsoltunk és szinte érezhető volt a lelkekből feltörő zokogás. Az előadás közben is nagyon tapintható volt a teljes érzelmi megérintés. Sokszor tapsoltunk, és voltak alkalmak, mikor egyes emberek tapsoltak. Elértek a színészek a szívünkig!
Tevje, a közösség tagja, aki részese egy pogromnak. A népét ért támadásnak. Ő nem hangadó, nem vezető, ő csak egy ember. Csak. Egy ember, aki része egy történelmi cselekedetnek. Elszenvedi, megéli, túléli. Megérintett ennek a helyzetnek az abszurditása, hogy a történelem jelen ideje milyen valószerűtlenül normális. Teszik a dolgukat, amit kell, és a drámai valóság majd száz év múlva lesz múlt.
Tevje, a férfi, a férj. A hagyományok támogatásában élő ember. Van kapaszkodó, amit az ősök hagytak neki örökül. Amikor azonban kimondja, „szeretsz engem?”, akkor mintha az ő bizodalma is megrendült volna. A hagyományban, a szokásjog szerinti elrendeltetésben, mert hát mégis számít neki is a szerelem. Annak ellenére, hogy a lányait a hagyományok tiszteletére tanítja.
Tevje, az apa. Ő hatott rám katartikusan. A közösség tagja és hite szerint rendezi a lányai sorsát. Amikor azonban gond adódik, minden mögött ott az ő érző apai szíve. Nem taszít el senkit magától a hite miatt. Voltak pillanatok, amikor szívem szerint megöleltem volna Tevje, Borovics Tamást, hogy engedjen a szívének! Helyes a vér szava, helyesebb, mint bármi hitbeli meggyőződés. Ott, a színpadon a színész és a szerep összeolvadt egy valósággá, egy nagyon életszerű, emberi valósággá.
A darab ennél sokkal több, de nekem, most, az előadás után, ez. Friss és átütő élmény egy színházi előadásról. Meg egy színészről, aki most, először, több lett nekem, hatalmas és kiemelkedő, valami igazán megrendítően emberi.
Author: Farkas Etelka
(Gyarmati Zoltánné) Farkas Etelka vagyok, 65 éves, anya, nagymama és nyugdíjas tanító. A barátom ötlete volt, hogy a keletkezett szabadidő miatt írjak személyes blogot. Hamar megtetszett, és ráéreztem az írás ízére. Az elmúlt egy évben sok bejegyzést töltöttem fel a blogomba és felfedeztem, hogy novellák írása is kedvemre való. A következő években szeretném az életem, élettapasztalataim írott formában megosztani másokkal. https://fetelka.hu/