Varázslatok

Az élet varázsa, az a kiszámíthatatlan sors, ami mindig meglep valamivel! A kába, hőségtől izzadó, ragadós reggel egyszer csak kezd felfrissülni, lendületet kap és az első sugarakkal ragyogni is kezd. Mert ez a világ rendje! Új reggel és új örömök és érzések! Alig mozdul a levegő, mégis érzem a szelet, mint egy szörfös a legvadabb hullám tetején.
Elindul valami hosszú agónia után, kezd változni, alakulni, értelmet nyerni, aztán az elmém is kinyílik rá! Mindig van a kiszámítható mellett egy sor kiszámíthatatlan változás is. A meglepetés a legjobb az egészben! Szeretem, ha a dolgok úgy alakulnak, ahogyan gondoltam. Ha ezt teszem, akkor ez lesz, ha azt teszem, akkor az lesz, és így tovább. De valami varázslatosak a meglepi változások! Amiket nem lehet előre kiszámítani, sőt megsejteni sem, de mégis bekövetkeznek és sunyi kis örömöket, fergeteges boldogságokat okoznak.

Sokkal kevesebb fájdalmat okoz a mozgás. Sőt, ma reggel sikerült egy olyan mozdulat, ami már hónapok óta lehetetlennek látszott, mert a kísérlet is ordító fájdalommal járt. Ha nem gondolnék a szomszédjaim hajnali pihenésére, talán egy indián tánccal is próbálkoztam volna örömömben. Nem szökdécselek és ugrálok, csak a karommal játszom el a tűzijátékot! Végre, kimozdulok a holtpontról!
Voltam könyvtárban is! Már rég visszavittem a könyveket és nem kölcsönöztem újakat, mert annyira kedvemet szegte, hogy csak bizonyos helyzetekben tudtam könyvet olvasni. Főleg este hiányzott, elalvás előtt, amikor a lámpafénynél kevés lett a szemüvegem. A barátom javasolta a hangos könyvet, de nekem az nem az igazi. Az olvasás öröme egészen más, mint hallgatóvá süllyedni!
A fincsi új lencsékkel viszont megy az olvasás! Komolyan! Igazi, nem az a „kimeresztem a szemem”és már fáj a fejem, mire kibontakozik a cselekmény. Ami persze, kibontakozott, elvarázsolt és jó kedvre is derített! Hihetetlen, rég elfeledett érzéseket hozott elő! Azokat a semmivel sem helyettesíthető élményeket idézte fel bennem, amit csak a regény olvasása tud okozni.

Az első reggeli gondolatom a könyv volt, muszáj folytatnom, hisz a cselekmény éppen igazán izgalmas ponthoz érkezett. Be is jött a katarzis, felugrottam az élmény hatására és elkészítettem a kávém. Még mindig érzem, hogyan mélyülnek el a szemem körül a fránya nevetőráncok! Isten áldja az írástudót, a regényírót, az írót, a költőt, hogy teszi a dolgát, és ad a kezünkbe egy kis gyönyörűséget, ami bármikor megragadható és bearanyozza az életünk!

Farkas Etelka
Author: Farkas Etelka

(Gyarmati Zoltánné) Farkas Etelka vagyok, 65 éves, anya, nagymama és nyugdíjas tanító. A barátom ötlete volt, hogy a keletkezett szabadidő miatt írjak személyes blogot. Hamar megtetszett, és ráéreztem az írás ízére. Az elmúlt egy évben sok bejegyzést töltöttem fel a blogomba és felfedeztem, hogy novellák írása is kedvemre való. A következő években szeretném az életem, élettapasztalataim írott formában megosztani másokkal. https://fetelka.hu/

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Az Óperenciás tengeren túl

Az Óperenciás tengeren is túl Az Óperenciás tengeren is túl Ahol a kurta farkú malac túr Tüntizők és alkohol abúzusban élők A társadalom peremén szendergők

Teljes bejegyzés »

Még hiszek benned

Még hiszek benned   Még hiszek benned, Hiába ül szívemen fájdalom; Te vagy nékem a boldogság, Te vagy minden bánatom.   Hallottam felőled jót, S,

Teljes bejegyzés »

A kopottas és viseltes utas

Mikor felszálltam a villamosra, ő akkor már ült. Onnan, ahol még volt szabad hely, éppen rá láttam. Kissé viseltes és kopottas volt. Talán egy kicsit

Teljes bejegyzés »

Elgurult évek

Mint a gyöngyök, amikor leperegnek, szakadt láncról, úgy gurultak éveim szerteszét. Lám, talán el is enyésznek, és nem lesznek maradásra érveim. Szerettem őket, egyenként mindahányt,

Teljes bejegyzés »

Rossz ébredés

Ma reggel úgy ébredtem, Hogy nem voltál mellettem, Pedig csak korábban keltél, Hogy anyósodnak segítsêl. Mégis eszembe jutottak A magányos éjjelek, Mikor nem voltál még

Teljes bejegyzés »