Én magam sem tudom mióta s meddig még,
Őriz fáradt napjaiban az alkonyég.
Érted fakó árnyain átszíneződjék
Perceimben élő végtelen csendesség.
Örökké talán, messzeséged csillagfény,
Ragyogó, múlhatatlan mély végtelenség
Ismeretlenjét még egyszer átölelném.
Útra válva nekem felejtve hiányod,
Mardosón marasztaló állandóságot.
Keresünk magunkért valakit s szárnyaink
Verdesve remélik legszebben álmaink.
Reggel kávéillat hiányod éli át
Bennem, kristályosul akár elfeledett
Csuprában a méz, s pillantásom belevész,
Akár ritkán elhitt kincsébe a régész.
Egy- egy mozdulat fodrain kerek egész,
Majd roskadoz valóján a csókban megélt.
Vár árva hegedűként mely dallamán élt
S a színpad kis zugában múltján feleszmél.
Toll s papír járma űz, sorain összefűz.
Valami csodán bolyongva regél s mégis
Ébredő hajnalfény idéz tűnő mában,
Igaznak e nagy, hamis Élet -zugásban.
Értünk tört a legszebben bízó álomkép
Vélt igazunkért másban s ujjongva átlép
Roskadó bánatán hullón az egyszer szép.
Rád gondolva, perc volt, ezen örök arckép.
A kávéscsésze tűnődik velem talán,
Illatán a konyhaasztal feslett sarkán.
2023.07.25.
Author: Miskolczi Ferenc
Szeretettel köszöntök minden verskedvelő olvasót! Bemutatkozásként magamról: Miskolczi Ferenc vagyok, az Irodalmi Rádió szerzője. Jelenleg Tatabányán lakom. A munka és az irodalom mellett a sport szintén életem meghatározója. Gimnazista korom óta írok, főként verseket, hol hosszabb, hol rövidebb kihagyásokkal. Sokáig csak az asztalfióknak írtam. Majd 2021 októberétől publikáltam az Amatőr művészek fórumán és nem sokkal később a Poet.hu oldalon, amelynek jelenleg is aktív tagja vagyok. Többnyire romantikus verseket írok, de emellett jelen vannak más témában írtak is. Az online média több platformján és két kiadott antológiában is megjelentek verseim. Egy verseskötetem jelent meg 2022 decemberében Titkok – kertjében címmel.