A kávé illatán

Én magam sem tudom mióta s meddig még,

Őriz fáradt napjaiban az alkonyég.

Érted fakó árnyain átszíneződjék

Perceimben élő végtelen csendesség.

Örökké talán, messzeséged csillagfény,

Ragyogó, múlhatatlan mély végtelenség

Ismeretlenjét még egyszer átölelném.

Útra válva nekem felejtve hiányod,

Mardosón marasztaló állandóságot.

Keresünk magunkért valakit s szárnyaink

Verdesve remélik legszebben álmaink.

Reggel kávéillat hiányod éli át

Bennem, kristályosul akár elfeledett

Csuprában a méz, s pillantásom belevész,

Akár ritkán elhitt kincsébe a régész.

Egy- egy mozdulat fodrain kerek egész,

Majd roskadoz valóján a csókban megélt.

Vár árva hegedűként mely dallamán élt

S a színpad kis zugában múltján feleszmél.

Toll s papír járma űz, sorain összefűz.

Valami csodán bolyongva regél s mégis

Ébredő hajnalfény idéz tűnő mában,

Igaznak e nagy, hamis Élet -zugásban.

Értünk tört a legszebben bízó álomkép

Vélt igazunkért másban s ujjongva átlép

Roskadó bánatán hullón az egyszer szép.

Rád gondolva, perc volt, ezen örök arckép.

A kávéscsésze tűnődik velem talán,

Illatán a konyhaasztal feslett sarkán.

 

  2023.07.25.

 

Miskolczi Ferenc
Author: Miskolczi Ferenc

Szeretettel köszöntök minden verskedvelő olvasót! Bemutatkozásként magamról: Miskolczi Ferenc vagyok, az Irodalmi Rádió szerzője. Jelenleg Tatabányán lakom. A munka és az irodalom mellett a sport szintén életem meghatározója. Gimnazista korom óta írok, főként verseket, hol hosszabb, hol rövidebb kihagyásokkal. Sokáig csak az asztalfióknak írtam. Majd 2021 októberétől publikáltam az Amatőr művészek fórumán és nem sokkal később a Poet.hu oldalon, amelynek jelenleg is aktív tagja vagyok. Többnyire romantikus verseket írok, de emellett jelen vannak más témában írtak is. Az online média több platformján és két kiadott antológiában is  megjelentek  verseim. Egy verseskötetem jelent meg 2022 decemberében Titkok – kertjében címmel.

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Örök idő

Fiók mélyén sok ritka kincs, amit feledés ostromol. A fényben minden történet ismert részeire bomol: itt-ott szomorúság suhan, öröm szikrázik valahol, majd mind lecsillapodik és

Teljes bejegyzés »

Hála – most!

Gyötrődsz a múltadon, és szorongsz a majd miatt, pedig szép lehet ez is: az „éppen most” pillanat, csak nyisd rá a szemed, és a kóborló

Teljes bejegyzés »

Suttogás a sötétségbe

Lehunyom szemem, nem jön az álom, Te voltál az egyetlenem ezen a világon. Nem vagy már velem, nem érzem illatod, Kifakult a kép, elhalványult arcod.

Teljes bejegyzés »

Emlékezés

Telnek az évek, múlnak a vágyak, Kísértenek engem a fények, az árnyak. Múlt idők emlékei újra visszatérnek: Szerelmesek, bambák, ostobák és szépek.   Emlékszem még

Teljes bejegyzés »

Kora esti álom

Halkul a szó, Megfagy az élet, Csend kapuján ring Egy halvány igézet.   Leszáll az est, Béke hull a tájra, Finom pára borul A reszkető

Teljes bejegyzés »

Ég veled!

Ég veled, s jó éj! Búcsúnkért ne ejts most könnyet! Látni fogsz még, Mikor csillagok borítják az eget, Mikor felkél a Nap a szirtek mögött,

Teljes bejegyzés »