Heg.

Heg.

Írta: Egyed-Husti Boglárka

Kis kattogás szerűséget hallok, de nem érzek semmit. Azt tudom, hogy fekszem. Az is egyértelmű számomra, hogy egy kórházi ágyon. De hogy kerültem ide és miért az már homályos. Próbálom a pupillámat jobban kinyitni, de nagyon fáj és a fejem is sajog. Ajaj ez nem jó gondolom magamba. Aztán próbálom felmérni, hogy vajon mi sérülhetett meg. A karom és a kezem is fáj és a lábamba is zsibbadást érzek. Tulajdonképpen az egész testem fáj. Hasogat mindenhol. Aztán ismét elalszom vagy elvesztem az emlékezetemet mert sötét köd száll meg.

Mikor ismét magamhoz térek szomjas vagyok, kiszáradt a szám. Érzem, hogy nedves, kapkodok levegő után. Inni szeretnék. egy nagyon kedves nővér egy szívószálás pohárból megitatt majd ismét elalszom.

Aztán felébredek megint. Este van. Már nem hallom a kattanást és mintha egy kicsit jobban is érezném magam. Pisilnem kell. Az ágyon nincs ágytál így tudom, hogy fel kell állnom ahhoz, hogy wc menjek. Mivel most nem fájnak a lábaim úgy gondolom megpróbálkozom ezzel, de egy hatalmas puffanással leesek az ágyról és ordítok mert fáj csak még mindig nem látom, hol és mi. Sok orvos és nővér jön be a szobába és felsegítenek. Sűrűn elnézés kérek mert közben össze pisiltem magam. A félelemtől és a fájdalomtól is egyszerre.

Kaptam egy kis fájdalomcsillapítót, alszok és mintha nem aludnék. Amolyan élet-halál közötti állapot.

Reggel bejön egy orvos és még pár nővér, megvizsgálnak, nem mondanak semmit. Aztán bejön később a nagy orvos is. Leül velem szembe. Ahogy ül és rám néz tudom baj van.

„Nem is tudom hol kezdjem? Önnek súlyos autóbalesete volt, a kocsija teljesen tönkre ment, csoda, hogy ki tudták egyáltalán húzni onnan. A jármű lángra kapott, azt hittük, hogy nem éli túl. Az intenzív osztályon volt, napokig kómában, lélegeztető gépen”.

Akkor az volt az a kattogás, gondoltam.

Az orvos tovább mondta: „a belső szervei súlyosan sérültek. A mája, lépe, a veséje, de szerencsére gyorsan tudtuk ezt a problémát kezelni. Viszont a keringése és a szíve is sokszor le akart állni, így továbbra is megfigyelés alatt volt.  A fején és a kezén is sérüléseket szenvedett, most mindegyikre kötést kapott, ezeket szépen le fogjuk venni.”

Itt nem folytatta tovább. Össze voltam zavarodva. Mi jöhet még? Nincs lábam? Kérem mondjon már valaki valamit!

„A picit viszont nem tudtuk megmenteni, borzasztóan sajnálom”.

Picit? Milyen picit? Hiszen nem várok gyereket? Vagy mégis? Évekig szerettem volna teherbe esni. Két házasságom ment tönkre, 4 lombikbébi program után lemondtam a gyermekről. Meg gyászoltam, eltemettem, utána éltem a boldog szinglik életét. Utazgattam, ismerkedtem, semmi komoly, csak flört. Aztán teherbe estem, ezek szerint.

„A heg szépen be fog gyógyulni” -ennyit mondott még az orvos.

Kiderült, hogy császár metszésem volt, miközben az intenzíven feküdtem.

Semmim nem tört el, teljesen gyógyultam hagytam el a kórházat. A balestből se emlékszem semmire, tejesen kimaradt, a pszichológusom szerint talán jobb is így. Egy dolog emlékeztett rá minden nap, amikor fürdök, az a kis heg a hasam tájékán.

Vége

Egyed-Husti Boglárka
Author: Egyed-Husti Boglárka

Egyed-Husti Boglárka az Irodalmi Rádió szerzője. Amit tudni kell rólam: Már kisgyerekként fogékony voltam az alkotásra, nagyon szerettem olvasni, a könyvek szeretete a mai napig elkísér. A gimnáziumban eléggé zárkózott voltam, kevés barátom volt, kerestem a vigaszt, a kiutat a magányosságból. Az akkori irodalom tanárnő mutatta meg nekem, hogy milyen pályázati lehetőségek vannak, és hogy próbálkozzak a verseimmel. Akkoriban antológiákba és más folyóiratokban küldtem el alkotásaimat, mellyel szép eredményeket értem el. Kaptam oklevelet és mindig biztatak arra, hogy folytassam ezt az utat. Eléggé kishitű ember vagyok, így abba hagytam nagyon sok időre az írást. Aztán idén márciusban a magánéletemben történt olyan dolog, ami bár negatív könyveltem el azóta, viszont olyan szelepek/csatornák nyitódtak meg a lelkemben, amiért hálás lehetek. Hiszen azóta foglalkozom komolyabban az írással és már nem csak verseket, hanem novellákat/regényeket is írok. Azt hiszem megtaláltam a hangomat, azt a műfajt, amiben talán otthonosan mozgok, és azok az emberek, akik megtiszteltek bizalmukkal, hogy ezeket a műveket elolvasták, mind ledöbbentek, hogy úristen te ilyet tudsz írni? Úgy gondolom ennél jobb dolog nem kell.

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

89 − 79 =

Uncategorized
Halászné Magyar Márta

Gyümölcsöt érlel a nyár

Nyár ízletes gyümölcsöt érlel, aszal, fény a víz tükrében fürgén táncol, nem állíthatja meg más, csak zivatar, lepke libbenve virágokat számol. Falevél alig mozdul, szellő

Teljes bejegyzés »

Hidegrázás

Amióta megismertelek (még csak neten, nem személyesen), Nem tudlak kiverni a fejemből S máris ráz engem a hideg ettől. Eszembe jutnak emlékek, Rossz tettek, de

Teljes bejegyzés »
Versek
Tarrósi Éva

csak hagyom

csak hagyom fájjon a szívembe marjon a porba taszítson   csak hagyom fáradjon ereje elfogyjon a fájdalom meghaljon   csak hagyom felrázzon egészen elnyeljen új

Teljes bejegyzés »

Szerelmes akrosztichon

Gyermeki kacajod tölti meg szívbéli Űrömet. Lehet, hogy ez a versem csak kósza Ötletek sorhalmaza. Lehet, hogy ez a versem üres, Ötlettelen. Mit ér ez

Teljes bejegyzés »

A tavasz illata

Ölel a csönded, simogat, Míg a szívedben keresed önmagad, Öröklétem e pillanat. Tavasz illatban fürdőzik a hajad. Szemeid tüzét szívembe elrejtem, Akár napfényt a rengeteg,

Teljes bejegyzés »