Egy nyárias csendölelő délután,
Felettem, akár végtelen óceán
Napszőtte szövetek azúrján, úsztak
Ringó tengeri hajók a gond -felhők,
Alkonyba hullva, mint a búcsút intők.
A csend nyugalma lopva belém itta,
Milyen valós még a múlt utánzata.
Mosoly vibrált egy levél villanásán,
Kedves nyomait felitta a homály,
Mégis felcsillant, mint feledt jégkristály.
Gondján ballagott vágyó magány felém,
Elhajolva akár föld a tengelyén.
Kit akarva, akaratlan sújt napja,
Sorsában sorsok árnyalata köszönt,
Kikre már az Élet közöny ráköszönt.
Gondolatom ráírt sorsán merengett
Napfényben egy roskadt élet felsejlett.
Nem felejtve kit már feledtek talán.
Nézett, térdén remegőn egy munkáskéz,
Ilyen mikor tűnő sorsunk szembenéz.
Minden szemben ott parázslik az Élet,
Törten is óvja a hű álomképet
S ragyogja múltját megint akarásképp.
Szívekben hatalom s gyötört arcokon
Tűnik át s át őszintébb mosolyokon.
2023.08.04.
Author: Miskolczi Ferenc
Szeretettel köszöntök minden verskedvelő olvasót! Bemutatkozásként magamról: Miskolczi Ferenc vagyok, az Irodalmi Rádió szerzője. Jelenleg Tatabányán lakom. A munka és az irodalom mellett a sport szintén életem meghatározója. Gimnazista korom óta írok, főként verseket, hol hosszabb, hol rövidebb kihagyásokkal. Sokáig csak az asztalfióknak írtam. Majd 2021 októberétől publikáltam az Amatőr művészek fórumán és nem sokkal később a Poet.hu oldalon, amelynek jelenleg is aktív tagja vagyok. Többnyire romantikus verseket írok, de emellett jelen vannak más témában írtak is. Az online média több platformján és két kiadott antológiában is megjelentek verseim. Egy verseskötetem jelent meg 2022 decemberében Titkok – kertjében címmel.
