-Ha te beszélsz hozzám szerelmem, akkor tudok írni, mondjad csak, nem zavarsz, mondta Leonora férjének.
– Nem úgy, mint nagyanyádat a kötésben.
– Na ezért még számolunk.-mondta anya.
És ekkor vidáman becsatlakozott gyermekük, aki három éves és már óvodába jár. Van barátja is. Autó a jele, melynek apja nagyon örült, mert szenvédelye az autók. Igaz neki családi autója van, de sporol már egy motorra. Felesége Leonora meg is jegyezte: -Hiába találtad ezt ki, ha kislány lesz…
-Tudom tudom Glória lesz a jele.
és erre elnevették magukat,
-Nem a jele, te, hanem a neve.
– És motor lesz a jele?
– Na annyira nem vagyok jóba az óvoda vezetőjével- és megint nevettek Ettől Marconak jó kedve lett, kicsit szomorú volt, mert a kockák folyton összedűltek. A nő abbahagyta az írást és a legszebb színű kockát a kéket letette a kupac mellé. Egyiket a másik után és épült a vár. Szoktak így építőkockázni, de erre már apa is leült a szőnyegre, Marco égtelen örömét szavakba öntötte.
-Apa, ha te csinálod, nem döl össze. -mosolya széles volt, fogacskái fehéren villogtak, mert a ez egy csendes pihentető délután. Holnap szabad szombat és utána vasárnap. Bemondták a kirándulásra alaklmas, kissé szeles, de napos időt. Anya még játszik, de gondolatait megosztja és tervez, gondolatban pakol a hátizsákba. Sapka, napkrém, és felkerült a piros háromszög a henger kocka tetejére.
-Apa nekem segíts! – mondta elnyújtott hangon Marco. Anyué nagyobb. -apa ezt várta, igen, mert ez volt a csel, mindig szereti érezni gyermeke szeretetét és most jött el az odabújás pillanata. Apa, mikor kicsi volt a kisfia sokat dobálta, valami miatt gyakran eleredt Marco orra vére, ezért csak ölelések és közös játék maradtak. Mintha olvastak volna egymás gondolatában apa megszólalt:
-Foci! Ki jön focizni? -kérdezte, mert látta, hogy már kisfia nyugtalan, lábán sem ülni, sem térdelni nem tud, feküdni sem akar, csak mocorog mert már elkészült a csodálatos káprázatos vár és új megmérettetés után kell nézni ilyenkor.
-Én, én! kiálltotta örömében, fénylő tekintettel Marco.
Anya most otthon van, mert várandós a máosdik gyermekével és apa jól keres. Visszatérve apára és fiára előkerült a labda. Igen a foodball, ez a csodás játék na meg a Napsütés csalja ki őket az udvarra. Nyár van, poló, nadrág , cípő, természeresen világoskék, mert ez Marconak az a kedvenc színe. A közeli játszótéren vannak felállítva kapuk. A cipő stoplis, fekete , fehér. A lábak kicsit bizonytalanok. Anya tudja, hogy szükség lehet az elsősegélydobozra. De nem ez a lényeg, a közös élmények, a mozgás öröme és a jó levegő. Apa tanult ember, pedagógus a szakmája , imádja a színházat diákkorában színjátszó szakkörbe is járt és tudja mennyire fontos a mozgás ahhoz, hogy gyermeke egészsées legyen. A mozgás fejlődésével jár az agy és a beszéd fejlődése is, erről is és más általtala tanult ismereteit már átadta feleségének. Ő megért mindent, lehet vele bezélni és a családjáért mindnent megtesz. Ebben az időben sokan vannak a parkban, de ez nem gond csapattá állnak össze. Sétáláshoz és kerékpározáshoz vannak láthatósági mellények hát az egyik csapaton az lesz, a másikon nem lesz.
-Nekem, apa nekem, nincs rajtam senki. -és apa már rúgta is és a kapus főszerepbe került megint, de nem tudta kivédeni. Ezt az örömet! Mindenki odaszaladt Marco haját kócolták össze. Tudták, hogy ezért otthon mindketten habos karamellát fognak kapni, de apa , már behűtötte a sört és anya issza majd meg szokás szerint a győzelmi karamellát. De nem lehet pihenni, figyelni kell, mert az ellenfél támad, és egy csel, apa barátja passzol , hoppá valaki rálépett a cipőfűzőjére és elhasalt, megy tovább a meccs, nincs sípszó. A tévében látták, hogy ilyenkor meg kell mutatni a bírónak mennyire fáj, hátha kapnak szabadrúgást, de nem volt játékos a kisfiú közelében, ezért ment továbba a játék. Ha elmesélném mi történt , mindenkit visszarepítenék azokba szép időkbe, amit úgy hívnak, hogy diákkor.
-Na ki győzött? Gratulálhatok a győzteseknek? – A szokásos?- kérdezte anya.
-Mi az hogy, csak a szokásos. Tönkre vertük őket.
-Én rúgtam az első gólt-szólalt meg Marco.
-Menjetek, mossátok meg az arcokat. Kértek karamellát?
-Én igen, de apa úgyis neked adja, ő csak sörözni szeret.
És az asztalnál ültek boldogan, azok kipirosodott arccal. Anya most fejezte be az első fejezetet. Mikor elmennek, mindig énekel, mert olvasott erről, hogy a terhes nők a magzattal, azaz velem, így az érzelmi kacsoaltot erősítik, a babát megnyugtatja a rezgés és szerinte hallom is a hangját , érzi, olyankor át tudná ölelni a világot, mert a magzat szereti őt, ebben bizonyos, szokta mondani.
– Az élménybeszámoló után fürdés, vacsora és nézhetitek a focit és anya nevetve leült a kanapéra , és mutatta, hogy nála van a távirányító. Kapcsolgatta, mintha jó műsort szeretne találni, közben csak heccelte őket. Oda is szaladt Marco.
– Anya, a csillagkutyát! -és már kapcsolta is be neki, elfelejtve azt ,amit pár percel ezelőtt kért. Szándékosan persze mert ő az engedékenyebb, apa szigorúbb.
– 5 perc kincsem utána fürdés, majd pizsamában folytatotajuk a mesenézést.
Mit szeretnél enni? Tükör Tojást vagy szendvicset?
-tükörtojásos sonkás szendvicset! és nevettek, mert ez apa találmánya, tudta már, hogy ő készíti a vacsorát.
Az este jól alakult, a mesén elaludt Marco. Apa karjaiba vette óvatosen, a kisfiú egy pillanatra kinyitotta a szemét, de nem ébedt fel, gyengéden befektette őt az ágyába, adott az arcára puszit és résnyire nyitva hagyta szobája ajtaját. Nem keltek korán , mert szombat volt és abban mindenki egytért, hogy ilyenkor jó sokáig az ágyban lenni, aztán mindneki kiveszi a részét a készülődésben.
Anya este összekészítette a csomagot, pléd, törlköző, tisztálkodási szerek, játékok, esőkabát mind a zsákban voltak, apa könyve és anya újságja majdnem kimaradt.
-Kész a reggeli!
Pirítós, kalács, lekvár, méz és tej, vagy juice!
-De jó, megint szusszani sem tudok. Szalonnát nem sütöttél kedvesem?-kédezte apa.
-Nem édesem, megettük este. Akkor elárulod végre hova megyünk?
-Most már igen, Szilvásváradra, megnézzük a pisztrángokat, sétálunk az erdőben és felülünk a kisvasútra.
-Jaj de jó, nagyon várom, apa én nagyon várom ezt.
-Őlelés! -és anyát óvatosan átölelték. Még nem látszik nagyon a hasán, sovány és figyel az étkezésre, nem eszik szénhidrátot csat ritkán. Salátát és húsokat ebédel, reggelije és vacsorája gyakran műzli virsli és tojás.
-Az autóban a program nekünk, akik nem konentráltak a nézelődés volt. A fák gyönyörűen ráborúlnak az úttestre az áraokpartot pipacs festi pirosra. Sokan voltak , beszélgettünk, madarkak láttunk, mókust is, vízesét. A termézet szépségével és harmóniájával nyugalmával elvarázsolja a látogatót, ezért a legnagyobb tiszteletet érdemli, amit az ember adni tud, ezt valaki nálam idősebb, tapasztaltabb mondta, de ez szép gondolat. A kisvasútban szorosan ültünk egymás mellett éreztük a szél simogatását és élveztük a rohanó tájat. Vettünk halat, elmondom hogyan. Sétáltunk, mire anya megszólalt:
-Ezt vártam, Marco kezét most ő fogta és beálltunk a sorba, ami nem volt kicsi.
Ez igazi csemege.
-Füstölt édesvizi pisztráng. Adhatok belőle?
-Kettőt kérünk szépen. -mondta anya. Hazafelé csak én aludtam, és Marco apa és anya is az utat nézték, nagy volt a forgalom.
-Szerencsésen hazaértünk- mondta a telefonba anya, így kezdte a nagypapával a beszélgetést.
Halat vacsorázott anya apa és ez a szép család az aktív pihenés után adott magának egy igazi szabad piehnős Vasárnapot.
Author: lengyel Szilvia, Szilvone, Sziszi
Nevem Lengyel Szilvia Művésznevem: Szilvione 1975-ben születtem, és testvéreimhez hasonlóan engem is nagyon várt az egész család. Sárbogárdon éltem mindig is, bár voltam kollégista Székesfehérváron rövid ideig és a főiskolai évek alatt éltem Szekszárdon is. Legvonzóbb lakóhelyemben a családom közelsége volt. A szomszéd fiú vett el feleségül 1998. május 16-án, erős családi kötődésünk révén hamar elvetettük a szülőföldről elköltözés gondolatát. Májusban házasodtunk és május hónapban váltunk is el 16 év után. Nagyon nagy öröm volt számomra, hogy több versem is bekerült az Irodalmi Rádió antológiáiba (Álombefőtt, Így születik a vers 2020, Van itt válasz elég, Így dalolunk mi nyomdokaidban Balassi Bálint, Szerelmemnek Bálint napra 2022, A bundáskenyéren innen című antológiákba). Az elismerések nagy lendületet adtak és megírtam emlékversemet – Drága aranyos anyukám címmel -édesanyámra emlékezve, melyet Seres Ildikó színművész csodálatos módon örökített meg az utókor számára. Középiskolás koromban sok verset írtam. Huszics Vendelnének és Tobak László irodalom tanáraimnak is köszönhető, hogy nagyon megszerettem az irodalmat. A szalagavatónkra írtam egy verses mesét, melynek szereplői egy-egy tanáromat testesítették meg, az akkoriban írt verseim elvesztek. 1994-ben érettségiztem Székesfehérváron az Árpád Szakképző Intézetben ruhaipari szakon. 1997-ben az IGYPF-án Óvodapedagógusi, majd 2003-ban pénzügyi diplomát szereztem a BGF Pénzügyi Főiskolai Karán. Kb. 20 éves koromtól már...