Fogd meg a kezem

Fogd meg a kezem

Egyed-Husti Boglárka

A Zene Házában épp felcsendült a cselló hangja amikor egy kisebb tömeg érkezett. Ingyenes koncert lévén épp az utolsó pillatatban léptek be a terembe. A csellós persze úgy tett mintha nem zavarták volna meg az előadásában, de láthatólag nem esett neki jól. Olyan fél óra múlva viszont abba hagyta a csellózás, mert valaki a tömegből bekapcsolva hagyta a telefonját. Mielőtt kiment volna a teremből egy táblára mutatott: Csendet Kérünk, előadás folyik.

Aztán fogta a hangszerét és összepakolt, kint épp lógott az eső lába, azért úgy volt vele lesz-ami lesz elindul hazafelé. A Zene Háza előtt a játszótérig jutott ott is a gyerekek játszottak a különböző hangszer alakú játékokkal, amikor eleredt az eső. Nagy fekete felhőkből hirtelen csapott le a villám, mikor egy női hang szólalt meg a csellós felé.

„Kérem szépen fogja meg a kezem, kicsit megszédültem”.

A csellós rögtön a hölgy segítségére sietett. A hölgy kis finom ujjai és a csellós keze véletlenül összeért és a csellós rögtön tudja, hogy szintén zenész társsal találkozik.

„Bátorkodom rákérdezni, hogy ön is játszik valamilyen hangszeren?”

„Igen zongorázom” -elméletileg most én következnék.

„Legyen óvatos” -mondta a csellós, „nem igazán műértő a közönség”.

„Köszönöm, majd észben tartom”.

A csellós hirtelen nem tudta, hogy elinduljon-e hazafelé vagy inkább nézzen be a zongorista előadására, de a kíváncsisága éberebb volt így ismét visszaindult a Zene Házába.

A zongorista épp csak leült a közönség, akik az előbb csellóst hallgatták, ugyanaz volt, mint most, akik a zongoristát viszont a zongora hangja szinte betöltötte a termet. A csellós is megbűvölve hallgatta a tehetséges előadás, mikor valamilyen belsős késztetés arra ösztönözte, hogy elővette hangszerét és már ő ismét játszott rajta.

Amikor vége volt a kettős dallamjátékuknak mindenki állva tapsolt.

A csellós és a zongorista ezután már csak együtt játszottak és egymás kezét fogták, úgy, ahogy a dallamaik is kísérték egymást. Olyan összhangban, ahogy a darumadarak együtt táncolnak a víz felszínén.

Vége

Egyed-Husti Boglárka
Author: Egyed-Husti Boglárka

Egyed-Husti Boglárka az Irodalmi Rádió szerzője. Amit tudni kell rólam: Már kisgyerekként fogékony voltam az alkotásra, nagyon szerettem olvasni, a könyvek szeretete a mai napig elkísér. A gimnáziumban eléggé zárkózott voltam, kevés barátom volt, kerestem a vigaszt, a kiutat a magányosságból. Az akkori irodalom tanárnő mutatta meg nekem, hogy milyen pályázati lehetőségek vannak, és hogy próbálkozzak a verseimmel. Akkoriban antológiákba és más folyóiratokban küldtem el alkotásaimat, mellyel szép eredményeket értem el. Kaptam oklevelet és mindig biztatak arra, hogy folytassam ezt az utat. Eléggé kishitű ember vagyok, így abba hagytam nagyon sok időre az írást. Aztán idén márciusban a magánéletemben történt olyan dolog, ami bár negatív könyveltem el azóta, viszont olyan szelepek/csatornák nyitódtak meg a lelkemben, amiért hálás lehetek. Hiszen azóta foglalkozom komolyabban az írással és már nem csak verseket, hanem novellákat/regényeket is írok. Azt hiszem megtaláltam a hangomat, azt a műfajt, amiben talán otthonosan mozgok, és azok az emberek, akik megtiszteltek bizalmukkal, hogy ezeket a műveket elolvasták, mind ledöbbentek, hogy úristen te ilyet tudsz írni? Úgy gondolom ennél jobb dolog nem kell.

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

75 + = 81

Uncategorized
Halászné Magyar Márta

Gyümölcsöt érlel a nyár

Nyár ízletes gyümölcsöt érlel, aszal, fény a víz tükrében fürgén táncol, nem állíthatja meg más, csak zivatar, lepke libbenve virágokat számol. Falevél alig mozdul, szellő

Teljes bejegyzés »

Hidegrázás

Amióta megismertelek (még csak neten, nem személyesen), Nem tudlak kiverni a fejemből S máris ráz engem a hideg ettől. Eszembe jutnak emlékek, Rossz tettek, de

Teljes bejegyzés »
Versek
Tarrósi Éva

csak hagyom

csak hagyom fájjon a szívembe marjon a porba taszítson   csak hagyom fáradjon ereje elfogyjon a fájdalom meghaljon   csak hagyom felrázzon egészen elnyeljen új

Teljes bejegyzés »

Szerelmes akrosztichon

Gyermeki kacajod tölti meg szívbéli Űrömet. Lehet, hogy ez a versem csak kósza Ötletek sorhalmaza. Lehet, hogy ez a versem üres, Ötlettelen. Mit ér ez

Teljes bejegyzés »

A tavasz illata

Ölel a csönded, simogat, Míg a szívedben keresed önmagad, Öröklétem e pillanat. Tavasz illatban fürdőzik a hajad. Szemeid tüzét szívembe elrejtem, Akár napfényt a rengeteg,

Teljes bejegyzés »