Különvélemény

Különvélemény.

Egyed-Husti Boglárka

„Mélyen tisztelt bíró úr” -kezdtem el a felolvasást, de máris félbeszakítottak.

„Ez nem Bíróság, itt most csak meghallgatjuk Önt és majd a Tanács döntést hoz”.

„Értem, vagyis nem értem” -próbáltam folytatni.

’A véleményem sok ember számára ismeretes a szóban forgó üggyel kapcsolatban” -ismét félbeszakítottak.

„A véleménye a Tanács számára nem érdekes, hisz az különvélemény, nem dönt el semmit”.

„Akkor elnézést, de miért vagyok itt”?

„Tanács kérte, hogy jöjjön be, mondja el, amit az ügyről tud, se többet-se kevesebbet, de a véleményét nem írjuk fel, nem jegyezük meg azt megtarthatja magának”.

„De a véleményem fontos részét képezi az ügynek, bármilyen szinten fontos lehet”.

„Itt a különvélemény nem formális, nem szabályos és nem is tartós. Holnap majd egy másik tagot fog a Tanács meghallgatni az üggyel kapcsolatosan és az ő véleménye sem fogja a Tanácsot befolyásolni”.

Így nem maradt más számomra, mint elmondtam szárazon az ügyet.

Mikor befejeztem a Tanácsban ülők egy nagy pecsétet tettek a vallomásomra. A pecsétnek piros színe volt, olyan, mint a vér színe.

„Itt írja alá” -mutatott a Tanácsból valaki.

A papíron melyen megszáradt a festék ez volt oda írva:

KÜLÖNVÉLEMÉNY- SZTORNÓZNI KELL

Vége

Egyed-Husti Boglárka
Author: Egyed-Husti Boglárka

Egyed-Husti Boglárka az Irodalmi Rádió szerzője. Amit tudni kell rólam: Már kisgyerekként fogékony voltam az alkotásra, nagyon szerettem olvasni, a könyvek szeretete a mai napig elkísér. A gimnáziumban eléggé zárkózott voltam, kevés barátom volt, kerestem a vigaszt, a kiutat a magányosságból. Az akkori irodalom tanárnő mutatta meg nekem, hogy milyen pályázati lehetőségek vannak, és hogy próbálkozzak a verseimmel. Akkoriban antológiákba és más folyóiratokban küldtem el alkotásaimat, mellyel szép eredményeket értem el. Kaptam oklevelet és mindig biztatak arra, hogy folytassam ezt az utat. Eléggé kishitű ember vagyok, így abba hagytam nagyon sok időre az írást. Aztán idén márciusban a magánéletemben történt olyan dolog, ami bár negatív könyveltem el azóta, viszont olyan szelepek/csatornák nyitódtak meg a lelkemben, amiért hálás lehetek. Hiszen azóta foglalkozom komolyabban az írással és már nem csak verseket, hanem novellákat/regényeket is írok. Azt hiszem megtaláltam a hangomat, azt a műfajt, amiben talán otthonosan mozgok, és azok az emberek, akik megtiszteltek bizalmukkal, hogy ezeket a műveket elolvasták, mind ledöbbentek, hogy úristen te ilyet tudsz írni? Úgy gondolom ennél jobb dolog nem kell.

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

+ 29 = 31

A szeretethez

Cseresznyeillatú csendeddel Takarom be magam. Eltűnök valahova, valakiért, Mozdíthatatlan függöny lesz hajam, Testkaréjom olvadt dísszé válik, Langyos fényedben reszketek Magába vesz szívem szüntelen, A végtelen

Teljes bejegyzés »

Őszi íz

  Beleharapok az Almáspitébe; Benne van az ősz Magasztos igéje. A meleg zsibbadás, Álmodozás ébren Lüktetés, csillogás Hideg verítékben. Sok édes – hulló szó; Termés-zuhatag

Teljes bejegyzés »

Skizo

  Van egy részem – vagy egészem? Zavaromban nem tudom Mely fekete, és szúrós Mint vizekben a sulyom. S nem lehet engemet Szabadítani tőle Mert

Teljes bejegyzés »

Pantomim

Lépéseim árván konganak: Egy. Kettő. Sakktábla – arcodat rózsaszirmokkal rejtem el, Meddő csended átlényegül – hagyom. A csillagokat válaszul Fonott hajamba tűzöd: három. Érintésedben elidőzök,

Teljes bejegyzés »

Cserebogár a falban

Szegény pajor mire gondolhatott, amikor a csodálatos átalakulása során bogárrá változva azzal szembesült, hogy téglák közé, a falba született újjá? Mert van ilyen, én se

Teljes bejegyzés »

Ha a boldogság…

Ha a boldogság kismadár volna,bizonyára kalitkába zárnák.Mivel illékony érzés csupán,helyette megzabolázzák.Jaj, szegény boldogság,vajon mit vétettél mond?Rossz híredet keltik ott,ahol nincs egyetlen mosoly?Ne hagyd, hogy azt

Teljes bejegyzés »