Útraváltunk s mégis felragyogsz bennem,
Szép mandula szemeiddel csendesen.
Őrizel napjaim emlék tornácán,
Tántorgó vasárnapok hű varázsán.
Féltve öleltél, mint medre a folyót,
Szelíden fodrozva a hitehagyót.
Mosolyod rajzolják kavicsos partok,
Nevedet suttogják árván nádasok,
S lágyan mások napja mosolyog értünk,
Tétova felhőn gomolyog életünk.
Néha kiragyog áttűnőn alakod,
S szívedben őrzött tűrő bántódásod.
Ha ábrándozok kietlen zátonyok
Csendjén, várnak magány szív kolostorok.
Termeiben bolyongó álmok vágynak,
Elváltak kik egykor egymásra vártak.
Maradunk így keresetlen szeretve
Vándorlásaink új ködébe veszve.
2023.08.07.
Author: Miskolczi Ferenc
Szeretettel köszöntök minden verskedvelő olvasót! Bemutatkozásként magamról: Miskolczi Ferenc vagyok, az Irodalmi Rádió szerzője. Jelenleg Tatabányán lakom. A munka és az irodalom mellett a sport szintén életem meghatározója. Gimnazista korom óta írok, főként verseket, hol hosszabb, hol rövidebb kihagyásokkal. Sokáig csak az asztalfióknak írtam. Majd 2021 októberétől publikáltam az Amatőr művészek fórumán és nem sokkal később a Poet.hu oldalon, amelynek jelenleg is aktív tagja vagyok. Többnyire romantikus verseket írok, de emellett jelen vannak más témában írtak is. Az online média több platformján és két kiadott antológiában is megjelentek verseim. Egy verseskötetem jelent meg 2022 decemberében Titkok – kertjében címmel.
