Tudod, már nem várok reád,
Elvágyott szép szimmetriád
Őrizem időnk tengelyén.
Nem keresve már logikát,
S napjaimban nosztalgiát.
Tudod már nem kísért álom,
Perceimben csenddé váljon
S hiányodban kiáltson még
Messzeséged árnyán űzve,
Emlékeken összefűzve.
Tudod, már nem sebez a nem,
S vádoló bűnben őrizzem,
Miértek titkán zörgetve,
Szemeid őrző varázsán
Várva magány bástya strázsán.
Tudod ki szívemnek egyszer,
Csodált kedves csillagrendszer
Fényén csiholt valóságot,
Időtlenné váló minden,
Elveszik, a sehol sincsen.
Tudod kiért szemeimben
Fényre gyúlt az ismeretlen
Világ minden lázas vágya,
Őrizem az elmúlásig,
Míg holnapjába múlt válik.
2023.08.15.
Author: Miskolczi Ferenc
Szeretettel köszöntök minden verskedvelő olvasót! Bemutatkozásként magamról: Miskolczi Ferenc vagyok, az Irodalmi Rádió szerzője. Jelenleg Tatabányán lakom. A munka és az irodalom mellett a sport szintén életem meghatározója. Gimnazista korom óta írok, főként verseket, hol hosszabb, hol rövidebb kihagyásokkal. Sokáig csak az asztalfióknak írtam. Majd 2021 októberétől publikáltam az Amatőr művészek fórumán és nem sokkal később a Poet.hu oldalon, amelynek jelenleg is aktív tagja vagyok. Többnyire romantikus verseket írok, de emellett jelen vannak más témában írtak is. Az online média több platformján és két kiadott antológiában is megjelentek verseim. Egy verseskötetem jelent meg 2022 decemberében Titkok – kertjében címmel.