Fiktív valóság

Fiktív valóság.

Egyed-Husti Boglárka

Hogyan írnám le a betegségem? Nem is tudom, talán egy örvényhez tudnám hasonlítani. Mint, amikor felkapja a szélviharkor a kisebb fákat és kicsavarja őket. Ilyen van az agyamba. A különböző gondolatok cikáznak benne össze-vissza. 5 percen belül a boldogságtól a sírás állapotáig kerül az ember. Hirtelen bulizni akarsz felhívsz mindenkit, majd elmegy az egésztől a kedved. Majd napokig nem beszélsz senkivel. Lehúzod a szobádba a rolót, hogy minél kevesebb fény jusson be. És elkezdsz arról fantáziálgatni, hogy megölöd magad.

Nekem kétszer majdnem sikerült is. Kétszer összecsomagoltam, bőröndbe raktam az addigi életem hamvait. Hogy a szüleimnek ezzel már ne kelljen bajlódni, felszámoltam, vagyis felégettem magam mögött mindent. Mind a kétszer gyógyszerrel próbálkoztam, aztán nem sikerült. Elmértem az adagolást. Talán ez mentett meg? Az egyik barátom, akit nem tudtam teljesen elmarni magam mellől mikor felmentem hozzá valamiért nem kérdezett semmit. Megfogta a kezem és ide hozott.

Hogy írnám le a betegségem? Depresszió nagyon tág fogalom lenne hozzá. Mikor közölték, hogy nemcsak depressziós vagyok, hanem bipoláris zavarban szenvedő akkor azt hiszem megnyugodtam, mert tudtam, hogy ez több annál, mint egy sima depresszió. Bár a bipoláris szónak a jelentésével csak most ismerkedem, de azt is kezdem megtanulni a betegségemről, hogy alatomos. Agy becsapós. Személyiség zavaros.

Hogy írnám le a betegségem? Rám nézel és nem mondod meg rólam, hogy beteg vagyok. Egy nőt látsz vörös hajjal, normális mosollyal a szemében. Egy nőt, aki albérletben él, fizeti a számlákat, eszik, iszik, alszik, vállalkozást visz. Bőröndöket és táskákat varr és készít majd adja el őket. Egy nőt látsz, aki sokak szerint sikeres, befutott elismert tervező lett.  Az agyad téged is becsap. Fiktív valóság képet mutatva rólam.

Igen talán ez a legjobb szó rá, fiktív valóság. Így jellemezném a betegségemet.

Andi, 23 éves bipoláris zavarban szenvedő beteg szavai Péterfy Sándor Utca Kórházából

Egyed-Husti Boglárka
Author: Egyed-Husti Boglárka

Egyed-Husti Boglárka az Irodalmi Rádió szerzője. Amit tudni kell rólam: Már kisgyerekként fogékony voltam az alkotásra, nagyon szerettem olvasni, a könyvek szeretete a mai napig elkísér. A gimnáziumban eléggé zárkózott voltam, kevés barátom volt, kerestem a vigaszt, a kiutat a magányosságból. Az akkori irodalom tanárnő mutatta meg nekem, hogy milyen pályázati lehetőségek vannak, és hogy próbálkozzak a verseimmel. Akkoriban antológiákba és más folyóiratokban küldtem el alkotásaimat, mellyel szép eredményeket értem el. Kaptam oklevelet és mindig biztatak arra, hogy folytassam ezt az utat. Eléggé kishitű ember vagyok, így abba hagytam nagyon sok időre az írást. Aztán idén márciusban a magánéletemben történt olyan dolog, ami bár negatív könyveltem el azóta, viszont olyan szelepek/csatornák nyitódtak meg a lelkemben, amiért hálás lehetek. Hiszen azóta foglalkozom komolyabban az írással és már nem csak verseket, hanem novellákat/regényeket is írok. Azt hiszem megtaláltam a hangomat, azt a műfajt, amiben talán otthonosan mozgok, és azok az emberek, akik megtiszteltek bizalmukkal, hogy ezeket a műveket elolvasták, mind ledöbbentek, hogy úristen te ilyet tudsz írni? Úgy gondolom ennél jobb dolog nem kell.

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Rózsa Iván: Scherzo

Rózsa Iván: Scherzo Kövérek és soványak A kövér emberek mind joviálisak! A soványak viszont gyomorbetegek… Valami hasonlót mondott tréfásan megboldogult Popper Péter tanár úr annak

Teljes bejegyzés »

Az Óperenciás tengeren túl

Az Óperenciás tengeren is túl Az Óperenciás tengeren is túl Ahol a kurta farkú malac túr Tüntizők és alkohol abúzusban élők A társadalom peremén szendergők

Teljes bejegyzés »

Még hiszek benned

Még hiszek benned   Még hiszek benned, Hiába ül szívemen fájdalom; Te vagy nékem a boldogság, Te vagy minden bánatom.   Hallottam felőled jót, S,

Teljes bejegyzés »

A kopottas és viseltes utas

Mikor felszálltam a villamosra, ő akkor már ült. Onnan, ahol még volt szabad hely, éppen rá láttam. Kissé viseltes és kopottas volt. Talán egy kicsit

Teljes bejegyzés »

Elgurult évek

Mint a gyöngyök, amikor leperegnek, szakadt láncról, úgy gurultak éveim szerteszét. Lám, talán el is enyésznek, és nem lesznek maradásra érveim. Szerettem őket, egyenként mindahányt,

Teljes bejegyzés »