Messzeség

Vándor és Bujdosó
Messzeség
Két ember állt egymás mellett. Csupán egy lépés választotta el őket, ám a köztük lévő távolság áthidalhatatlan volt. Az őszi szél a változás vad, csábító illatát hozta, s újra felélesztette kalandvágyukat, de csak az egyikük mer elindulni. Mindketten ismerték a két döntést, s tudatában voltak annak is, hogy képtelenek megváltoztatni. Most mégis itt álltak, meredten nézték egymást s az értelmetlen helyzethez méltó értelmetlen szavakat kerestek. A Bujdosó szemét könnyek csípték, képtelen volt elfogadni az igazságot.
– Újra jó lesz minden. – Nem nézett a Vándor szemébe miközben beszélt.
– Te sem hiszed el a saját szavaidat. Nekem miért kéne?
– Tévedsz. Én hiszek abban, hogy lehetünk boldogok.
– Ezt soha nem tagadtam. Azért megyek el, hogy boldog legyek.
– Tudom, hogy most beteg a világ, de nemsokára újra normális lesz minden.
– Attól tartok, máshogyan értelmezzük a normálist.-A Bujdosó ökölbe szorította a kezét. Legszívesebben elküldte volna a Vándort s csak azért nem tette, mert nem akarta hogy tényleg elmenjen. A Bujdosó végül úgy döntött, teljesen más oldalról támad.
– Vándor és Bujdosó. Már egészen kicsi korunk óta ezeket a neveket használjuk. Én vagyok a Bujdosó, holott te akarsz elmenekülni mások elől.
– Jól mondod. Én akarok elmenekülni mások elől. Ezen érdemes lenne elgondolkodnod.- A Bujdosó tudta hogy nem nyerhet, de képtelen volt elfogadni vereségét.
– Annyira rossz ez a világ? Csak egy kis erőfeszítésbe kerül, hogy megtaláljuk benne a boldogságot.
– Erre készülök.
– Mégis miért kell neked mindent máshogy látni? Miért nem tudod elfogadni a felkínált mennyországot? – A Vándor halkan sóhajtott.
– A te mennyed számomra maga a pokol. – A Bujdosó kétségbeesetten intett a köd által takart világ felé.
– A saját vesztedbe rohansz! Arra nincsen semmi!
– Attól tartok, ezt is másképp látjuk. Viszlát, testvérem!
– Viszlát! – A Vándor alakját egy pillanat alatt elnyelte a köd, míg a Bujdosó a város felé sétált. Két ember indult el erről a helyről, két ellentétes irányba, ám csak egy távozott.

Budavári Zoé
Author: Budavári Zoé

Budavári Zoénak hívnak. Az írás, a történetalkotás mindig is az életem része volt. A gondolataim történet-logika szerint áramolnak, ez szinte magától történik, a részemmé vált, e nélkül el sem tudnám képzelni magam. Mielőtt elkezdenék leírni egy történetet vagy egy verset, általában igyekszem megismerni. Milyen a hangulata? A ritmikája? Milyen kifejezések illenek hozzá? Lesznek benne kőbe vésett szabályok, szabadon fog csapongani, vagy valahol a kettő között lebeg majd? Úgy vélem, a történeteknek számtalan fajtájuk van, s minddel másképp kell bánni. Van, amit az ötlet megszületésének pillanatában azonnal papírra kell vetni, másokat évekig érlelni kell, hagyni, hogy gyűjtsék magukba a világ apró töredékeit, míg végül elég élmény gyűlik fel, hogy egyszer csak kiáradjon és minden gondolatomat félresöpörve követelje: jegyezzem le. Másokat az erdők néma csendjébe kell suttogni, papírra vetni, aztán elhajítani, megálmodni, majd elfeledni, az üvöltő szélbe kiáltani, némán ismételni, amíg az ismerőssé váló sorok a semmibe kopnak. Másokat csak meg kell élni. Valójában azok a történetek, amiket ténylegesen el lehet olvasni, meglehetősen ritkák. És ha egy ötletről kiderül, hogy lejegyezhető, még mindig ott az örök kérdés: milyen formában? Vers lesz, novella, esetleg a távoli jövőben megírandó regény? Egy olyan könyv, ami tartalmazza a másik kettő részleteit? Nem is elég egyszer megválaszolni,...

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

98 − 88 =

ars politica

Végre vége a kampánynak. Leszavazott mindenki meggyőződése szerint, vagy farhát csomag mennyiségének megfelelően. Volt, aki kézpénzt is elfogadott. (Nem, nem írtam el. A kezébe kapta

Teljes bejegyzés »

Mezei haiucsokor

Keresd a képet Berki hadakban tisztul Érik a dallam   Hersen a pázsit Réti világnak hódol Lakója halkan   Éteri légben Kanyarog jámbor felleg Levegőárban

Teljes bejegyzés »

Mozsasarcos galambharcos

[Duplázott haiku]   Galambkavalkád Remél falatkát Őrült morzsareménnyel Harcol a placcon hévvel Gyilkos eréllyel Galambepével Author: M. Tóth Sándor 1955-ben születtem Tatabányán, azóta is itt

Teljes bejegyzés »

Az univerzum döccenése

Simogató zene, bódító színek, illatok fürdették azokat, akik már átlibegtek Péter rafinált ajtaján. A kaput csupán résnyire nyitotta, mert az érkezők akár a kulcslyukon is

Teljes bejegyzés »
Versek
Veress Zita

Hársfák

Hársak árnyas alagútján haza indultam. Néztem, ahogy az ágak között a napfény megcsillan.   Hársak édes illata a valóságból kirántott. Új köntösbe öltöztette az aszfalt

Teljes bejegyzés »
Versek
Ivántsy Gábor

pesszimizmus

Andreának (alias Hárpi, „a Párja”) boldog voltam, vagyok, leszek gondoltam, míg veled voltam,   de mióta elhagytál és elhagytalak, kezemen nem érzem illatodat,   azóta

Teljes bejegyzés »