Mi sem maradunk. Futunk.
Nem néznek vissza nagy bús szemeink.
Égnek benne szépülő sebeink,
S nyarunk pirítja lopva még arcunk.
Csókján kopott tegnapok
Ösvényén fodroz holnapunk elénk.
Álmodott önmagunk megértenénk,
S hitébe marnak deres hajnalok.
Csodált arcokra hull akaratuk,
Mássá lettünk értük s így általuk.
Új harcokban simogat új napunk
S már rügyes tavasz hitt bizalmasunk.
Járnak itt újfent bízók, a bátrak.
Kik már elénk jönnek s látva látnak.
Árunk sodra még forgat örvénybe,
S kezünk kulcsolva tűnünk a fénybe.
2023.08.25.
Author: Miskolczi Ferenc
Szeretettel köszöntök minden verskedvelő olvasót! Bemutatkozásként magamról: Miskolczi Ferenc vagyok, az Irodalmi Rádió szerzője. Jelenleg Tatabányán lakom. A munka és az irodalom mellett a sport szintén életem meghatározója. Gimnazista korom óta írok, főként verseket, hol hosszabb, hol rövidebb kihagyásokkal. Sokáig csak az asztalfióknak írtam. Majd 2021 októberétől publikáltam az Amatőr művészek fórumán és nem sokkal később a Poet.hu oldalon, amelynek jelenleg is aktív tagja vagyok. Többnyire romantikus verseket írok, de emellett jelen vannak más témában írtak is. Az online média több platformján és két kiadott antológiában is megjelentek verseim. Egy verseskötetem jelent meg 2022 decemberében Titkok – kertjében címmel.