A kis ház az utca szélén.

A kis ház az utca szélén.

Egyed-Husti Boglárka

A frissen lehullott hó ropog a lábam alatt. A lámpák szinte apró szemcséken keresztül világítják ki az utat, ami még reggel friss hóval volt borítva. A kis ház az utca szélén ki van világítva.

Szívet melengető a látványa. Minden egyes ablakpárkányon kis lámpások vannak kitéve és a nagy ablakon keresztül pedig belátni abba a helységbe, ahol a karácsonyfa áll.

Azon veszem észre magam, hogy ott állok a kis ház kerítése előtt és nézek befelé. Elképzelem, ahogy a konyhából frissen elkészült ételek illata száll mindenfelé. Izgatott sürgés forgást képzelek még és szívem szerint én szeretnék a lakója lenni a kis háznak.

Minden évben elsétálok erre és mindig szebben és szebben van kidíszítve a ház főleg karácsony előtt.

Megfogadom, hogy jövőre is erre sétálok majd el. Hiszen nem lakom messze a kis háztól.

Csak nem mindig vagyok itthon így igyekszem nem elfelejteni.

Mikor ismét haza érkezem a kis ház ablakai nem világítanak csak egy kis puli kutyus néz rám szomorú szemekkel a kerítés végéből.

Az idős férfi jelenik meg a kapuban kedvesen integet nekem. Kiderül azt hiszi én vagyok az ingatlanos, akit reggel óta vár. Közlöm vele, hogy én nem messze lakom és nem vagyok ingatlanos csak erre szoktam haza felé sétálni és mindig meg szoktam csodálni a házat. Épp most adják el, meghalt a felesége ő díszítette ki mindig a házat a kis puli is hiányolja őt. Viszont ő már öreg így se ereje se ideje gondozni a házat.

Hirtelen eszembe jut milyen életet volt itt, mikor még a kis házat a felesége vitte most szinte a ház is halott, üres, komor ahogy ez a szegény ember itt előttem.

Ott ültem álmaim konyha pultján, ahol annak idején a karácsonyfa ált és kértem adja oda nekem a házat ingatlanos nélkül.

Némi habozás után aláírtuk a papírokat és most én lakom a kis házban az utca szélén és minden karácsonykor fényárban úszik a ház, csokoládé illatok lengik körbe és a gyerekek, akik bekopognak hozzám kapnak cukrot.

Vége

 

Egyed-Husti Boglárka
Author: Egyed-Husti Boglárka

Egyed-Husti Boglárka az Irodalmi Rádió szerzője. Amit tudni kell rólam: Már kisgyerekként fogékony voltam az alkotásra, nagyon szerettem olvasni, a könyvek szeretete a mai napig elkísér. A gimnáziumban eléggé zárkózott voltam, kevés barátom volt, kerestem a vigaszt, a kiutat a magányosságból. Az akkori irodalom tanárnő mutatta meg nekem, hogy milyen pályázati lehetőségek vannak, és hogy próbálkozzak a verseimmel. Akkoriban antológiákba és más folyóiratokban küldtem el alkotásaimat, mellyel szép eredményeket értem el. Kaptam oklevelet és mindig biztatak arra, hogy folytassam ezt az utat. Eléggé kishitű ember vagyok, így abba hagytam nagyon sok időre az írást. Aztán idén márciusban a magánéletemben történt olyan dolog, ami bár negatív könyveltem el azóta, viszont olyan szelepek/csatornák nyitódtak meg a lelkemben, amiért hálás lehetek. Hiszen azóta foglalkozom komolyabban az írással és már nem csak verseket, hanem novellákat/regényeket is írok. Azt hiszem megtaláltam a hangomat, azt a műfajt, amiben talán otthonosan mozgok, és azok az emberek, akik megtiszteltek bizalmukkal, hogy ezeket a műveket elolvasták, mind ledöbbentek, hogy úristen te ilyet tudsz írni? Úgy gondolom ennél jobb dolog nem kell.

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Árvák

                                                                Árvák   A városnak ezen a részén mindig sokan járnak. Itt a buszmegálló, csillogó-villogó áruház, helyijárat-megálló; bank, iskola, pláza, szerkesztőség, ügyészség, illatozó látványpékség, börtön.

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Scherzo

Rózsa Iván: Scherzo Kövérek és soványak A kövér emberek mind joviálisak! A soványak viszont gyomorbetegek… Valami hasonlót mondott tréfásan megboldogult Popper Péter tanár úr annak

Teljes bejegyzés »

Az Óperenciás tengeren túl

Az Óperenciás tengeren is túl Az Óperenciás tengeren is túl Ahol a kurta farkú malac túr Tüntizők és alkohol abúzusban élők A társadalom peremén szendergők

Teljes bejegyzés »

Még hiszek benned

Még hiszek benned   Még hiszek benned, Hiába ül szívemen fájdalom; Te vagy nékem a boldogság, Te vagy minden bánatom.   Hallottam felőled jót, S,

Teljes bejegyzés »