Kincse vagy, végtelen várt reménynek.
Szemeimben fellobbanó fényed
Kutatva, gyötört egy másik élet.
Álmaimban áttűnt álomképed,
Ringatott e kegyetlen csendélet.
S napjaimba bús magányom mélyedt.
Vágytam, éltem, hazudva csókoltam.
Bíztam ébredő üdvös csókomban.
S kóboroltam magány kolostorban.
Hittem szemeidben ismeretlen.
Csillagjain ébredő végzetem
Gyújtja azúrján mi még fénytelen.
Létem, vállad ívén liliomban,
Millió árnyalatban fellobban.
S ölel máglya szikrás akaratban.
2023.09.02.
Author: Miskolczi Ferenc
Szeretettel köszöntök minden verskedvelő olvasót! Bemutatkozásként magamról: Miskolczi Ferenc vagyok, az Irodalmi Rádió szerzője. Jelenleg Tatabányán lakom. A munka és az irodalom mellett a sport szintén életem meghatározója. Gimnazista korom óta írok, főként verseket, hol hosszabb, hol rövidebb kihagyásokkal. Sokáig csak az asztalfióknak írtam. Majd 2021 októberétől publikáltam az Amatőr művészek fórumán és nem sokkal később a Poet.hu oldalon, amelynek jelenleg is aktív tagja vagyok. Többnyire romantikus verseket írok, de emellett jelen vannak más témában írtak is. Az online média több platformján és két kiadott antológiában is megjelentek verseim. Egy verseskötetem jelent meg 2022 decemberében Titkok – kertjében címmel.