Cipő

Hónapokig gyűjtötted a pénzt arra a velúrbőr sportcipőre. A színe barna, nem volt túl előnyös, de legalább a formája miatt divatosnak tűnt. Made in Iran. Száztíz forint. Ehhez nagyon sok fát kellett összevágnod apáddal, hogy meglegyen a pénz. Nyári munka. Minden nap, amikor hazajött a gyárból, edzés kezdetéig. Napi három óra.

– Na induljunk ­– mondta apád, miután kapkodva megette az ebédet.

Te előre tekertél a biciklivel, hogy a kiszemelt útvonalon vannak-e rendőrök, akiknek fájt, ha valaki többet akart. Ha voltak, visszafordultál az Ue28-as elé és új útvonalat találtatok ki. A szürke traktoron mindig találtak hibát a perzekutorok. Pedig hozzájuk is elmentetek felvágni a tüzelőnek valót.

Két számmal nagyobb száras tornacipőben jártál. Amikor azt vetted, nem volt más méret. Akkor arra volt pénzed, huszonöt forint. Kínai cipő. Még nem volt szitokszó. Az ötven forintos fehér Tisza cipőre nem futotta. Rongyot, nem veszünk annyiért, mondták a szüleid.

Vonatra szálltál, a szomszéd városba, Szentesre utaztál. Remélted, nem vitték még el. Futólépésben igyekeztél az állomástól az üzletig. Másfél kilométer. Ilyen hosszú utat még nem tettél meg korábban. Rémképzetek gyötörtek. Éppen most próbálja fel valaki. Vagy félretették másnak.

Mintha nem is barna lett volna, szinte világított a kirakatban. Az utolsó pár. Égtél a szégyentől, hogy kérni kellett, vegyék be a kirakatból. Száj húzogatva behozták.  – Holnap nem lenne jó?

– Holnap nem tudok jönni ­– mondtad. Szégyellted bevallani, hogy dolgozni kell.

Úgy tettél, mintha nem vennéd észre, hogy nem egyforma a két cipő. Megélni a szégyent, hogy erről is lemaradtál. Fel sem próbáltad.

– Kéred?

– Igen kérem.

Szerencséd volt, száz forintért megkaptad az utolsó párt.

– Mérethiányos, Marika! Úgy blokkold!

Tervek születtek, mire költöd el az állomáson a maradék pénzt. Kettő forintért téliszalámis szendvics. Három forintért kóla. Egy ötvenért Utasellátó szelet. Automatából. Vonatjegyet idefelé retúrtot vettél, arra nem kellett. Majd veszel valami képregényt is.

Beléptél az állomás előcsarnokába. Megláttad a lányt, éppen jegyet vett. Így nem találkozhatsz vele, hogy az ócska dorkó van a lábadon. Oszlop mögé bújtál, felszuszakoltad az új cipőket. Könnybe lábadt a szemed, amikor felálltál. Majd kitágul. Mindig ezzel biztattak, ha cipőt kaptál. Volt, hogy évekig próbáltál egy cipőt kitágítani. Olyan, hogy valamit visszacseréljünk, az nem létezett. A kádárrendszer ilyen volt. Ne hívd fel magadra a figyelmet! Legenda szólt arról, hogy búzát csíráztattak a cipőben.

Most már nem voltál biztos benne, jó lenne-e vele találkozni. Csak mielőbb hazaérj és nekifogj a szakszerű cipőbővítésnek.

– Cila, hát te is itt! – mondta, amikor meglátott

– De jó, hogy látlak! – mondtad és úgy tettél, mintha te is most látnád meg.

Remélted felfigyel az új cipődre. Ha már ennyit áldoztál. Együtt szálltatok fel a vonatra. Szólni sem mertél. Bezzeg ő. A lábujjaidat igazgattad, úgy próbáltál kényelmes állapotot elérni. Csak nyögdécseltél, alig válaszoltál.

– Hová mész ősszel? – kérdezte. – Én Bajára

– Gyöngyösre. Most hová utazol?

– Hatvanba – válaszolta.

Végre megérkezett a vonat Csongrádra. Csak tíz kilométer volt az örökkévalóság. A lány tovább utazott. Máskor elkísérted volna. Búcsúzáskor el sem köszöntetek rendesen, csak szabadulni akartál.

Már nem emlékszel, mi lett azzal a cipővel, de az biztos, hogy soha többé nem volt a lábadon.

 

Csongrád 2023.09.04

Hajdú László
Author: Hajdú László

Talán már büszkén mondhatom: író, költő és szerkesztő. A Dél-Alföldön és a Káli-medencében élek. Ihletet e két távoli környék mindennapi történéseiből merítek. Műveim már jelentek meg olyan antológiákban és peridokikákban is, ahol nem kellett fizetni

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Rózsa Iván: Scherzo

Rózsa Iván: Scherzo Kövérek és soványak A kövér emberek mind joviálisak! A soványak viszont gyomorbetegek… Valami hasonlót mondott tréfásan megboldogult Popper Péter tanár úr annak

Teljes bejegyzés »

Az Óperenciás tengeren túl

Az Óperenciás tengeren is túl Az Óperenciás tengeren is túl Ahol a kurta farkú malac túr Tüntizők és alkohol abúzusban élők A társadalom peremén szendergők

Teljes bejegyzés »

Még hiszek benned

Még hiszek benned   Még hiszek benned, Hiába ül szívemen fájdalom; Te vagy nékem a boldogság, Te vagy minden bánatom.   Hallottam felőled jót, S,

Teljes bejegyzés »

A kopottas és viseltes utas

Mikor felszálltam a villamosra, ő akkor már ült. Onnan, ahol még volt szabad hely, éppen rá láttam. Kissé viseltes és kopottas volt. Talán egy kicsit

Teljes bejegyzés »

Elgurult évek

Mint a gyöngyök, amikor leperegnek, szakadt láncról, úgy gurultak éveim szerteszét. Lám, talán el is enyésznek, és nem lesznek maradásra érveim. Szerettem őket, egyenként mindahányt,

Teljes bejegyzés »