Óvtalak, rejtettelek sokáig,
ahogy a madár fészkét rejti a fa ága,
napraforgó szívem fényedet itta,
mint a mező virága,
tudom már mit jelent, mikor alszol
és én őrzöm nevetésed, álmod
arcod pici gödrének mosolyában
látom az egész világot,
s mikor hajad hosszú
fonala simogatja arcom,
elfeledem minden búm,
bánatom, harcom,
napfény ragyogja be minden
mozdulatom, léptem…
veled ringatózom
Isten tenyerében.
Author: Kormány Gábor
Kormány Gábor vagyok, egy kis faluból Körösnagyharsányból származom, szüleim innen költöztek fel Budapestre. Jelenleg Békéscsabán lakom, négy gyermekem van, akik már felnőttek, feleségemmel boldog házasságban élünk már több mint 37 éve, a vers szeretete és az irodalom gyermekkoromtól végig kísérnek, Vajda János, Falu Tamás, Reményik Sándor, Peterdi Andor, Baranyi Ferenc írásai nagy hatással voltak rám. Az írás kikapcsol, szabadságot ad, mintha egy másik világ nyílna meg előttem. Verseim Csórics Balázs előadásában: https://fb.watch/kgHE0sKKlW/ https://fb.watch/nEJBqpiDqE/
