Szemkontaktus

Minden óra negyvenharmadik percében indul az Intercity a nyugatiból. A hat óra előtti vonatot választottam. Elhelyezkedem a helyemen, keresem a könyvet a táskában, hogy majd hasznosan eltöltöm az utazás idejét. Hát nem otthon felejtettem! Furcsa is volt, hogy olyan könnyű a táska, mint kiderült alig volt benne valami. No sebaj, majd zenét hallgatok, meg bambulok ki az ablakon. Ezek az újfajta vasúti kocsik valahogy úgy vannak megszerkesztve, hogy nem látod az utastársaidat az ülések elhelyezése miatt.

Nekem most egy négy üléses részre osztott jegyet a vasúttáraság jegypénztárosa. Jobb híján, azon gondolkodtam, ki kaphatott még oda jegyet a négyes ülésre, ha egyáltalán lesz útitársam.

Már az utolsó másodpercek voltak hátra az indulásig. Mivel még mindig nem ült le senki velem szembe, gondoltam, bőven lesz hely, lehet elterpeszkedni. Hallottam, mögöttem surrogva nyílik az ajtó, amit kézzel kell nyitni, de magától becsukódik. Olyan gyorsan záródik, hogy képes az embert megütni, ha nem halad át elég fürgén. Gyakran megesett velem, amikor leszálláshoz álltunk sorba, hogy rám csukódott az ajtó.

Egy nő állt meg az ülésem mellett, fejét kissé oldalra vetve. Helyjegyes lévén a kocsi, a „szabad ez a hely” frázistól eltekintett, én meg a mozdulatlan mozdulata hatására talpra szökkentem, csomagját elhelyezve vártam, hogy elhelyezkedjék az ülésen

Az ilyen érett nőkkel végül is jól el lehet beszélgetni, csak meg kellene találni a témát. Éreztem nála az – „Ön is ezzel a vonattal utazik?” – kérdés nem lesz célravezető ismerkedési fordulat.

Az indulás utáni percek elteltek a szöszmötöléssel, szemüvegtörléssel, ablakon való kinézéssel. Amikor elhagytuk a várost, kezdtem hosszabb ideig időzni a szememmel egy részleten a kocsiban, de túl sok, még nem látott látnivaló nem volt. Ide-oda cikázó szemem végül megállapodott az arcán, előbb csak kis időre, végül egyre hosszabb időt eltöltve a szemébe nézve. Azt vettem észre, ő is így tesz. Néz ide, néz oda, az ablakra, a csomagtartóra, – „Hű, de izgalmas ez a lehajtható asztal!” – majd egyre többet rám.

Szépen végig tapogattuk egymást a szemünkkel, figyelve, hogy az illetlenség látszatát kerüljük, ezért bennem a ruházata nem nagyon maradt meg, csupán az arca.

Néztem az arcát a nyakát, a fülét, amit kékes, villódzó függő ékesített. Nyakán alig volt ránc, sem bőrhiba, sem májfolt nem törte meg a bőr egyöntetűségét.

Én úgy neveztem magamban, cicavonalú, fémkeretes szemüveg volt rajta, enyhén sötétített lencsével, jó kedélyről tanúbizonyságot tévő szemét erősítve. Száján, ami szinte állandóan mosolyra húzódott, ízléses rúzs. Mennyi kenődhetett rá a fogára, gondoltam. Semennyi. Hál istennek, így attól sem kell kényelmetlenül éreznem magam, nem vonzza oda a tekintetemet.

Időtlen ideig tartó bámulás után feltettem magamban a kérdést, – mi a fenét néz ez rajtam? – Kíváncsi voltam, meddig bírjuk. Csak néztük egymást, mosolyogtunk.

Cegléd felé robogott a vonatunk. Ha így kell utaznom Kiskunfélegyházáig, hogy szemezek egy decens nőszeméllyel, nem tudom mi lesz. Próbáltam másra gondolni, majdnem erotikus gondolataim is támadtak, de azért kínos lett volna, ha meglát rajtam némi felajzottságot. Még a végén perverznek gondol. Szinte megmoccanni sem mertem átható tekintete sugarában. Illetlennek gondoltam volna, ha előveszem a telefonom, és azt kezdem nyomkodni, hiszen ő sem tette, csak rendületlenül nézett rám, mosolyra húzódó ajakkal.

Mint megváltás érkezett a jegyvizsgáló, aki először az én jegyemet kezelte. Útitársam igazolványt húzott elő a kéztáskájából és mutatta fel a kalauznak. Aha, elmúlt hetven. Merthogy jegy nélkül utazhat. Ismét a nyílt pályán jártunk, amikor éreztem, régen jártam mosdóban, ezért elnézését kérve felkeltem és kimentem. Úgy voltam, ott most elleszek egy ideig, kiszabadulva a kínos helyzetből.

Hát, mondom, ez nem semmi. Ugyanúgy ült ott, maga elé nézve és folyamatosan mosolyogva.

– Elnézést – motyogtam zavartan és beóvakodtam a helyemre.

– Nem tesz semmit – válaszolt.

Nocsak társalgás csírái vannak kibontakozóban, de ahogy kibimbóztak, már el is haltak, mert sem ő, sem én nem erőltettük a társalgást.

– Kedves Utasaink! Kecskemét állomás következik! Leszálló utasainknak köszönjük, hogy a vasutat választották! – recsegte a hangosbemondó.

Utastársam felém mosolygott, felállt, kézitáskájából egy teleszkópos fehér botot húzott elő, majd határozott lépésekkel elindult a kijárat felé.

Csongrád 2023.09.04

Hajdú László
Author: Hajdú László

Talán már büszkén mondhatom: író, költő és szerkesztő. A Dél-Alföldön és a Káli-medencében élek. Ihletet e két távoli környék mindennapi történéseiből merítek. Műveim már jelentek meg olyan antológiákban és peridokikákban is, ahol nem kellett fizetni

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

− 2 = 3

Pantomim

Lépéseim árván konganak: Egy. Kettő. Sakktábla – arcodat rózsaszirmokkal rejtem el, Meddő csended átlényegül – hagyom. A csillagokat válaszul Fonott hajamba tűzöd: három. Érintésedben elidőzök,

Teljes bejegyzés »

Cserebogár a falban

Szegény pajor mire gondolhatott, amikor a csodálatos átalakulása során bogárrá változva azzal szembesült, hogy téglák közé, a falba született újjá? Mert van ilyen, én se

Teljes bejegyzés »

Ha a boldogság…

Ha a boldogság kismadár volna,bizonyára kalitkába zárnák.Mivel illékony érzés csupán,helyette megzabolázzák.Jaj, szegény boldogság,vajon mit vétettél mond?Rossz híredet keltik ott,ahol nincs egyetlen mosoly?Ne hagyd, hogy azt

Teljes bejegyzés »

Te vagy…

Te vagy az életem, te vagy a levegőm.Te vagy ki éltet, te vagy a megmentőm.Szívem doktora, hogyan is nevezzelek?Szerelmem farkasa, el kell, hogy engedjelek. Author:

Teljes bejegyzés »

Hazámról írok

Edit Szabó : Hazámról írok Édes Földem, hol az életre születtem, kérlek maradj meg ilyennek mindig nekem, „Te oltasz a szívbe örömöt, bánatot,” hűséges lányod

Teljes bejegyzés »

Tükröződik…

Szeretettel új versem!     Author: Faragó Maia Faragó Maia vagyok: kreatív író, költő, blogger, diplomás kommunikátor, online tartalomszerkesztő. Pályafutásomat újságíróként, főszerkesztő-helyettesként, korrektorként, kommunikációs asszisztensként

Teljes bejegyzés »