Elengedlek, emléknek, mert elengedsz.
Éhsége a szépnek másban keresett.
Így szeretsz már, s én Téged így szeretlek.
Valahol kékebbek a remény egek,
S álmodó szemek kékebben fénylenek.
Elbocsájtó tévedések űzettek.
Értünk legszebben elcsókolt csókok
Foszlánya vádol s a hű tegnapok
Roskadt rózsás csodája átragyog.
Áldó hóhérom s angyalom a szívem.
Szemeid tükrén tűnve átélhettem,
Ki átkísért Élet – diadalíven.
Bennem még lobbannak rőzsés lángok,
Szemeid tüze szikra forgácsok,
S ölelésed messzesége átfog.
Mindenséged, illatod, szép szavad,
Pillanatra múltunkból felszakad,
S a hajnal töri lepke – szárnyamat.
2023.09.12.
Author: Miskolczi Ferenc
Szeretettel köszöntök minden verskedvelő olvasót! Bemutatkozásként magamról: Miskolczi Ferenc vagyok, az Irodalmi Rádió szerzője. Jelenleg Tatabányán lakom. A munka és az irodalom mellett a sport szintén életem meghatározója. Gimnazista korom óta írok, főként verseket, hol hosszabb, hol rövidebb kihagyásokkal. Sokáig csak az asztalfióknak írtam. Majd 2021 októberétől publikáltam az Amatőr művészek fórumán és nem sokkal később a Poet.hu oldalon, amelynek jelenleg is aktív tagja vagyok. Többnyire romantikus verseket írok, de emellett jelen vannak más témában írtak is. Az online média több platformján és két kiadott antológiában is megjelentek verseim. Egy verseskötetem jelent meg 2022 decemberében Titkok – kertjében címmel.
