Otthoni történetek – Anna
Jóval 90 év felett volt már Anna néni , és régóta az idősotthonban élt.A kora meg is látszott rajta , ráncos öreg néni
volt.Menni már nem tudott , tolókocsiba kényszerült.Ritkán beszélt , de a mondatai értelmesek voltak.Hiányzó
fogai miatt pépes ételeket kapott , amit egyedül is el tudott fogyasztani.Többet – kevesebbet , mikor milyen kedve
volt.Napjai nagy részét ágyában fekve töltötte – várva a fiát.
Ő jött is sűrűn , naponta , kétnaponta látogatta az anyját annak ellenére , hogy majd száz kilométerre lakott.Friss
nyugdíjasnak saccoltuk.Megérkezése után előszőr a mamája állapotáról érdeklődött s csak utána ment be hozzá.
Beemelte a tolókocsiba , és az időjárástól függően hol a folyosón , hol a parkban töltötték az időt.Mindig hozott
magával könnyen nyelhető ételeket , és szakszerűen bele is diktálta a pudingot , joghurtot , fagyit.
Sűrűn elvitte több napra magához , különösen a nagyobb ünnepek idején.Mindig időben , tisztán , étellel ellátva
hozta vissza.Megjelentette az otthon történteket , az édesanyja mostani állapotát.
Egyik ilyen eltávozáskor hashajtót adott a mamának , mivel több napja nem volt széklete.Náluk ennek nem volt
eredménye , ezért másnap az otthontól érdeklődött.Megnyugtattuk , hogy használt a szer , folyamatosan a hatást
takarítjuk.Sűrű elnézést kért , de elmondtuk , hogy nincs ebből semmi probléma , ez is a munkánkhoz tartozik.
Egy őszi délután , mikor épp ott volt kérdeztem tőle valamit , ami régóta érdekelt.
-Nagyon szép dolog , hogy ilyen sűrűn jön , ennyire odaadóan bánik Anna nénivel , de miért teszi ezt?
Mélyen a szemembe nézett , és ezt mondta röviden.
-Mert ő az édesanyám!
Meghatódva hagytam ott őket , de a nővérszobáig már nem bírtam ki , elsírtam magam a folyosón.
Másnap felhívtam anyámat , közöltem vele , hogy pár napra kiszabadítom a panelből , leviszem hozzánk pihenni ,
beszélgetni.
Ki tudja meddig mondhatom még , hogy nekem is van édesanyám.
Author: Kovács Attila
Fiatal koromban születtem - mondhatnám viccesen, ami 1960-at takar. Veszprémben jártam ki az általános és középiskolát, majd Székesfehérváron végeztem mint tv-műszerész. Ebben a szakmában dolgoztam 2017-ig, amikor egy isteni sugallatra hallgatva, teljesen bízva a karmámban jelentkeztem egy idősek otthonába segédápolónak. Csodálatos élmények, események tették boldoggá a napjaimat, ez volt az első és egyben utolsó munkahely, ahová minden nap örömmel mentem dolgozni. Mostanában elő-nyugdíjasként élem az életem. Ez sem rossz, bírom. Az irodalmat már kissrácként megkedveltem, állandóan a könyvtárban lógtam. Az akkor olvasott könyvek ma is a kedvenceim.Később már mint kereső ember sűrűn vásárolgattam a nekem tetsző írók műveit. Ma is van egy külön birodalmam, ahol az én KÖNYVEIM vannak. Asimov, John Updike, J.C. Oates, Krasznahorkai László. Furcsa névsor, de én mindegyiket másért szeretem.Több mint harminc éve a Balaton mellett élek a családdal, egész pontosan Zánkán. Bíztatásukra küldtem be első szösszenetemet, remélem kedvezően fogadják.