Otthoni történetek – Judith
Jutka néni a harmadik emeleten lakott. Ez volt az úgynevezett úri negyed , az önellátó részleg.Persze egyikőjük sem
tudta , hogyha rosszabbodik az állapota , csak lefelé vezet az út innen.
Alacsony , rövid hajú , mokány asszony volt Judith.Jól érezte magát itt az idősotthonban , mindenhol ott volt.
Szerette az előadásokat , vetélkedőket , az ünnepi műsorokat.Sokat sétált a parkban is hol egyedül , hol az
ismerős lakókkal.Egyik nap jelzett a segélykérő gombjával.Rosszat sejtve siettünk fel hozzá.A szobájában a
TV előtt állt , a kezében lévő szobakulcsot folyamatosan nyomogatva.
– De jó , hogy jön nővérke , nem tudom bekapcsolni a TV – t -mondta.
-Hát nem kicsi a baj-gondoltam , és lekísértem az orvosi szobába.Délután vitte el a mentő , két hónap múlva
hozták vissza.
Alig ismertük meg , sokat fogyott , a tekintete a semmibe révedt , látszott rajta , hogy fogalma sincs semmiről.
Rögtön lekerült az első emeletre , az úgynevezett demens osztályra egy háromágyas szobába.
Egyik éjszakai műszakban jelzés jött egy első emeleti fiú szobából.Felérve láttuk , hogy Juditka ott áll a szoba
közepén , és veszettül magyaráz valamit.A szoba két lakója megszeppenve , riadtan hallgatta a meséjét.
-Csak besétált , és azóta magyaráz – mondta Gyula bácsi az egykori fővadász.
-Vigye ki innen , félünk tőle.
-Miért nem lőtte le ? – kérdeztem , hiszen nagy barátságban van a fegyverekkel.
-Ja , hogy az otthon maradt – fejeztem be a viccesnek szánt kérdésemet.
Visszakísértem a szobájába a nagy mesemondót és lefektettem a helyére.Az éjszaka csendben telt ezután.
Juditka pár hét múlva fokozatos javulást mutatott , de messze volt régi önmagától.Talán az is közrejátszott
ebben , hogy a rokoni látogatások ritkultak , majd teljesen elmaradtak.Egyszem lánya ” messze ” lakott , az
öt kilóméterre lévő városban , bicajjal is laza húsz perc távolságra.Nálam a kaput az tette be , amikor pár
nappal Judith névnap után a lánya felhívta a nővértelefont , és megkért minket arra , kívánjuk a nevében sok
boldogságot rég látott anyjának.
Közben Judith új elfoglaltságot talált magának.A szobaajtók tokjaira fényes – fémes védőlemezeket raktak
fel , hogy a hülye nővérek kocsitologatás közben ne verjék le a vakolatot.Mivel a lemezek , mint a tükrök
úgy működtek , Judith belenézve meglátta önmagát és mindjárt el is kezdett beszélgetni saját képmásával.
Még a nővéreket is oda hívta , mert a tükörkép azt állította , hogy ő az igazi Judith.Alaposan megmondtam
a magamét a fémcsíknak , és elvezetve onnan őt rávilágítottam a lényegre.
-Látja csillagom ő nem mer velünk jönni , tehát csak maga az igazi Judith.Megnyugodott , de a beszélgetések
azóta is folytatódnak.
Lánya azóta sem kereste , állítólag a minap komoly betegséget diagnosztizáltak nála.
Judith azóta leszokott a folyosóra pisilésről , és vidáman , mosolyogva éli az életét odabent.
Tudattalanul , de mégis boldogan.
Author: Kovács Attila
Fiatal koromban születtem - mondhatnám viccesen, ami 1960-at takar. Veszprémben jártam ki az általános és középiskolát, majd Székesfehérváron végeztem mint tv-műszerész. Ebben a szakmában dolgoztam 2017-ig, amikor egy isteni sugallatra hallgatva, teljesen bízva a karmámban jelentkeztem egy idősek otthonába segédápolónak. Csodálatos élmények, események tették boldoggá a napjaimat, ez volt az első és egyben utolsó munkahely, ahová minden nap örömmel mentem dolgozni. Mostanában elő-nyugdíjasként élem az életem. Ez sem rossz, bírom. Az irodalmat már kissrácként megkedveltem, állandóan a könyvtárban lógtam. Az akkor olvasott könyvek ma is a kedvenceim.Később már mint kereső ember sűrűn vásárolgattam a nekem tetsző írók műveit. Ma is van egy külön birodalmam, ahol az én KÖNYVEIM vannak. Asimov, John Updike, J.C. Oates, Krasznahorkai László. Furcsa névsor, de én mindegyiket másért szeretem.Több mint harminc éve a Balaton mellett élek a családdal, egész pontosan Zánkán. Bíztatásukra küldtem be első szösszenetemet, remélem kedvezően fogadják.