Kezem kulcsolja már kezed,
Bontunk szép múlt bilincseket.
Rám csillanó csillag szemed,
Lobbant éjén magány – eget.
Kétségek között élet- bárka,
Tűnt velem annyi éjszakába.
Kiáltva neved viharomban,
Szavaim hulltak darabokban.
Valahol szóltak kérő imák.
Bennünk ellobbanó jégvirág,
Cseppjein nyílnak vörös rózsák.
S kihunynak a magányos gyertyák.
Mosolyod engem keresett,
Értem tűrt s tűrve szeretett.
Magányod mánkért megélted,
S romjain szebb csókban ébred.
Kezed kulcsolja már kezem,
Bontunk szép múlt bilincseket.
Szemed csillagfénye vezet
Már egy eltévedt életet.
2023.09.13.
Author: Miskolczi Ferenc
Szeretettel köszöntök minden verskedvelő olvasót! Bemutatkozásként magamról: Miskolczi Ferenc vagyok, az Irodalmi Rádió szerzője. Jelenleg Tatabányán lakom. A munka és az irodalom mellett a sport szintén életem meghatározója. Gimnazista korom óta írok, főként verseket, hol hosszabb, hol rövidebb kihagyásokkal. Sokáig csak az asztalfióknak írtam. Majd 2021 októberétől publikáltam az Amatőr művészek fórumán és nem sokkal később a Poet.hu oldalon, amelynek jelenleg is aktív tagja vagyok. Többnyire romantikus verseket írok, de emellett jelen vannak más témában írtak is. Az online média több platformján és két kiadott antológiában is megjelentek verseim. Egy verseskötetem jelent meg 2022 decemberében Titkok – kertjében címmel.
