Gonosz ember balladája
Egyed-Husti Boglárka
Szombat volt, amikor a gonosz ember megérkezett. Halkan kopogott az eső az ajtók alatt. A kis faluba csend honolt. A gonosz ember várt majd belépett a nagy szobába.
Sok év telt el, ő ott maradt, viszont a jók mind elmentek. Háborúba, harcolni idegen országban állítólag ellenséggel. Mindig jöttek a hírek a különböző harcokról, a rádió frekvencián keresztül majd jött az új találmány a tv.
A gonosz ember szerette ezt az eszközt, mert sok embert ülésre késztetett és így nem tudnak gondolkodni. Ő meg közben végezte csendben és halkan a dolgát.
Terveket szövöget, mint ahogy a sarokban szővi a pók a hálóját és várta a végtelen áldozatot, ki belepép a hálójába. Sok ilyen volt neki, nagyon sok. Az áldozatok mindig kisebbek lettek a gonosz ember pedig csak nőt, mint a kis gombóc.
A nagy szobát lebontották, majd új házat építettek fel helyette a faluból község majd város lett végül település. Sok ember költözött be ide, voltak ingázók is és voltak gyütmentek.
Sok új probléma lett melynek a gonosz ember nagyon örült. Jöttek új szerek is a problémákra: alkohol, kábítószer.
Sokfüggő lett, túl sok. Ő meg csak ült és várakozott a sarokban.
Aztán egyszer egy szombaton épp esett az eső, mikor elment. Helyébe szivárvány költözött.
Vége
Author: Egyed-Husti Boglárka
Egyed-Husti Boglárka az Irodalmi Rádió szerzője. Amit tudni kell rólam: Már kisgyerekként fogékony voltam az alkotásra, nagyon szerettem olvasni, a könyvek szeretete a mai napig elkísér. A gimnáziumban eléggé zárkózott voltam, kevés barátom volt, kerestem a vigaszt, a kiutat a magányosságból. Az akkori irodalom tanárnő mutatta meg nekem, hogy milyen pályázati lehetőségek vannak, és hogy próbálkozzak a verseimmel. Akkoriban antológiákba és más folyóiratokban küldtem el alkotásaimat, mellyel szép eredményeket értem el. Kaptam oklevelet és mindig biztatak arra, hogy folytassam ezt az utat. Eléggé kishitű ember vagyok, így abba hagytam nagyon sok időre az írást. Aztán idén márciusban a magánéletemben történt olyan dolog, ami bár negatív könyveltem el azóta, viszont olyan szelepek/csatornák nyitódtak meg a lelkemben, amiért hálás lehetek. Hiszen azóta foglalkozom komolyabban az írással és már nem csak verseket, hanem novellákat/regényeket is írok. Azt hiszem megtaláltam a hangomat, azt a műfajt, amiben talán otthonosan mozgok, és azok az emberek, akik megtiszteltek bizalmukkal, hogy ezeket a műveket elolvasták, mind ledöbbentek, hogy úristen te ilyet tudsz írni? Úgy gondolom ennél jobb dolog nem kell.
