Várok valakire,
Ki majd engem szeret.
Kiben életem igaz lehet,
S még hazugságában sem feled.
Várok valakire.
Mánkba elvágyott tetteire.
Életre hívnak álmodások,
S omolnak hamis látomások.
Várok valakire,
Éjünk ébredő neszeire.
Simogató kezeink tüze,
Ittlétünk hű kapcsoló része.
Várok valakire,
Mandula szemeiben álma,
Bennünk, értünk, valóra válna.
S élet oltárán lobbant lángra.
Várok valakire,
Lökjön bár kétség lépcsőire
Százegyszer is vágyott csókjain,
Átélem újra, új átkaim.
Várok valakire.
Roppant múltam elemeire
Érte, s szívében épül újra,
Ha csókolja is könnyre s bajra.
Várok valakire,
Ki majd engem szeret.
S vágyjon titkos csillagrendszered,
Végtelen fényén szeretetet.
2023.09.15.
Author: Miskolczi Ferenc
Szeretettel köszöntök minden verskedvelő olvasót! Bemutatkozásként magamról: Miskolczi Ferenc vagyok, az Irodalmi Rádió szerzője. Jelenleg Tatabányán lakom. A munka és az irodalom mellett a sport szintén életem meghatározója. Gimnazista korom óta írok, főként verseket, hol hosszabb, hol rövidebb kihagyásokkal. Sokáig csak az asztalfióknak írtam. Majd 2021 októberétől publikáltam az Amatőr művészek fórumán és nem sokkal később a Poet.hu oldalon, amelynek jelenleg is aktív tagja vagyok. Többnyire romantikus verseket írok, de emellett jelen vannak más témában írtak is. Az online média több platformján és két kiadott antológiában is megjelentek verseim. Egy verseskötetem jelent meg 2022 decemberében Titkok – kertjében címmel.
