Avarba sápadó napsugarak
Közt nyarunk piros láza hamvasul.
Mosolyunkban árván felrajzanak,
Emlékké válón, avatatlanul.
Szerettek s szeretve emlékezem.
Valahol talán rezdül egy sóhaj,
Ősz alkonyába remeg tévedten,
Búsongva, egy feleszmélt szép óhaj.
Tar lombkoronák karzatán gubbaszt
Engem őrzőn az ezüst holdsugár.
S álmodik új rügyeiben tavaszt,
Az álmomba hulló látóhatár.
Elmúlunk, télbe süppedünk újra,
Újnak, s csiholunk fagyos esteken,
Szebb mosolyt vágyva e bús magányra.
Tűnődöm csendben így szeptemberben.
2023.09.16.
Author: Miskolczi Ferenc
Szeretettel köszöntök minden verskedvelő olvasót! Bemutatkozásként magamról: Miskolczi Ferenc vagyok, az Irodalmi Rádió szerzője. Jelenleg Tatabányán lakom. A munka és az irodalom mellett a sport szintén életem meghatározója. Gimnazista korom óta írok, főként verseket, hol hosszabb, hol rövidebb kihagyásokkal. Sokáig csak az asztalfióknak írtam. Majd 2021 októberétől publikáltam az Amatőr művészek fórumán és nem sokkal később a Poet.hu oldalon, amelynek jelenleg is aktív tagja vagyok. Többnyire romantikus verseket írok, de emellett jelen vannak más témában írtak is. Az online média több platformján és két kiadott antológiában is megjelentek verseim. Egy verseskötetem jelent meg 2022 decemberében Titkok – kertjében címmel.