Kalapos kert

Kalapos kert.

Egyed-Husti Boglárka

A kert tövében egy harang hintán ülök éppen nagy pipámból pöfékelve szállnak fel a füstfelhők szépen. Ez itt a Kalapos Kert áll a bejárati ajtó felett és a kertbe lépve úgy is érzem magam, mint akinek kalap ragad a fejére.

Láncokon közlekednek a pincér fiúk és nagy tányérok csörömpölésétől zajos rikácsoló társaság húzza a talap alá valót. A Kalapos kert lakóinál ez már így szokás, kis bohókásan eltáncolják éves táncukat ész megrészegülve lobbantják fel a zöld réteket.

Aztán egy kis szekrény tárul elém kis ajtóval fiolás üvegekkel igyál meg felirattal a kezembe. Az egyél meg-et már megette hód üregbe a kis koma így most ott lapul helyette a gonosz mostoha.

Mikor megiszom az üveg tartalmát nem leszek nagy viszont elindulok jobbra aztán balra majd össze vissza cikázva. Felállok egy képzeletbeli létrára annak is a legmagasabb fokára. Hirtelen megszédülök, de föld helyett egy felhőbe repülök.

A Kalapos kert így minden évben nyitva áll, várja a lakóit az ünneplőbe öltözött udvari bohócokat és cselédeket, sorra álnak és meghajolnak a treff király pedig póker arccal üdvözli alatt valóit.

Így telnek el napok-hetek-hónapok és én is a Kalapos kert lakója vagyok.

Harag virág nedűjében fürdök meg minden reggel, málnát eszem hópelyhes keksszel. Ebédre egy rántott keszeg ugrik elő képzeletbeli arany tallér hullik alá a keszeg meg kíván helyettem is hármat és lám már mindjárt zárnak.

Elérkezett a bál időszak vége a Kalapos kert is elcsendesül, bezárja nagy kapuit és az álom helyett a valóság marad hajnalig.

Vége

Egyed-Husti Boglárka
Author: Egyed-Husti Boglárka

Egyed-Husti Boglárka az Irodalmi Rádió szerzője. Amit tudni kell rólam: Már kisgyerekként fogékony voltam az alkotásra, nagyon szerettem olvasni, a könyvek szeretete a mai napig elkísér. A gimnáziumban eléggé zárkózott voltam, kevés barátom volt, kerestem a vigaszt, a kiutat a magányosságból. Az akkori irodalom tanárnő mutatta meg nekem, hogy milyen pályázati lehetőségek vannak, és hogy próbálkozzak a verseimmel. Akkoriban antológiákba és más folyóiratokban küldtem el alkotásaimat, mellyel szép eredményeket értem el. Kaptam oklevelet és mindig biztatak arra, hogy folytassam ezt az utat. Eléggé kishitű ember vagyok, így abba hagytam nagyon sok időre az írást. Aztán idén márciusban a magánéletemben történt olyan dolog, ami bár negatív könyveltem el azóta, viszont olyan szelepek/csatornák nyitódtak meg a lelkemben, amiért hálás lehetek. Hiszen azóta foglalkozom komolyabban az írással és már nem csak verseket, hanem novellákat/regényeket is írok. Azt hiszem megtaláltam a hangomat, azt a műfajt, amiben talán otthonosan mozgok, és azok az emberek, akik megtiszteltek bizalmukkal, hogy ezeket a műveket elolvasták, mind ledöbbentek, hogy úristen te ilyet tudsz írni? Úgy gondolom ennél jobb dolog nem kell.

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

33 − = 32

Uncategorized
Halászné Magyar Márta

Gyümölcsöt érlel a nyár

Nyár ízletes gyümölcsöt érlel, aszal, fény a víz tükrében fürgén táncol, nem állíthatja meg más, csak zivatar, lepke libbenve virágokat számol. Falevél alig mozdul, szellő

Teljes bejegyzés »

Hidegrázás

Amióta megismertelek (még csak neten, nem személyesen), Nem tudlak kiverni a fejemből S máris ráz engem a hideg ettől. Eszembe jutnak emlékek, Rossz tettek, de

Teljes bejegyzés »
Versek
Tarrósi Éva

csak hagyom

csak hagyom fájjon a szívembe marjon a porba taszítson   csak hagyom fáradjon ereje elfogyjon a fájdalom meghaljon   csak hagyom felrázzon egészen elnyeljen új

Teljes bejegyzés »

Szerelmes akrosztichon

Gyermeki kacajod tölti meg szívbéli Űrömet. Lehet, hogy ez a versem csak kósza Ötletek sorhalmaza. Lehet, hogy ez a versem üres, Ötlettelen. Mit ér ez

Teljes bejegyzés »

A tavasz illata

Ölel a csönded, simogat, Míg a szívedben keresed önmagad, Öröklétem e pillanat. Tavasz illatban fürdőzik a hajad. Szemeid tüzét szívembe elrejtem, Akár napfényt a rengeteg,

Teljes bejegyzés »