Kétarcú ember

Kétarcú ember.

Egyed-Husti Boglárka

Nappal a kedves arcát láttod. Mindenkire mosolyog, van mindig egy jó szava. Megdicsér és megköszönt a neves napokon. Jó társasági ember-gondolják róla.

Aztán jön az este és más ember lesz. Leveszi a mosolyt az arcáról és üt, vág, ordít. Félsz tőle, szinte reszketsz és várod az újabb reggelt.

Aztán világos lesz és úgy érzed elfogytál, a szavak is eltűntek. Ő viszont mosolyogva ébred, vidám. Énekel a fürdőkádba. Biciklivel indul és környezettudatosan él. Szelektál és nem néz TV. Minta polgár gondolják róla.

Ismét este lesz, te félve ülsz mellette nem tudhatod melyik pillanatban vált ált a kedves arcról a dühöngő örült arcára. És csak vársz. Fogynak, peregnek a percek, ahogy az életed filmje pereg le magad előtt. Többszőr kérdezed magadtól miért én? Miért pont velem? És nagy nehezen bebújsz az ágyba.

Másnap reggel üde és friss, már négykor futni volt és utána még elment úszni is, tervben van még egy tenisz meccse is, de hezitál, hogy elmegy-e rá. Sportos, jóképű a csajok buknak rá. Tudja is ezt magáról. Fontos neki a jó megjelenés, elegánsan öltözik, te meg szegényesen tűnsz mellette. Olyan semmilyennek.  Sokan nem is értik, hogy ő miért van veled. Hiszen nem nekik kell vele élni? De te ezt nem mondhatod mert néma vagy.

A kétarcú ember fogja, bezárva egy börtön szobába. Halkan ülsz és várod a reggelt, félsz az estéktől.

Félsz az álarctól és az árnyaktól.

Aztán teljesen csend lesz mert elfogytak a szavak.

Vége

Egyed-Husti Boglárka
Author: Egyed-Husti Boglárka

Egyed-Husti Boglárka az Irodalmi Rádió szerzője. Amit tudni kell rólam: Már kisgyerekként fogékony voltam az alkotásra, nagyon szerettem olvasni, a könyvek szeretete a mai napig elkísér. A gimnáziumban eléggé zárkózott voltam, kevés barátom volt, kerestem a vigaszt, a kiutat a magányosságból. Az akkori irodalom tanárnő mutatta meg nekem, hogy milyen pályázati lehetőségek vannak, és hogy próbálkozzak a verseimmel. Akkoriban antológiákba és más folyóiratokban küldtem el alkotásaimat, mellyel szép eredményeket értem el. Kaptam oklevelet és mindig biztatak arra, hogy folytassam ezt az utat. Eléggé kishitű ember vagyok, így abba hagytam nagyon sok időre az írást. Aztán idén márciusban a magánéletemben történt olyan dolog, ami bár negatív könyveltem el azóta, viszont olyan szelepek/csatornák nyitódtak meg a lelkemben, amiért hálás lehetek. Hiszen azóta foglalkozom komolyabban az írással és már nem csak verseket, hanem novellákat/regényeket is írok. Azt hiszem megtaláltam a hangomat, azt a műfajt, amiben talán otthonosan mozgok, és azok az emberek, akik megtiszteltek bizalmukkal, hogy ezeket a műveket elolvasták, mind ledöbbentek, hogy úristen te ilyet tudsz írni? Úgy gondolom ennél jobb dolog nem kell.

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

+ 49 = 56

Cserebogár a falban

Szegény pajor mire gondolhatott, amikor a csodálatos átalakulása során bogárrá változva azzal szembesült, hogy téglák közé, a falba született újjá? Mert van ilyen, én se

Teljes bejegyzés »

Ha a boldogság…

Ha a boldogság kismadár volna,bizonyára kalitkába zárnák.Mivel illékony érzés csupán,helyette megzabolázzák.Jaj, szegény boldogság,vajon mit vétettél mond?Rossz híredet keltik ott,ahol nincs egyetlen mosoly?Ne hagyd, hogy azt

Teljes bejegyzés »

Te vagy…

Te vagy az életem, te vagy a levegőm.Te vagy ki éltet, te vagy a megmentőm.Szívem doktora, hogyan is nevezzelek?Szerelmem farkasa, el kell, hogy engedjelek. Author:

Teljes bejegyzés »

Hazámról írok

Edit Szabó : Hazámról írok Édes Földem, hol az életre születtem, kérlek maradj meg ilyennek mindig nekem, „Te oltasz a szívbe örömöt, bánatot,” hűséges lányod

Teljes bejegyzés »

Tükröződik…

Szeretettel új versem!     Author: Faragó Maia Faragó Maia vagyok: kreatív író, költő, blogger, diplomás kommunikátor, online tartalomszerkesztő. Pályafutásomat újságíróként, főszerkesztő-helyettesként, korrektorként, kommunikációs asszisztensként

Teljes bejegyzés »